Ma azzal a harci feladattal ébredtem, hogy rendet teszek a konyhának nevezett valamiben. Minden ragad, évszázados mocsok. Felvértezve indultam el lefelé, gumi kesztyű, domestos... egyben úgy gondoltam, kipróbálom a telefon fényképezőjét és csinálok előtte-utána felvételeket. Hát nem is kellett, egy fotóra ráfért a valóság. Íme:
Nem, kérem, ez nem photoshop. Sajnos. Itt ilyen kosz van. Bazsi jutott eszembe, jól jött volna a segítséged a takarításban! De végül sikerült rendet és legfőképpen tisztaságot lehelnem a konyhának látszó helyiségbe.
Lefotóztam a házirendünket is, érdemes szemezgetni, felvetődik a kérdés, hogy ugyan milyen emberek szoktak itt általában élni, ha mindezt így és ilyen stílusban kell közölni.
Az 5. pont a kedvencem. :) Ház manager, mi? No comment.
Remélem mindannyian jót nevettetek. Nem, igaz, ez még viccnek is rossz...
Úgy döntöttem, mindezek után megérdemlek egy kis szoláriumot. Az egyik lakótársam ajánlott egy jót, Arsenal közelében. Hát az sem egy szép környék, akármennyire jó futballcsapata is van... egyszer sikerült eltévednem, rossz irányban szálltam a buszra, de hamar feltűnt, és az én új okos telefonom segítségével sikerült korrigálnom a hibát. A szoliban a takarítás ilyen csináld magad módon megy, nem baj, örültem is neki, csak magamban bízom, ezt itt megtanultam egy életre. Egy aranyos fekete bácsi volt a szolis, elköszönés helyett egy jó nagy cuppanós puszit küldött, szerencsére csak a levegőben. :)
A Holloway-i metro az egyik kedvencem lett hivatalosan is. Nincs mozgólépcső ugyanis. Lent ki van írva, hogy 62 steps felfelé, vagy irány a lift, ha ez nem tetszik. Nekem tetszett. Annyit lépcsőztem már, hogy tényleg izomlázam van, ma nem is edzek már rá abszolút...itt kicombosodhat az ember, azt megmondom. A lakótársaim egytől egyig nagy sport emberek, napi szinten sportoltak...RÉGEN! Ezt mindig nagyon bírom...
Mielőtt elmentem otthonról betettem egy adag mosást, és mire hazaértem, már ki volt teregetve. Nem tudtam eldönteni, hogy megköszönjem-e Dávidnak (egy a 12 lakótárs közül) vagy felpofozzam, hogy a bugyijaimhoz hozzányúlt. Végül csak annyit mondtam neki, hogy többet ne tegye! :)
Éppen Louie-nak írtam, hogy a kapcsolattartóim nem nagyon csipkedik magukat, amikor megszólalt a telefon. Holnap interjú recepciós pozícióra! Juhhhhéééjjj, végre! Nagyon izgulok, remélem jól fog sikerülni. De biztosan, mert ahogy anya szokta mondani, szép vagyok, okos és ügyes. Miért ne menne? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése