Pokoli hét...

Pokoli hetem volt, de végül sikerült ezt is átfordítanom. Nem akarok sokat panaszkodni, mindent újra feleleveníteni, ezért csak pár szóban próbálom összegezni: Magda felmondott szerdán, Valmik a vízumáért harcol, Bilal a hónap végén mond fel. A teremben megint leszakadt a plafon, Zeta beteg, így rengeteget dolgozom (tegnap 13 órásra sikeredett a műszakom egy amúgy is nehéz esti műszak és 5 óra alvás után). Én sem vagyok túl jól, valami betegség mocorog bennem még mindig, állandó gyógyszeren vagyok. A szabadságom sem biztos még, pedig egyre közelebb van, a repülőjegy pedig egyre drágább.

Nem csoda, hogy hét közepére elszakadt a cérna.

De egy szempillantás alatt eldöntöttem, hogy akkor is átfordítok mindent. Másnap mosolyogva mentem be, megbeszéltem a főnökkel a szabadságom, és ráadásul fizetésemelést is kaptam megint. A spinning nagyon jól megy, és már hosszabbak az óráim.
Még mindig van mit helyre raknom, főleg emberi kapcsolatok terén. Próbálkoznak sokan, pasik, de nem vagyok készen még semmire sem. Nem akarok senkit sem bántani, de közvetettem mégiscsak azt teszem. Ellökök mindenkit magamtól, érzékeny vagyok, egy új kapcsolat gondolatától is hidegrázást kapok. Ezt csak idővel tudhatom magam mögött azt hiszem, de addig sem akarok senkit sem becsapni, magamat meg pláne nem. Nem lehet ezt erőltetni...

Már február van, lassan 1 éve és 2 hónapja, hogy itt vagyok. Nagyon felgyorsult az idő, néha örülök neki, néha nem. Jó is itt, meg nem is. Az biztos, hogy hiányozni fognak a többiek, még maga a hely is, ez a pici szoba, ha innen továbbállok. Azt hiszem mindannyian jobban járunk, ha befejezem íz írást és inkább linkelek valami zenét... :)