Megint nagyon le vagyok maradva. Jó lenne mindig frissen írni az élményeimről, de akkor minden időmet a gép előtt tölteném, és elmaradnának az élmények is...
Megérkezett a szállítmány! Mia már az előszobában pihen, a kertben kellene tartanom, de annyira imádom, szeretem, hogy nem akartam kitenni a hidegbe.

Mia megérkezik

Veszek rá zárat és akkor már nem lehet gond. Még nem voltam vele sehol, vicces, de először a közlekedéssel ismerkedem. Ez a tarts balra dolog teljesen kikészít, a felfestésekről, táblákról nem is beszélve. Bukósisakot is kel szereznem, ez itt nem játék, gyerekek. Ez itt London. Első kiszemelt áldozatom a Richmond park lesz, ami London legnagyobb és legszebb parkja, és csak 7 km tekerés innen. Hallelujah. Vannak ott őzek, meg minden féle, estig sem érem körbe, annyit tudok ott tekerni, amennyit csak akarok. Martinának is van bringája, így társam is akad majd a kiruccanáshoz.
Kaptam sok csokit, pick szalámit, túró rudit...kincset érő rakomány ez nekem. És megjöttek a ruháim is. :) Hát ott azért volt kivetnivaló, Gábor nem teljesen azt küldte, amit szerettem volna, de nem baj, jól jártak az árvák, a felét már oda is adtam adománynak. :)
A túró rudit imádták a kollégák, mondták, hogy jóféle szer. :)

Végre megvolt a második spinning órám is. Elvileg a recepción dolgoztam, de helyettesítettek a kollégák, amíg megtartottam az órát. Tök rendes volt a managerem is, hogy elengedett. Az óra fantasztikus volt, leírhatatlan. Úgy pörögtem, mint még soha! 15-en voltak, és nagyon jót edzettünk együtt. Jó lenne, ha tarthatnék még órákat majd.
Most gyúrok, vazze. Nem egyszerű. Az edzéstervem elég kemény, és utána még fél óra cardio is mindig. Remélem hamar hozzá szokom, egyelőre nehezem viselem, nagyon elfáradok.

Húsvét számomra nem nagyon volt, dolgoztam, dolgozok és dolgozni is fogok. :) De ne feledjük, még a szamárlétra legalján vagyok, egyelőre én vagyok a csicska. Reméljük nem sokáig. :) Csak a Gábor által küldött húsvéti díszek emlékeztetnek, hogy idén tutira nem locsol meg a kutya sem engem! Itt sajnos nem szokás...

Ó, hát és találkoztam Lizzyvel. Sajnos csak kicsit...de jó volt nagyon megölelgetni, ahogy ígértem is korábban. Stílusosan  Starbucksoztunk egyet, és beszélgettünk az Oxford Streeten.

A nevem - bármilyen hihetetlen is -  ritka névnek számít itt. Vagy th-val írják a végén, vagy egyéb érdekes megoldások nevettetnek meg nap mint nap. :)

Hazafelé tartva a találkáról elkapott egy fantasztikus érzés.  A Hyde Park mellettt sétáltam a Hyde Park Corner felé, igyekeztem a Piccadilly Line-ra, egy kiadós eső után...mélyen beszippantottam a zivatar utáni friss levegőt, és csodáltam, hogy a fények visszatükröződtek a vizes járdán. Kedd volt, 9 óra körül, szinte senki nem volt az utcán, csak az autók mentek mellettem folyamatosan. A 'Teardrop' című számot hallgattam a Massive Attacktől, és olyan hálaérzés kapott el, amit ritkán érzek csak ennyire erősen. Hálás voltam magamnak, amiért hallgattam a belső hangra, amiért beleugrottam ebbe a nagy kalandba. Megvalósítottam a legnagyobb álmomat, és sikerült megállnom a helyem. Boldog vagyok itt Londonban! :) Akkor, ott, azt kívántam, hogy mindenki álma így teljesülhessen, mint az enyém! Hogy mindenki érezze a boldogság azon melegségét, amit én akkor,ott, a londoni estében sétálva éreztem...