2011. december 29., csütörtök

Reloaded (Újratöltve)

Mielőtt belekezdek a mai napomba, maradt még egy sztorim tegnapról. Hazafelé tartva a metrón egyszer csak beugrott a fülkébe egy néger srác, nekiállt steppelni, közben pedig összekevertetett egy Rubik kockát a mellettem ülő pasival és három megálló alatt kirakta. Jaj, tök jó volt, ilyet eddig csak a youtube-on láttam :) A fárasztó nap után nagyon nagyon jól esett ez a laza kis show...

Ma sikerült feltelítenem a lemerült akksimat végre. Szabadnapom volt, és igyekeztem hasznosan eltölteni. Reggel időben keltem. Alig aludtam valamit az éjszaka a hangos horkolástól, pedig még a füldugómat is felavattam, és így is elviselhetetlen volt a ricsaj :) Az egyik szobatársam még kiabál is álmában, szabályosan felijedtem! Éreztem, hogy el kell hoznom azokat  füldugókat. :)

Szóval nem keltem túl jól, és megint elfogott a kétségbeesés. Nem szeretem ezt az érzést, de nem akarom elnyomni sem, ha ezt érzem, hát ezt érzem. Nehéz távol az otthontól, a szülőktől, a barátoktól, Lucikától...egy teljesen új helyen, új munkával, új emberekkel, szokásokkal...itt még a villanyt is ellenkező irányban kapcsolják fel és le...kikéééészíííít.

Reggel mostam egyet gyorsan, reggeli, aztán még egy kis tehetetlen ücsörgés (ezt utálom a legjobban), amikor egyszerűen képtelen vagyok elindulni, csak ülök és nézek ki a fejemből. Felhívtam anyut kicsit, aztán elindultam. Már előző este elterveztem, mit nézek meg és kinéztem a menetrendet is. A metrón ülve jutott csak eszembe, hogy két ünnep között bizony nem jár az a vonal, ami nekem kellett volna. Egy gyors logisztika, és kikombináltam, hol szálljak le, mi legyen az elsődleges célpont, amit metróval most el is tudok érni.

Első állomás: St. Paul's Cathedral



Már jártam itt egyszer, amikor kinn voltam, akkor is teljesen lenyűgözött. Bent a kupola alatt állva az ember hangyányinak érzi magát. A belépő 15 font, nem számít olyan vészesnek. Én most nem mentem be, illetve a bejárat mellett van egy gyönyörű kis kápolna rész, ahol imádkozni lehet, csak oda surrantam be egy kicsit.

Gyertyagyújtás a St. Paul's-ban

Nem gyakran imádkozom Istenhez, inkább az angyalokhoz és a tündérekhez, de most nagyon jól esett egy kicsit átgondolni ott mindent. Megkértem, hogy legyen velem, segítsen nekem, adjon erőt, hogy kitartsak, és véghezvigyem azt, amit szerettem volna. Gyújtottam egy gyertyát és a választ is azonnal megkaptam az imámra:


A gyertya, amit gyújtottam a fény, a remény, a melegség és a szeretet szimbóluma. És a két idézetet is nagyon magaménak éreztem: Én vagyok a fény, egy hívem sem élhet a sötétségben, illetve a lap végén ott az a szó, ami újra és újra felbukkan az életemben a legkülönbözőbb emberek szájából: "Ragyogj!"

Nagyon nyugodt és meghitt percek voltak ezek, amit még nem éreztem, amióta megérkeztem.

2. állomás: Millennium Bridge

Újabb álmom vált valóra, amikor átsétáltam rajta. :)

Millennium Bridge
3. állomás: Shakespeare's Globe


Itt is jártam már korábban. A Vihart néztük meg anno, mindössze 5 fontért ( a Madame Tussauds-ba 25 font a belépő, röhejes...). Nyáron, ha meleg lesz (haha) biztosan megnézek még egy darabot, ó a Rómeó és Júlia milyen jó lenne ( 'My only llove sprung from my only hate...' - Imááádnám angolul!) Most különösen örültem, hogy ott lehettem. Éppen egy esküvői fotózás volt, furcsa mód, a menyasszony szürkében volt...




4. megálló: HMS Belfast


Ezt is megnézném egyszer belülről, most csak elhaladtam mellette a Tower felé tartva, ami látszik is balra a háttérben. Jobbra pedig az örök és egyetlen Tower Bridge.


HMS Belfast
5. megálló: Tower Bridge


És íme egy újabb bizonyíték, hogy Londonban vagyok. Lassan én is elhiszem. A kép története, hogy a csaj, akit megkértem kb. öt percig próbálkozott, mire ez az egy kép sikerült...



Útközben egy nagyon szép kilátóra bukkantam, Sir Walter Raleigh idézetével (ezek az angolok mindennek nagyon megadják a módját!)

'There are two things scarce matched in the Universe the Sun in Heaven and the Thames on Earth' (Sir Walter Raleigh)




Nagyon jól esett ez a kis kirándulás, és mindezt fokozta, hogy hazajöttem, és tudtam beszélni Zsaniékkal és Timivel is kicsit. Öntötték belém az erőt és az energiát :) Délelőtt beszéltem Gáborral is, Lucifer jól van, már összedugják az orrukat Don Putyival, így üdvözlik egymást. Nagyon nagyon büszke vagyok a cicusomra, hogy ilyen hamar megszokta az új helyen és elfogadta a másik cicust is. Délután még kaptam a Gábortól sms-t, hogy ne keseredjek el; biztosan hallotta a hangomon, hogy nem vagyok túl jól. Jó, hogy vannak a barátaim, és jó hogy van London...gyógyírok most a szívemnek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése