Feltehetőleg ma sem tudok sokkal többet írni, mint tegnap, most is eléggé későn állok neki mindennek. Mint ahogy itt ezt általában...nincs már az a megszokott napi rutin, ahogy eddig éltem.
Tegnap nagyon elkeseredtem, mert azonnal bedobtak a mély vízbe, és csak nehezen kezdtem el úszni. De ma már minden sokkal jobb, könnyebben és egyszerűbben ment. Mondjuk nem sokat aludtam az éjjel, körülbelül másfél órát. Nagyon ideges voltam, és csak forgolódtam. Hajnalban pedig kelnem kellett, mert 6-kor kezdtem, de metró akkor még nincs, így buszoztam 2 egész órát. Nagyon durva, nem?
Szerencsésen megérkeztem, és segítettem kinyitna a termet. Reggel nem voltak sokan, így nem volt annyira kétségbeejtő a helyzet, mindenre nyugodtan jutott idő, nem kellett kapkodni. A managerem Rabein, kedves csaj, de első látásra is látszik, hogy tele van gátlásokkal (jó téma lett volna Gergővel a péntek esti beszélgetéseinkre). Mondjuk biztosan nem egyszerű főnöknek lenni. Elmagyarázott mindent, én pedig lelkesen jegyzeteltem. Mondjuk akkor megijedtem, amikor elmondta, hogy akkor a telefont is kezeljem most már én, mert ennyi Mahmad Ahmed Zahmadot a föld nem látott, mint amennyi ide jár a gymbe...az angol kiejtésükről ne is beszéljünk. Mondjuk itt inkább én vagyok furcsább, mint ők, szinte az egyetlen fehér a sok indiai között. És a kollégáimnak is van nevük: Kaka, Aman, és van egy kis csaj, akit Punaamnak hívnak...no comment :)
Ja, első nap elfelejtettem zakót meg megfelelő nadrágot vinni, mert mint kiderült még nem kaptam meg az egyenruhámat. Így ki kellett mennem venni magamnak. Ez nem is volt nehéz, miden négyzetkilómáteren ruha bolt van. Nem akartam megtartani a nadrágot például, amikor van itthon ezer, ezért ma jó magyar módjára fogtam magam, és visszavittem, hogy bizony nem jó. Szó nélkül visszaadták a pénzt.
De visszatérve a munkára: fogadjuk a vendégeket, kezeljük a kártyájukat, intézzük parkolást, esetleges visszamondási, szerződésbontási folyamatokat, mindezt persze hatalmas mosollyal az arcunkon :)
Ma már minden egészen jól ment, bár árulunk is kiegészítőket és még kasszáskodni is kell. És legalább ezerszer elmondtam, hogy 'Good morning/afternoon/evening. How are you?' Tényleg türelmes ember vagyok.
Munka után leszálltam a Holloway Roadon, hogy elmenjek kedven szolimban. Egy pasi tartja fenn, aki néger, szőkített hajjal, és hát fogalmazzunk úgy, hogy nem a nőket részesíti előnyben. Ő az, aki mindig 'Darling'-nak hív. Egyébként a négerek többsége használja sűrűn, ha nekem jönnek. Hát őt sajnálni fogom, ha költözöm. Ami úgy fest, hogy jövő szombaton és vasárnap lesz. Többfordulós, visszavágós meccs. A metró viszont biztosan csak ritkábban jár, úgyhogy arra majd figyelnem kell.
Ok, leragadtak a szemeim, irány aludni! Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése