Lélekmelengető...

Hát nem ilyennek képzeltem el azt a hétvégét... "bennalvós hétvége" a gyerekekkel, hulla fáradtan, péntek éjjel. Kitaláltam, hogy relax termet rendezek be, bevallom, hogy legyen hol pihennem és meghúznom magam. Gyertyák, angyalkák, rózsolaj, halk zene. Teasarok, a matracokon puha pokróc és hatalmas párnák. No meg egy társas. Önismereti, nem tudom, hogy reagálnak rá a kölykök. 

Megérkeznek az elsők, rögtök az "étterem" felé veszik az irányt. No igen, ez tipikus, mindig éhesek. Aztán páran átnéznek a szomszéd terembe, és a következő pillanatban már nyüzsögnek a játék körül: "Mijez? Dejó! Énisénishad!" Rengetegen vagyunk, aki nem a párnák közt, fitt ball labdákról figyel. Játszanak, komolyan, átéléssel. Jázmin, Flóra és Doró pityereg, ahogy a szülök kerülnek szóba, Petra édesapja esti versét szavalja...felnőttekkel körülvéve találom magam a szobában. Na jó, Fanni persze mindent elviccel, és megjelennek a (rossz)fiúk is, de a hangulat írtó bensőséges. Angyalkönyv, tündérkártya, mindent nagy átéléssel forgatnak, jegyzetelnek...egyszerűen nem hittem a szememnek.

No de ez persze csak kora esti program, aztán jön a tánc, a póker és valahonnan mindig előkerül sajnos egy kis pia...Hajnali háromkor jut csak eszükbe, hogy filmet még nem is néztek, lekuporodunk hát ismét a matracokra egy másfél órás lightos kis horrorra.

Alvás nem sok volt, csak pár óra, s már újra sürög forog mindenki, ágyakat, padokat, ablakot szerel, termet fest, leveleket szed.."Azta" - mondom megint, varázslat történik itt, és milyen csúcs szuperek az "én gyerekeim"!