It's been a hard day...

Nehéz napom volt. Naívsági mutatóm ismét lejjebb kúszott. Reggel időben felkeltem, hiszen interjúm volt, de persze a kapcsolattartóm nem hívott, amikor meg kerestem, hogy mi van, csak annyit mondott, bocsi elaludtam. Hát így mennek itt a dolgok. Éreztem, hogy nem lesz ez így jó, mert míg ő végigalussza a napokat, nekem azért ennyi időm nincs. Felkerekedtem hát és elmentem egy szállodalánchoz és beregisztráltam. 16 5 csillagos szállodájuk van itt Londonban, hátha bekerülhetek valamilyen pozícióra. Útközben csináltam bizonyítékot, hogy tényleg itt vagyok, nem csak otthon unaloműzésből írom a fiktív dolgokat. A mosolyom erőltetett sajnos...egyelőre.

Kicsi Jucus nagy Londonban

Hazajöttem és még kismillió helyre küldtem el a jelentkezésemet. Nem tudom, interneten mennyire fognak válaszolni vagy mennyire sem, meglátjuk.
Holnap felkerekedek és személyesen is elmegyek házalni a citybe egy jó pár szállodába...nagyon nem fűlik hozzá a fogam, de ez van. Anyáék és Kriszti is bátorítottak, mosoly, magabiztosság és kész!
Nem óhajtom gyarapítani a 'kijöttem, de minek, megyek is gyorsan haza' tábort. Egyébként 80% hazamegy... aki előttem lakott itt, ő gyalog indult haza, annyira nem volt már pénze. Ezúton is szeretném megköszönni a magyaroknak, akik magyarokat tesznek ily módon tönkre. Munkát ígérnek, aztán meg semmi. Ha én elveszett lennék - most picit azért annak érzem magam - én is biztos úgy járnék, mint ők. De én itt szeretnék maradni, itt szeretnék élni! Akkor is találok munkát aztamindenit! Szerdáig adtam magamnak időt a recepciós pozikhoz, ha nem lesznek interjúk, hajrá takarítani. Ezt is bevállalom, valahol el kell kezdeni. És takarítani szeretek, tudjátok ti is :)
Még be kellett fektetnem ma is, ugyanis fűtés az nem volt a szálláson, így vettem egy hősugárzót...legalább már nem fázom. Az ember megtanulja értékelni a kis dolgokat is. Ezt is az Argosban vettem és egyúttal oda is beadtam a jelentkezésemet. Lassan már csak az a kérdés, hova nem :)