Még napfelkelte előtt keltem (ami itt valljuk be, nem nehéz), és úgy döntöttem, megejtem első bevásárlásomat, mivel elfogyott a hazai szendvics :) Van ugyan itt a közelben egy Costcutter és egy Tesco is, de Wood Greenben van egy még olcsóbb, viszont valamivel színvonalasabb hely: a Morrisons. Kicsit megijedtem, mert amikor Wood Greenbe értem, alig páran lézengtek csak az utcán fél 8 körül, és szinte az összes üzlet zárva volt. Reménykedtem, hogy legalább az élelmiszer üzletek nem 9-kor nyitnak. A Morrisons volt közel s távol az egyetlen hely, ahol már világos volt. Direkt eltettem a számlát, végzek egy kis felmérést, mi mennyibe kerül itt kint. Lássuk csak, mi is volt a kosaramban:
1 l étolaj 1.50 átszámítva olyan 550 Ft....sssssszzzzzz... az drága!
2,5 l tej 1.18 430 Ft... ha ilyen kiszerelés lenne, itthon is lenne ennyi...
2l ásványvíz 0.40 146 Ft...itt London győzött
Earl grey tea (50 filter) 1.58 576 Ft... otthon azt hiszem 25 filteresek vannak, de hogy mennyiért, kb egy árban lehetnek
6 db tojás 0.69 251 Ft... otthon is ilyesmi lehet, talán ott kicsit olcsóbb
1 csomag wrigley's rágó 0.38 138 Ft... otthon drágább lehet egy kicsit
fél kiló friss fehér kenyér 0.70 255 Ft...ez itt drágább, de a péksüteményekről ez amúgy is köztudott.
A többit lusta vagyok leírni. :) Levonva a következtetést, az alap dolgok, amiket az ember gyakran vesz kb ugyanazon az áron mozognak, tea, édesség, italok drágábbak itt, de persze azokból is lehet olcsóbb fajtát találni. A fizetéseket viszont nem kezdem el összehasonlítani...
Bevásárlás után gyors reggeli, egy kis corn flakes aztán ablakon kiles...ismét napsütéses reggelünk volt, kicsit szeles, de mivel az csak jó edzőtárs, ezért nem akadályozott meg a nagy tervemben. Fél 10 körül már a Picadilly Line-on ültem A Hyde Park felé tartva. Még átszállnom sem kell...azt hiszem gyakori program lesz ez nekem. Kb. 20 perc metrózás a szállástól és ott vagyok direktben a Hyde Park Cornernél. A lakótársak nagyon bután néztek, hogy képes vagyok 20 percet metrózni, hogy futhassak. Na de HOL, kérem szépen! Nekem ez nem is volt kérdéses, hogy megéri-e!
Annyira dobogott a szívem, annyira izgatott voltam, hogy az első 10 percben egyszerűen képtelen voltam normálisan venni a levegőt, és szúrt az oldalam, mint a fene. De aztán belejöttem, és sikerült összesen 50 percet futnom, körbefutottam 1szer a parkot. Nagyon jól esett, sok más futó és bringás is volt (láttam Treket, Giantet és egy nagyon sötét fiút egy Ghoston- vicces párosítás). A Hyde Parknál is van most hasonló karácsonyi vásár mint Veszprémben, csak van ringlispil meg óriáskerék is hozzá. A futás végén levezettem, lenyújtottam a Hyde Park egy nagyon szép részén, amit úgy hívnak, hogy Rose Garden...tavasszal biztosan brutális lesz ott... annyi rózsát egy helyen! A metróhoz visszfelé bandukolva felfedeztem, hogy bizony lehet biciklit kölcsönözni. Tessék készülni annak, aki jön majd látogatni, hogy azokkal a csotrogányokkal fogjuk körbecangázni a Hyde Parkot...2szer :) El is képzeltem a lelki szemeim előtt ahogy haladunk libasorban. Gábor elöl (persze), Bazsi, Zsani, Gergő, én...jaj de jó lesz! Tessék most erre is fókuszálni, mert a karácsonyi időszakban a kívánságok könnyebben valósággá válhatnak!
Aztán hazametróztam, gyors zuhany, és ebéd. Rántotta, majd irány vissza az Oxford Streetre telót venni. Most már nekem is van Xperiám :) Vezetékes számokat semmi pénzért hívok, ha valakinek esetleg még van, tessék Facebookon megírni és csörgök! Nemzetközi SIM kártyát vettem bele, egy indiai srác volt az eladó, úgyhogy itthon még egyszer el kellett olvasnom neten, mit is írnak róla, mert őt egyáltalán nem értettem. Koncentrálni sem tudtam, mert olyan volt a nyakkendője, mint egy zokni, és folyton nevetnem kellett... Szóval mobilt is 7pennyért hívok percenként. A magyar számom él, megkapom az üziket, azon lehet zargatni nyugodtan. Én azért majd elküldöm nektek az angol számom is, just in case.
Ó igen, ma is tanultam új kifejezést a key cutting után...a metrón ugyanis nem csak azt mondják be, hogy milyen állomás következik, és hogy melyik másik metrókra tudsz átszállni, hanem hogy milyen nevezetességek vannak a közelben. Volt egy olyan, hogy: 'alight to British Museum'. Alight - leszállni. Tök jó szó, nem ismertem, és mivel a British Museum eddig kimaradt, valamikor mindenképpen alightolok arrafelé...
Oxford Streetnél tartottam...azt hittem durvább kivilágítás lesz, de nagyon szolidak arra felé a karácsonyi fények. Csináltam képet még a régi telómmal, mindjárt felteszem...
Aztán haza jöttem, és apu már csörgött is neten. Elújságoltam neki, hogy tegnap jól odavágtam a szekrényhez az egeremet, és nem működött. Nem bíztam a "múkodj" módszerben, ezért szétszedtem és sikerül megcsinálnom! Az ébresztőórát is leejtettem (ügyes vagyok, mi?), és annak meg a másodperc mutatója esett le. De apu távszerelőként is megállja a helyét, csak drága, 2 fontot számolt volna fel...de azt is megoldottuk. Gyors vacsi, aztán ismerkedés az új telefonnal. Van még mit tenni...sokszor azt sem tudom mi vaaaaaan? De majd megszokom.
No, ennyi volt mára, ismét nagyon fáradt vagyok, pedig ma aztán munka téren nem is csináltam semmit. Remélem hamarosan hívnak már...és elindulhatnak az interjúk! I am ready...
2011. december 14., szerda
2011. december 13., kedd
Alakulóban...avagy a 3. nap
Nem tudom észrevettétek-e az előbbi bejegyzésemről, amit én. Felgyorsultam! Tiszta hektikus...és már a metrón is szaladok lefelé, mint az itteniek. Jó, én nem azért mert munkába sietek, hanem mert lépcsőzni jó, igaz Gábor? :)
Ma van a 3. nap, viszonylag nyugodtan telt. Argosban persze ma is voltam, kell menni, mert az jó hely. Mindig rendeltetek valamit. Ma egy plusz takarót vettem, mert az ágyrugó tényleg kikészít. Nem lehet ezen aludni, annyira szar. Most alattam is, felettem is paplan van. Így már sokkal jobb. Voltam a Wood Green Mallban, mondom beugrom, megnézem mi van arrafelé. Hátttőőő kb akkora mint az Árkád. Eltévedtem.
Találtam egy edzőtermet is végre! Ha csak gyúrsz, 17 font egy hónapra a bérlet, nem alkalomra megy, ha pedig aerobic, spinning vagy egyéb dolgot is akarsz, akkor 34. Szintén korlátlan mennyiségben. Hazaértem, ez a nekem való hely! Vettem egy futócipőt (nem is említem, hogy nevetségesen olcsó áron), holnap - ha nem esik - úgy tervezem, hogy felülök itt a metróra, leszállok a Hyde Park Cornernél és futok egy nagyot a Hyde Parkban! Biztos ott is látok fura szerzetet majd, mesélek!
Délután itthon voltam, elviselhetőbbé tettem a szobát. Egy porszívó és egy kis tisztítószer csodákra képes. Most már egészen otthonos az én részem! Délután beszéltem telefonon Andival, édes volt, mondta hogy várta, hogy hétfőn betoppanjak spinningre, de üres maradt a helyem. Beszéltem Gáborral is, Luci még nehezen viseli az új helyét. Aztán tanítottam, otthoni diákokat, skype-on, és egészen jól sikerültek az órák, szerintem menni fog!
Munka téren is vannak új hírek. NI számomhoz megjött a regisztrációs kód, ezzel már fogadnak interjúkra. Szóval most már csak a telefonra várok, hogy mikor, hova mehetek. Felvettem egy szervezettel is a kapcsolatot, akik külföldi tanároknak segítenek elhelyezkedni...hátha! Nem tétlenkedem...
Hétvégére is van programom. Az itteniekkel kimegyünk a Hyde Parkba, mert állítólag gyönyörűen ki van világítva, és lehet LÁNGOST vagy GULYÁST enni! Ahhjjjj de jó lesz! London, én így szeretlek!
Ma van a 3. nap, viszonylag nyugodtan telt. Argosban persze ma is voltam, kell menni, mert az jó hely. Mindig rendeltetek valamit. Ma egy plusz takarót vettem, mert az ágyrugó tényleg kikészít. Nem lehet ezen aludni, annyira szar. Most alattam is, felettem is paplan van. Így már sokkal jobb. Voltam a Wood Green Mallban, mondom beugrom, megnézem mi van arrafelé. Hátttőőő kb akkora mint az Árkád. Eltévedtem.
Találtam egy edzőtermet is végre! Ha csak gyúrsz, 17 font egy hónapra a bérlet, nem alkalomra megy, ha pedig aerobic, spinning vagy egyéb dolgot is akarsz, akkor 34. Szintén korlátlan mennyiségben. Hazaértem, ez a nekem való hely! Vettem egy futócipőt (nem is említem, hogy nevetségesen olcsó áron), holnap - ha nem esik - úgy tervezem, hogy felülök itt a metróra, leszállok a Hyde Park Cornernél és futok egy nagyot a Hyde Parkban! Biztos ott is látok fura szerzetet majd, mesélek!
Délután itthon voltam, elviselhetőbbé tettem a szobát. Egy porszívó és egy kis tisztítószer csodákra képes. Most már egészen otthonos az én részem! Délután beszéltem telefonon Andival, édes volt, mondta hogy várta, hogy hétfőn betoppanjak spinningre, de üres maradt a helyem. Beszéltem Gáborral is, Luci még nehezen viseli az új helyét. Aztán tanítottam, otthoni diákokat, skype-on, és egészen jól sikerültek az órák, szerintem menni fog!
Munka téren is vannak új hírek. NI számomhoz megjött a regisztrációs kód, ezzel már fogadnak interjúkra. Szóval most már csak a telefonra várok, hogy mikor, hova mehetek. Felvettem egy szervezettel is a kapcsolatot, akik külföldi tanároknak segítenek elhelyezkedni...hátha! Nem tétlenkedem...
Hétvégére is van programom. Az itteniekkel kimegyünk a Hyde Parkba, mert állítólag gyönyörűen ki van világítva, és lehet LÁNGOST vagy GULYÁST enni! Ahhjjjj de jó lesz! London, én így szeretlek!
Új nap várt rám...
A második nap reggelén végre ismét éreztem azt, amiért ide jöttem...meg az eszméletlenül kényelmetlen ágyrugót is a vesémben. 7:10 körül kelt fel a nap, értem már miért járnak itt 9-re dolgozni. :) Amíg a többiek aludtak, interneten böngésztem és el is küldtem az önéletrajzomat jó pár helyre. Aztán irány a város. Sütött a nap, szinte melegítette az arcomat úton az állomás felé. Wood Greenben megvettem mindent amire még szükségem volt: vasaló, szárító, polc, evőeszköz, ágynemű...minden nevetségesen olcsón persze. Van itt egy nagyon jó hely, Argos, na attól teljesen beájultam...majdnem annyira mint az itteni emberektől. Szóval: bemész a boltba, van egy csomó érintőképernyős monitor és katalógus kinn. Kiválasztod mit szeretnél, és le is ellenőrizheted akár, hogy ott van-e éppen készleten. Hogy mi? Minden amit el tudsz képzelni: fogastól kezdve az iPadig minden! Kifizeted és kapsz egy sorszámot mint a hivatalokban. Lecsücsülsz majd szólítanak a cuccért. Mindezt 5-6 perc leforgása alatt. Nagyon durva logisztika lehet a színfalak mögött. Rettenet modern itt minden. Csak ámulok. A fontos cuccok közé soroltam természetesen a sporteszközök beszerzését is. Egy kilós kézi súlyokból már csak babarózsaszín volt, vettem hozzá ugyanolyan babarózsaszín polifoamot, és este már nyomtam is az Andi féle alakformálást! Ahogy megemeltem a súlyokat éreztem, hogy valami nincs rendben. IZOMLÁZAM volt! hamar leesett, hogy mitől. Végül is csak kb 70 kilót vonszoltam magam után vasárnap úgy másfél órán keresztül. Az egész karom beállt meg a fenekem :) Ez utóbbi érdekes...
Este először végre meleget is ettem, spagettit csinált a szobatársam, és megvendégelt. De finom volt! A szálláson 13-an vagyunk, van 3 suhanc 20 éves srác, még nem is találkoztam velük vagy dolgoznak, vagy buliznak, vagy alszanak. Van egy rendes pár, 30 körüliek, egy negyvenes és egy ötvenes hölgy, egy kis család (apa, anya, gyerkőc) - őket se láttam még - és a két szobatársam ugye. Meg hát én, SUPERWOMAN!!! Este izzottak a vonalak, skpye skype hátán, egymásnak adták a kilincset. Jó érzés, hogy ennyien gondoltok rám! Tök jó nekem, hogy ennyi barátom van! Fél 1 kor úgy estem be az ágyba szinte...anyuékat megnyugtattam, hogy most már rendeben vagyok az első iszonyat nap után, Patti megnyugtatott, hogy én vagyok a legjobb, Gergővel átbeszéltük barátságunk múltját, jelenét, jövőjét, Louieval, hogy mit nézünk jövő karácsonykor majd együtt otthon Magyarországon, Nórival a szerelmet...mert képzeljétek szerelmes vagyok! Londonba! Plussz, a metró nemcsak tiszta, gyors, pontos, hanem kis idézetek is vannak a falon. A tegnapi pedig pont a szerelemmel kapcsolatos: "Being in love is totally different from having a relaionship". Ezt biztos az angyalok küldték nekem...
Az emberek: A LEGNAGYOBBAK! Egytől egyig önmegvalósító extrém világfi! Vagy magyar... de ezt most nem keverem ide. Megyek az utcán és olyan emberek jönnek szembe velem, hogy csak nézek. Laza köldök poló (mint a Flashdance-ben anno), kificcenő hurkák alóla. Hát felhúzom a szemöldököm, de akkor dobom csak el az agyam, amikor felnézek, és látom, hogy pasi az illető! Vagány sérók, énekelnek az utcán, és 5-ből 4 ember megáll beszélgetni a koldussal, ha az leszólítja őket.
ESZMÉLETLEN ez a világ itt! Tudooooooooom, naív vagyok :)
Este először végre meleget is ettem, spagettit csinált a szobatársam, és megvendégelt. De finom volt! A szálláson 13-an vagyunk, van 3 suhanc 20 éves srác, még nem is találkoztam velük vagy dolgoznak, vagy buliznak, vagy alszanak. Van egy rendes pár, 30 körüliek, egy negyvenes és egy ötvenes hölgy, egy kis család (apa, anya, gyerkőc) - őket se láttam még - és a két szobatársam ugye. Meg hát én, SUPERWOMAN!!! Este izzottak a vonalak, skpye skype hátán, egymásnak adták a kilincset. Jó érzés, hogy ennyien gondoltok rám! Tök jó nekem, hogy ennyi barátom van! Fél 1 kor úgy estem be az ágyba szinte...anyuékat megnyugtattam, hogy most már rendeben vagyok az első iszonyat nap után, Patti megnyugtatott, hogy én vagyok a legjobb, Gergővel átbeszéltük barátságunk múltját, jelenét, jövőjét, Louieval, hogy mit nézünk jövő karácsonykor majd együtt otthon Magyarországon, Nórival a szerelmet...mert képzeljétek szerelmes vagyok! Londonba! Plussz, a metró nemcsak tiszta, gyors, pontos, hanem kis idézetek is vannak a falon. A tegnapi pedig pont a szerelemmel kapcsolatos: "Being in love is totally different from having a relaionship". Ezt biztos az angyalok küldték nekem...
Az emberek: A LEGNAGYOBBAK! Egytől egyig önmegvalósító extrém világfi! Vagy magyar... de ezt most nem keverem ide. Megyek az utcán és olyan emberek jönnek szembe velem, hogy csak nézek. Laza köldök poló (mint a Flashdance-ben anno), kificcenő hurkák alóla. Hát felhúzom a szemöldököm, de akkor dobom csak el az agyam, amikor felnézek, és látom, hogy pasi az illető! Vagány sérók, énekelnek az utcán, és 5-ből 4 ember megáll beszélgetni a koldussal, ha az leszólítja őket.
ESZMÉLETLEN ez a világ itt! Tudooooooooom, naív vagyok :)
2011. december 11., vasárnap
Sose feledd, hogy szabadnak születtél...
December 11: hajnali 2. Csörög az óra. Felkelés, öltözés, csomagbepakolás. Lakás lecsekkolva, bőrönd nagy nehezen lecsukva.
3/4 3: Nóri megérkezik, ő pontos, Jucus késik. Irány Budapest!
5 óra: "De jó lesz Jucus!" (Nóri)
fél 6: övet, ékszert, csizmát (?!?) le! gépre fel
fél 8: Welcome to London
8: Broken tesco suitcase.
8:20. "- You are only allowed to take 1 suitcase with you on Greenline, not 2. Where the hell did you get these HUGE ones?
- Are you kidding me? There's my whole life in them.
- Oh... small they are, then! Ok, you can go."
9:30 Már itt kellene lennie.
9:40: Ok, 5 perc múlva felhívom.
10:10: A jó k...va életbe, megyek busszal!
10: 30: "You are really kind to help me with my luggage. My telephone number? I haven't got any... :)"
11:00: Knock Knock....KNOCK KNOCK! Sh@t, hol a francban van mindenki?
Kis pötyörgés után végre megjelenik valaki az ajtóban. Győzelem, itt vagyok! No de hol is pontosan? 13 ember? 1 fürdőszoba? Ez itt a szoba? És ők fiúk? Szuper...itt mindig ennyi fok van? Jó, akkor most én áttörlök mindent és felporszívózom ezt az éves koszt...
12:30: Irány Wood Green. Oyster card nekem. London TUBE! Jesszus, itt a bringás cipő tényleg csak 30 font? Jessssszzz! Ágynemű, Wc papír. SIM kártya. Ezek a legfontosabbak és Joci mindenben segít. Irány haza.
Helyzetjelentés az otthoniaknak:anyuék, Zsaniék, Patti, Louie! Sms Andinak, Tatónak, aki megmondta, hogy ne legyek naiv! És milyen igaza volt!
3/4 3: Nóri megérkezik, ő pontos, Jucus késik. Irány Budapest!
5 óra: "De jó lesz Jucus!" (Nóri)
fél 6: övet, ékszert, csizmát (?!?) le! gépre fel
fél 8: Welcome to London
8: Broken tesco suitcase.
8:20. "- You are only allowed to take 1 suitcase with you on Greenline, not 2. Where the hell did you get these HUGE ones?
- Are you kidding me? There's my whole life in them.
- Oh... small they are, then! Ok, you can go."
9:30 Már itt kellene lennie.
9:40: Ok, 5 perc múlva felhívom.
10:10: A jó k...va életbe, megyek busszal!
10: 30: "You are really kind to help me with my luggage. My telephone number? I haven't got any... :)"
11:00: Knock Knock....KNOCK KNOCK! Sh@t, hol a francban van mindenki?
Kis pötyörgés után végre megjelenik valaki az ajtóban. Győzelem, itt vagyok! No de hol is pontosan? 13 ember? 1 fürdőszoba? Ez itt a szoba? És ők fiúk? Szuper...itt mindig ennyi fok van? Jó, akkor most én áttörlök mindent és felporszívózom ezt az éves koszt...
12:30: Irány Wood Green. Oyster card nekem. London TUBE! Jesszus, itt a bringás cipő tényleg csak 30 font? Jessssszzz! Ágynemű, Wc papír. SIM kártya. Ezek a legfontosabbak és Joci mindenben segít. Irány haza.
Helyzetjelentés az otthoniaknak:anyuék, Zsaniék, Patti, Louie! Sms Andinak, Tatónak, aki megmondta, hogy ne legyek naiv! És milyen igaza volt!
2011. április 3., vasárnap
This is LIFE
Életre vágytam, hát megkaptam...
Van két energikus életvidám kolléganőm, öröm hallgatni csacsogásukat, kacagásukat...
Van két barátnőm, akik benne vannak minden buliban, filmezésben, szórakozásban, kirándulásban...
Van két edzőm és egyben barátom, akik vezetnek utamon...
Van egy végre-végre teljes otthonom...
Van egy hipemegagigaédes macsekom...
Csupa mosoly, öröm, vidámság az élet, megjött a tavasz, minden újraéled, s újra éledek vele együtt én is...ide nekem a világot, hadd legyek igazi játékosa én is!
Van két energikus életvidám kolléganőm, öröm hallgatni csacsogásukat, kacagásukat...
Van két barátnőm, akik benne vannak minden buliban, filmezésben, szórakozásban, kirándulásban...
Van két edzőm és egyben barátom, akik vezetnek utamon...
Van egy végre-végre teljes otthonom...
Van egy hipemegagigaédes macsekom...
Csupa mosoly, öröm, vidámság az élet, megjött a tavasz, minden újraéled, s újra éledek vele együtt én is...ide nekem a világot, hadd legyek igazi játékosa én is!
2011. március 11., péntek
Longing for... LIFE
Everything is dark
It's more than I can take
But I hope to catch a glimpse of sunlight
Shining down on my face...
2011. március 4., péntek
I love to hate you
Az utóbbi időben felgyorsult az életem és bekerültem egyfajta mókuskerékbe. Tetszik a pörgés, a változás, de valahogy a nyugodt lelki világom is odalett vele...legalábbis az, amelyikkel más emberek felé voltam. Az egyik legjobb állapot, amit emberi léted során - szerintem - elérhetsz az, amikor minden embert, akivel dolgod van, el tudsz fogadni olyannak, amilyen. Amikor nem húzod fel magad a dolgaikon, amikor szinte külső szemlélőként szimplán tudomásul veszed, ez az ő véleménye, az ő élete és azt tesz amit csak akar, és úgy, ahogyan csak akar. Az egy nagyon jó érzés, mert akkor olyan tisztán és szeretettel tudsz fordulni a többiek felé, ami leírhatatlan...azt vettem észre, hogy ezt a nyugalmat ismét felváltotta bennem az "embergyűlölet", az érzés, hogy jaj, csak emberek közé ne kelljen mennem és különben is mit bámul ez, édes istenem nem akarok vele versenyezni, azt hiszi nagy szám, pedig cösz, mit dumál bele, mit okoskodik, amikor frankón ő sem úgy csinálja és azt sem tudja miről beszél...
Aztán megálltam egy pillanatra, és eszembe jutott, hogy egy hónapja még abszolút nem viszonyultam így senkihez. Vajon mi történt? Vajon mitől lettem földhöz ragadt és totálisan egyszerű? Az emberek miatt, akik körülvesznek? Sokan panaszkodnak, szitkozódnak...ez ragadt rám is át? Miért érzi magát többnek az ember attól, hogy valakit szapul vagy fújjol rá? Nekünk nőknek ezért is szükségünk van rá, hogy szebbnek, jobbnak, többnek érezzük magunkat...pedig pont így leszünk nullák, pont így veszik el a ragyogás és a fény...
Ma letettem ezt a terhet. Így döntöttem, és kész. Senkivel nincs bajom, senkit nem szidok, kibékültem a világgal (igazából gondolom magammal inkább), és ez így sokkal de sokkal jobb érzés...és ma már mindenki visszamosolygott rám :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)