Hosszú idő után végre ismét felfedezni indultam a szabadnapomon. Reggel edzettem egy jót, mint általában minden vasárnap, ha nem dolgozom. Damon gyilkos órája már nem is olyan gyilkos, simán futok fel és le a lépcsőn. Néha a karizmaimat sikerül még meglepnie, de a lábaimat már nem. Nagyon büszke voltam magamra, mert én voltam az egyedüli, aki meg tudta csinálni a 100 guggolást, ráadásul a leggyorsabban. Imádom az óráit. A lényeg, hogy nem állhatsz meg soha, és percenként vagy 2-3 percenként váltogatjuk a feladatokat. Súlyzóval vagy anélkül dolgozunk, hasra, lábra, karra...mindenre. Az edzés után még futottam 15 percet, majd lenyújtottam. Már ott elhatároztam, hogy délután kirándulok...
Hazamentem, megebédeltem, és már indultam is Kew Gardensbe, ami London legnagyobb botanikus kertje, a Richmond park része. Csodálatos vidék a Temze partján. A tube-on ülve már meg is kaptam az üzenetet a fejem felett lévő reklámhirdetések között:
'Have an amazing, incredible, awesome, beautiful day...' Gondoltam, baj itt már nem lehet.
Kicsit hideg idő volt, de napos, és harapni lehetett a friss levegőt. Egyszerűen imádtam! Már napok óta éreztem, hogy ki akarok szabadulni a négy fal közül egy jó pár órára...
Kew Gardensben már az állomás elvarázsolt, mintha egy régi angliai kisvárosba kerültem volna. A kert felé sétálva elmentem a Starbucks mellett, ahol Brigus fog dolgozni...le a kalappal. Csendes, nyugodt környék, nagyon cuki kis kávézóval. Mondjuk 50 percre van Hounslowtól, ami nem kevés, de ha döntenem kellene, én már másnap költöznék. Annyira más...annyira Anglia (és nem India!).
A belépő nagyon borsos volt, 16 font, de az élmény megfizethetetlen. Számtalan kert, hatalmas park, friss levegő, Temze, csodás épületek, csodás növények és állatok...ez a nekem való hely. 3 órát sétáltam és teljesen újjászülettem.
Sokféle szép kertet láttam, a különböző éghajlatok vagy kontinensek szerint csoportosítva. Ücsörögtem kicsit a Temze partján is, ami itt délebbre, messze a belvárostól sokkal hangulatosabb. Megtaláltam a jó barátok padját is, ami előtt kicsit megálltam, és gondolatban megáldottam minden barátomat. Szinte mindannyian távol vannak tőlem most, de erre még visszatérek.
Íme a képek Kew Gardensből:
 |
| A pálma ház |
 |
| Az elmaradhatatlan padok |
 |
| Kew Palota |
 |
| Kis kedvenceim, a kövirózsák |
Hazaérve a nagy séta után nem vágytam másra csak egy forró teára és egy kis szunyókálásra. De a nap mást tartogatott nekem. Mintha minden barátomnak most jutottam volna eszébe. Beszéltem Andival, Gáborral, Gergővel, és persze az én egyetlen drága Luci cicám is dorombolt nekem egy kicsikét :)
 |
| Andi |
 |
| Gábor |
 |
| Gergő (vele az idő a lényeges, több mint 2 órát filozofáltunk) |
 |
| Lucibambibögyörő |
