2011. december 21., szerda

Live for the present

Nem semmi nap van mögöttem. Reggel tiszta ideg voltam az interjú miatt. Időben elindultam, belekalkulálva egy esetleges eltévedést is, itt Londonban sosem lehet tudni. De minden rendben ment, felszálltam a metróra és röpke 1 óra utazás után megérkeztem Hounslowba. Tudni kell róla, hogy a Heathrow Airport közvetlen közelében van, enyhén hangos ahogy elhúznak feletted a repülők úgy másfél percenként.

Még volt negyven percem az interjúig, így felmértem a terepet. Sokkal tisztább és szebb környék mint Wood Green, egészen másfajta emberekkel. Főként fehéreket és Indiaiakat láttam. Az első dolog, amibe belefutottam, egy hirdetőtábla volt, tele kiadó lakásokkal szobákkal. El is kezdtem jegyzetelni őket serényen, remélve, hogy sikerrel járok az interjún.
Aztán eljött  a nagy perc és irány a 4 csillagos Continental hotel Fitness részlege...merthogy oda voltam hivatalos. Majd kiugrottam  a bőrömből, amikor tegnap megláttam, hogy hova hívtak be:


A részleg vezetője fogadott, nagyon kedves volt, és mindjárt meg is jegyezte, hogy örül, hogy mosolygok, mindig jó ilyen arcokat látni. Egy 40-50 év körüli indiai pasiról van egyébként szó. Nagyon jól elbeszélgettünk, hála istennek egyáltalán nem izgultam. Megkérdezte, hogy miért akarok ott dolgozni, a válasz persze elég egyértelmű volt: recepciós egy fittness teremben nekem maga a paradicsom. Megkérdezett a terveimről a jövőről, de egyelőre csak azt tudtam mondani, hogy akkora lépésen vagyok éppen túl, hogy ezen még nem is gondolkoztam. 
Faggatott még kicsit, tapasztalatokról, rólam. Azt mondta, nem hív vissza második interjúra...itt egy kicsit megijedtem, de éreztem, hogy jó fog jönni, mert tényleg nagyon simán ment minden. Azt mondta, nem hív vissza, mert azonnal felvesz! Állítása szerint ilyet még nem csinált, de hát én jó magyar révén azért ezt nem feltétlen veszem be... ajánlott egy magasabb pozíciót is, a sales-en, de azt megmondtam neki őszintén, hogy nem merem még bevállalni. Azt se tudom merre van Észak és Dél, nem ám, hogy üzletelnem kelljen. Aztán megírtuk a papírokat, és holnap már kezdek is betanulni. 11re kell mennem. 
Lesz csini kosztümöm, 8 órás a munka, két műszakban, reggel 6-től fél 3-ig, vagy negyed 3tól, negyed 11ig. Kaja sajnos nincs, de remélem korlátlan gym használat van! Ezt - annyira sok minden történt - el is felejtettem megkérdezni. 

A legnagyobb gond az, hogy nagyon messze van a munkahely. Osztottam-szoroztam, kutattam a neten, és ha reggeli műszakban vagyok, el kell indulnom innen fél 4kor, hogy 6ra ott legyek, mert az első metró csak 5:10kor megy. Ergo: azonnal szállás után kellett néznem. 
Hazajöttem, és irány a gumtree, ahol a munkát is találtam egyébként, és találtam is egy nagyon szép helyet 5 percre a munkahelytől (gyalog!). Azonnal felhívtam a pasit, és 15 perc múlva már ültem is a metrón, hogy megnézzem a helyet. 6-an laknak most ott, külön szobám lenne, rezsivel együtt 79 fontért havonta. Itt 70-et fizetek úgy, hogy 10en vagyunk 1 fürdőre. Ott 3 lánnyal osztoznék 1 fürdőn. Azért nem mindegy. Azt nem mondom, hogy csendes környék, zúgnak a repülők az ember feje felett ezerrel, de sokkal szebb, tisztább és jobb környék. Amikor mondtam, hogy Wood Greenből jövök, csak néztek, hogy mit keresek én ott. He-he...
Szóval tetszett a hely, úgyhogy le is foglalóztam, jövő vasárnap költözöm. Jaaaaaaaaajjjjj már megint cipekedni! De nincs kedvem...és már vettem is egy csomó dolgot, úgyhogy biztos kétszer kell fordulnom, és lehet, hogy dolgozom is aznap. Nem baj, örülök, hogy ilyen gondjaim vannak. VÉGRE!

A jó hírek mellé ma kijutott egy rossz is, amit a metrón olvastam. Drága Fernando, pont most mész, amikor megjöttem???!! :)
Fernando Torres nem lesz többé londoni? Ajjjjjjmmmááá

A metrón hazafelé utazva egyébként egy lány ült velem szemben. A kezébe szorongatott egy táskát, amire ez volt írva:  'Cherish the moments spent with your friends. Love your family. Live for the present. 'Hát ez a nap mottója!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése