Longing for... LIFE

Everything is dark

It's more than I can take

But I hope to catch a glimpse of sunlight

Shining down on my face...

I love to hate you

Az utóbbi időben felgyorsult az életem és bekerültem egyfajta mókuskerékbe. Tetszik a pörgés, a változás, de valahogy a nyugodt lelki világom is odalett vele...legalábbis az, amelyikkel más emberek felé voltam. Az egyik legjobb állapot, amit emberi léted során - szerintem - elérhetsz az, amikor minden embert, akivel dolgod van, el tudsz fogadni olyannak, amilyen. Amikor nem húzod fel magad a dolgaikon, amikor szinte külső szemlélőként szimplán tudomásul veszed, ez az ő véleménye, az ő élete és azt tesz amit csak akar, és úgy, ahogyan csak akar. Az egy nagyon jó érzés, mert akkor olyan tisztán és szeretettel tudsz fordulni a többiek felé, ami leírhatatlan...azt vettem észre, hogy ezt a nyugalmat ismét felváltotta bennem az "embergyűlölet", az érzés, hogy jaj, csak emberek közé ne kelljen mennem és különben is mit bámul ez, édes istenem nem akarok vele versenyezni, azt hiszi nagy szám, pedig cösz, mit dumál bele, mit okoskodik, amikor frankón ő sem úgy csinálja és azt sem tudja miről beszél...

Aztán megálltam egy pillanatra, és eszembe jutott, hogy egy hónapja még abszolút nem viszonyultam így senkihez. Vajon mi történt? Vajon mitől lettem földhöz ragadt és totálisan egyszerű? Az emberek miatt, akik körülvesznek? Sokan panaszkodnak, szitkozódnak...ez ragadt rám is át? Miért érzi magát többnek az ember attól, hogy valakit szapul vagy fújjol rá? Nekünk nőknek ezért is szükségünk van rá, hogy szebbnek, jobbnak, többnek érezzük magunkat...pedig pont így leszünk nullák, pont így veszik el a ragyogás és a fény...

Ma letettem ezt a terhet. Így döntöttem, és kész. Senkivel nincs bajom, senkit nem szidok, kibékültem a világgal (igazából gondolom magammal inkább), és ez így sokkal de sokkal jobb érzés...és ma már mindenki visszamosolygott rám :)

Running up that hill...

...with no problems.

Nagyon jól megy a bringázás! Január elején, 1 hónapos késéssel kezdtem el a felkészülést, azóta heti 5-ször edzek. Nem is gondoltam volna, de a változás szemmel látható. Erősödök, erősödök, erősödök...már probléma nélkül végigtekerek 2 órát szinte állandó pulzussal. Pedig pár hónapja még ki voltam, nem tudtam ennyit ülve menni és a pulzusom úgy hullámzott, hogy csak na. Az első hónap vége nehéz volt, a szervezetem kicsit besokallt, sokszor küszködtem hányingerrel. De most megint jól vagyok, szinte kirobbanó formában. És még van 2 hónapom az első versenyemig! Úgy tervezem, hogy minden hónapban indulok egy versenyen, így összesen körülbelül 5-6 megmérettetésem lesz októberig. Nagyon várom már őket! Látni szeretném, mire vagyok képes, és most már nem csak magamnak akarok bizonyítani, hanem bennem van a versenyszellem is. Igaz, hogy csak 4 éve bringázom és azt sem versenyszerűen, de remélem, hogy megállom a helyem! Támadáááááááás!

Emily Batty - A példa

Újratöltve

Hát vége...végre. Nagyon nehéz volt ez a 2010-es év, de azt hiszem, most már helyrerázódtam, és az utamon vagyok. Kell a szomorúság, a sírás, az egyedüllét, ha igazán ki akarunk törni a régi, megszokott dolgokból. Csodás ugyan az emlékekre visszatekinteni, de nem lehet azokból élni. Tovább kell menni, és előre kell nézni, s mindennél jobban hinni! Ha vannak álmaid, és elhiszed, hogy minden megtörténhet veled, úgy is lesz!
Én egy kiegyensúlyozott, nyugodt életet szeretnék Jucus módra, egy jó munkahellyel, új emberekkel, sok nevetéssel, még több bringázással, pár versennyel, Tankcsapda koncertekkel és végre egy igazi szerelemmel! Welcome 2011!

Amikor a zene megérinti a szívedet...

A zene mindenki életében fontos...legyen az jazz, pop, rock, r'n'b vagy bármilyen más stílus. Tegnap a legkedvesebb dalaimat hallhattam ismét Shodeinde Dorka, Janicsák Veca és Vastag Tamás előadásában, és nagyon sok és vegyes érzelmet váltott ki belőlem.

Sokszor kívánom én is, hogy bárcsak két életem volna, mennyivel könnyebb lenne. Egy életemet itt élném, a másikat valahol nagyon távol, az egyik szívemet már rég odaajándékoztam volna, míg a másikat az "igazinak" tartogatom, repülnék, szárnyalnék de senkit el nem hagynék és meg nem bántanék.

Feküdnék a fűben egy angol parkban, érezném az arcomon a meleg napsugarat, mosolyognék csak...és meg sem szólalnék...

Lélekmelengető...

Hát nem ilyennek képzeltem el azt a hétvégét... "bennalvós hétvége" a gyerekekkel, hulla fáradtan, péntek éjjel. Kitaláltam, hogy relax termet rendezek be, bevallom, hogy legyen hol pihennem és meghúznom magam. Gyertyák, angyalkák, rózsolaj, halk zene. Teasarok, a matracokon puha pokróc és hatalmas párnák. No meg egy társas. Önismereti, nem tudom, hogy reagálnak rá a kölykök. 

Megérkeznek az elsők, rögtök az "étterem" felé veszik az irányt. No igen, ez tipikus, mindig éhesek. Aztán páran átnéznek a szomszéd terembe, és a következő pillanatban már nyüzsögnek a játék körül: "Mijez? Dejó! Énisénishad!" Rengetegen vagyunk, aki nem a párnák közt, fitt ball labdákról figyel. Játszanak, komolyan, átéléssel. Jázmin, Flóra és Doró pityereg, ahogy a szülök kerülnek szóba, Petra édesapja esti versét szavalja...felnőttekkel körülvéve találom magam a szobában. Na jó, Fanni persze mindent elviccel, és megjelennek a (rossz)fiúk is, de a hangulat írtó bensőséges. Angyalkönyv, tündérkártya, mindent nagy átéléssel forgatnak, jegyzetelnek...egyszerűen nem hittem a szememnek.

No de ez persze csak kora esti program, aztán jön a tánc, a póker és valahonnan mindig előkerül sajnos egy kis pia...Hajnali háromkor jut csak eszükbe, hogy filmet még nem is néztek, lekuporodunk hát ismét a matracokra egy másfél órás lightos kis horrorra.

Alvás nem sok volt, csak pár óra, s már újra sürög forog mindenki, ágyakat, padokat, ablakot szerel, termet fest, leveleket szed.."Azta" - mondom megint, varázslat történik itt, és milyen csúcs szuperek az "én gyerekeim"!

Bálint András emlékére

Már egy éve, hogy nincs köztünk...a nagyszerű tanár, az őszinte mosoly, a segítő kéz. Angyalok hada vigyázzon rá, akárhol is jár most.