Írhatná valaki a blogomat helyettem kicsit. Mindig este 11 körül jár, mire ideérek. Ma egész álló nap mentem, mentem, mentem és mentem...hotelről hotelre. Sok helyen ott tudtam hagyni az önéletrajzomat, vagy tudtam beszélni a HR-essel. A szokás szinte mindenhol ugyanaz, először megnézik a jelentkezésed, aztán pár napon belül behívnak interjúra. Mindenki nagyon kedves volt ma is, bekísérnek, kikísérnek, mosolyognak, és mindenki Darlingnak hív :) Vicces...
Elmentem egy közvetítőhöz is, hátha azon keresztül könnyebben találok munkát. Délután itthonról küldtem még el vagy 100 helyre az önéletrajzomat. Nemrég fejeztem be a keresést, alig látok ki a fejemből. Takarítást már holnap kezdhetnék, de adok magamnak még pár napot, sok helyre beadtam recepciós, concierge, guest service, adminisztrátor és még sok más pozíciókra is a jelentkezést. Kérdeztem, elvileg a karácsony miatt nincs kevesebb felvétel, max az interjúk lesznek kicsit később, de itt nem áll meg az élet az ünnepek alatt sem. Ha jövő hétig sem találok semmit, akkor megyek takarítani először. Ketten a szállásról is azt csinálják, 8 órában, és nem szakadnak meg. Dolgozni kell persze, de azt mondják, közel sem olyan kemény itt, mint otthon a szállodákban. Aztán közben is nézelődhetek majd. De valahonnan el kell indulni.
A nap sztorija ma is meg volt. Hívott a kontakt csajszi, hogy menjünk számlát nyitni 4 óra körül. Hát, én otthon is mindig azt tanítottam a gyerekeknek, hogy a bank 5kor zár, de a csaj csak erősködött- Átmentem negyed 5re, ahova mondta, persze késett, a bank meg 5kor bezárt. Annyira alap az a csaj, komolyan mondom, hogy már fáj... semmit nem csinált eddig még...a barátja meg jön mindig vele mint egy kiskutya, de kettőt sem bír szólni. Könnyebb lenne, ha nem lennének, és nem akadályoznék a dolgomat.
Ma eltévedtem egyébként. Már ideje volt. Keringtem csak jobbra-balra, de sehogy sem tudtam, merre vagyok. A GPS- meg nem tudtam beüzemelni, mert szakadt az eső. Olyan igazi angol idő volt ma.
A metrón már nem is csodálkozom semmin és senkin, kezdek immunis lenni a dolgokra, a látványra, a szagokra. És már nem furcsa, hogy hajnalban a részegek angolul ordibálnak az utcán, énekelve, káromkodva. És már jó irányba nézek körbe a kereszteződésénél, és tudom, hol keressem az embert az autóban. Lassan megszokom itt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése