No, álláskeresési fázisomban megtorpantam kissé. Voltam ma egy ügynökségnél, akik nagyon rendesek voltak ugyan, de hozzátették, hogy nagyon butus vagyok, hogy decemberben jöttem, most alig van lehetőség. Ők azt javasolták, hogy egyszerűen menjek be a legközelebbi kávézóba vagy gyorsétterembe és kérdezzem meg, van-e felvétel, mert a szállodaipar most szinte teljesen kihalt februárig. Aztán januárban menjek vissza hozzájuk, akkor már talán tudnak segíteni.
Lelkesen jelentkezgetek közben mindenféle irodai munkára is, vagy amit úgy érzem, hogy csinálni tudnék. Nem nagyon tudom, hogy várjak még, vagy inkább kezdjek el már valamilyen munkát most egy kávézóban vagy szobalányként.
Kávézóban ugye 10-12 órákat kell dolgozni, kaja sincs, viszont mégiscsak jobb munkának számít mint a takarítás. Ha takarítok, akkor viszont már benn vagyok egy hotelben, napi 3-szor ehetek és "csak" 8 órában kell dolgozni. Viszont ott ugye meg ott van a 13 szoba limit, és csak egy ideig dolgozol órabérben, utána teljesítménybérezés van. Mondjuk takarításban nem vagyok rossz, és egy kis idő után, talán elindulhatok felfelé. Hjahj... nagyon nehéz ez.
Ma beszéltem a bankommal, küldenek nekem egyenleget, így legalább a számlanyitás nem lesz gond. A kapcsolattartóm nem szakad meg a munkában, de őt is nyüstölöm, zaklatom folyton, hogy szervezzen interjúkat legalább. Holnap azt hiszem elmegyek a Hotel Care-hez, ott tudnék mindjárt regisztrálni, és a szomszéd szobában lévő csaj, már kezdett is másnap. Gyorsan mennek a dolgok.
Lelkileg is nehéz most, hiányzik az otthon, a barátok, Lucifer... a kényelmes életmód. De szerencsére csak pár percig tart ez, mert tudom, hogy mi a célom, mindig is itt akartam lenni, dolgozni. Ha elindulok, akkor már biztosan minden simán megy majd. Ha már lesz munkám, lesz pénzem, hogy tanuljak, elvégzek itt kinn valami iskolát, hogy magasabb pozíciókat is kinézhessek magamnak. Közben pedig igyekszem sportolni is, mert az is nagyon hiányzik. A múlt héten csak 2szer sikerült futnom és egyszer tornáznom. Az otthoni mennyiséghez képest ez semmi. Fogytam is egy kicsit, bár eszem, azért a nyugtalanság, a feszültség miatt kevesebbet, mint szoktam. Aludni úgy alszom, mint a tej, Louie-val esténként mindig olyan jókat beszélgetünk, hogy utána az alvás is könnyebben megy. Ő lett az én lelki edzőm, a szüleim mellett persze. Mindannyian tuszkolják belém a pozitív hozzáállást, a kitartást, az erőt! Thank you for that! :)
Most gyorsan edzek kicsit, aztán lesz magánórám. Jaj, már most alakul az angol kiejtésem, nagyon sokat változott, kíváncsi vagyok a tanítványok észreveszik-e.
Nem nagyon hallok otthon senkiről, ha van időtök, írjatok nekem, hogy mi van veletek. Zsani, hogy sikerült az interjú? Gábor, mi van a cicusokkal? Brigi, Lizzy, mi újság? :) Puszi mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése