Egy újabb nehéz napon vagyok túl, de már legalább jobban érzem magam. A mai műszak eleje rettenet volt, egyrészt mert rengetegen voltak, másrészt mert elrontottam, amit csak el lehetett és a manager nagyon mérges volt. Elvárják, hogy mindent tökéletesen csináljak. Amikor meg valami nem jó, az jön, hogy de hát megmutattam már. Igen, valóban, egyetlen egyszer, és utána még mutattál 126 másik dolgot is, amit meg kellett jegyeznem. Nem baj, be vagyok dobva a mély vízbe, így hajrá, úszom. Ebédidő alatt szinte összeroskadva ültem a staff roomban, mondván, ez nagyon gáz, tuti kirúgnak.
Aztán nem tudom, mi történt, de sikerült összeszednem magam, és délután meg nagyon jó voltam. A manager meg is dicsért. Bevallom nagyon jól esett, már egy-két pozitív szótól is szárnyra kaptam. De nem lesz egyszerű.
A nap híre, hogy itt a házban az egyik srácnak van autója, és vasárnap segít nekem költözködni. Nem kell cipekednem, juhhhéééj! És a szilvesztert is itt tölthetem a többiekkel. Ami rémes, hogy az egyik lakótársam férje itt van elsejéig, és itt alszik a szobánkban. Semmit nem alszom, mert rohadt módon horkol...
Holnap szabadnap. Véééégre! Van egy két elintézni való, de végre lesz időm várost nézni: Tower Bridge, Shakespeare's Globe, Millenium Bridge és St Paul's Cathedral lesznek a célpontok. Nagyon várom már! Kell egy kis energia az ittléthez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése