A második nap reggelén végre ismét éreztem azt, amiért ide jöttem...meg az eszméletlenül kényelmetlen ágyrugót is a vesémben. 7:10 körül kelt fel a nap, értem már miért járnak itt 9-re dolgozni. :) Amíg a többiek aludtak, interneten böngésztem és el is küldtem az önéletrajzomat jó pár helyre. Aztán irány a város. Sütött a nap, szinte melegítette az arcomat úton az állomás felé. Wood Greenben megvettem mindent amire még szükségem volt: vasaló, szárító, polc, evőeszköz, ágynemű...minden nevetségesen olcsón persze. Van itt egy nagyon jó hely, Argos, na attól teljesen beájultam...majdnem annyira mint az itteni emberektől. Szóval: bemész a boltba, van egy csomó érintőképernyős monitor és katalógus kinn. Kiválasztod mit szeretnél, és le is ellenőrizheted akár, hogy ott van-e éppen készleten. Hogy mi? Minden amit el tudsz képzelni: fogastól kezdve az iPadig minden! Kifizeted és kapsz egy sorszámot mint a hivatalokban. Lecsücsülsz majd szólítanak a cuccért. Mindezt 5-6 perc leforgása alatt. Nagyon durva logisztika lehet a színfalak mögött. Rettenet modern itt minden. Csak ámulok. A fontos cuccok közé soroltam természetesen a sporteszközök beszerzését is. Egy kilós kézi súlyokból már csak babarózsaszín volt, vettem hozzá ugyanolyan babarózsaszín polifoamot, és este már nyomtam is az Andi féle alakformálást! Ahogy megemeltem a súlyokat éreztem, hogy valami nincs rendben. IZOMLÁZAM volt! hamar leesett, hogy mitől. Végül is csak kb 70 kilót vonszoltam magam után vasárnap úgy másfél órán keresztül. Az egész karom beállt meg a fenekem :) Ez utóbbi érdekes...
Este először végre meleget is ettem, spagettit csinált a szobatársam, és megvendégelt. De finom volt! A szálláson 13-an vagyunk, van 3 suhanc 20 éves srác, még nem is találkoztam velük vagy dolgoznak, vagy buliznak, vagy alszanak. Van egy rendes pár, 30 körüliek, egy negyvenes és egy ötvenes hölgy, egy kis család (apa, anya, gyerkőc) - őket se láttam még - és a két szobatársam ugye. Meg hát én, SUPERWOMAN!!! Este izzottak a vonalak, skpye skype hátán, egymásnak adták a kilincset. Jó érzés, hogy ennyien gondoltok rám! Tök jó nekem, hogy ennyi barátom van! Fél 1 kor úgy estem be az ágyba szinte...anyuékat megnyugtattam, hogy most már rendeben vagyok az első iszonyat nap után, Patti megnyugtatott, hogy én vagyok a legjobb, Gergővel átbeszéltük barátságunk múltját, jelenét, jövőjét, Louieval, hogy mit nézünk jövő karácsonykor majd együtt otthon Magyarországon, Nórival a szerelmet...mert képzeljétek szerelmes vagyok! Londonba! Plussz, a metró nemcsak tiszta, gyors, pontos, hanem kis idézetek is vannak a falon. A tegnapi pedig pont a szerelemmel kapcsolatos: "Being in love is totally different from having a relaionship". Ezt biztos az angyalok küldték nekem...
Az emberek: A LEGNAGYOBBAK! Egytől egyig önmegvalósító extrém világfi! Vagy magyar... de ezt most nem keverem ide. Megyek az utcán és olyan emberek jönnek szembe velem, hogy csak nézek. Laza köldök poló (mint a Flashdance-ben anno), kificcenő hurkák alóla. Hát felhúzom a szemöldököm, de akkor dobom csak el az agyam, amikor felnézek, és látom, hogy pasi az illető! Vagány sérók, énekelnek az utcán, és 5-ből 4 ember megáll beszélgetni a koldussal, ha az leszólítja őket.
ESZMÉLETLEN ez a világ itt! Tudooooooooom, naív vagyok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése