Sose feledd, hogy szabadnak születtél...

December 11: hajnali 2. Csörög az óra. Felkelés, öltözés, csomagbepakolás. Lakás lecsekkolva, bőrönd nagy nehezen lecsukva.
3/4 3: Nóri megérkezik, ő pontos, Jucus késik. Irány Budapest!
5 óra: "De jó lesz Jucus!" (Nóri)
fél 6: övet, ékszert, csizmát (?!?) le! gépre fel
fél 8: Welcome to London
8: Broken tesco suitcase.
8:20. "- You are only allowed to take 1 suitcase with you on Greenline, not 2. Where the hell did you get these HUGE ones?
- Are you kidding me? There's my whole life in them.
- Oh... small they are, then! Ok, you can go."
9:30 Már itt kellene lennie.
9:40: Ok, 5 perc múlva felhívom.
10:10: A jó k...va életbe, megyek busszal!
10: 30: "You are really kind to help me with my luggage. My telephone number? I haven't got any... :)"
11:00: Knock Knock....KNOCK KNOCK! Sh@t, hol a francban van mindenki?
Kis pötyörgés után végre megjelenik valaki az ajtóban. Győzelem, itt vagyok! No de hol is pontosan? 13 ember? 1 fürdőszoba? Ez itt a szoba? És ők fiúk? Szuper...itt mindig ennyi fok van? Jó, akkor most én áttörlök mindent és felporszívózom ezt az éves koszt...
12:30: Irány Wood Green. Oyster card nekem. London TUBE! Jesszus, itt a bringás cipő tényleg csak 30 font? Jessssszzz! Ágynemű, Wc papír. SIM kártya. Ezek a legfontosabbak és Joci mindenben segít. Irány haza.
Helyzetjelentés az otthoniaknak:anyuék, Zsaniék, Patti, Louie! Sms Andinak, Tatónak, aki megmondta, hogy ne legyek naiv! És milyen igaza volt!