Holnap lesz 3 éve, hogy elment András. Nehéz szavakkal leírni, milyen ember is volt ő.
Odaadása, segítőkészsége, pozitivitása nehezen hasonlítható bárki máséhoz. Rengeteget tanultam tőle, szokásaival, viselkedésével, mosolyával új leckéket hozott nekünk nap mint nap. Szerette az életet, szerette a családját, tisztelte a munkáját és végtelen alázattal viszonyult az egész világhoz...
Emlékszem, hetekig készített arra a percre, amikor azon a bizonyos Depeche Mode koncerten a több ezres tömeg egy emberként emeli kezeit a magasba, hogy integetve elbúcsúzzon a zenekartól a 'Never let me down' című dal záró akkordjain. Azt mondta, azt a pillanatot nem felejtem majd el soha. És milyen igaza volt...
Együtt fordultunk meg a szakadó esőben, és ámulattal néztük a tömeget, ahogy megtörtént ez a csoda.
Az élet minden apró öröme ilyen csoda.
És amikor -mosolyogva! - elment 2009-ben, megtanította nekem a legnagyobb leckét: hogy tiszteljem az életet, hogy élhetek, és hogy számomra adatik még több száz és ezer ilyen miden napi csoda...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése