Állítólag, ha kérdésed van, csak annyi a teendőd, hogy megfogalmazod és szélnek ereszted az univerzumba, a válasz pedig magától megérkezik. Csak tudnod kell kérni, elengedni....és persze a legfontosabb: befogadni.
Bombázzuk hát az univerzumot:
Mikor lódul meg az életem? Véget ér valaha a küszködés? Mikor tudok már annyit az emberi kapcsolatokról, hogy zökkenőmentesen tudjam működtetni őket? Muszáj örökös kihívások elé nézni, nem lehetünk szimplán csak boldogok? Mikor jutok elegendő pénzhez? Tényleg nem hiányozhat a "Spórolj!" érzése az életemből? Tényleg a túlélésről kell hogy szóljon az életem, vagy vágjak bele bátran, amibe szeretnék? Mi a karmám, az életcélom,vajon miért jöttem erre a földre, mit kell megtanulnom?
És Isten így válaszolt:
"Neked az a gondolatod önmagadról, hogy nem vagy elég jó, elég nagyszerű, elég bűntelen ahhoz, hogy Isten része, Isten szövetségese légy. Oly sokáig elfordultál attól, Aki Vagy, hogy elfelejtetted, Ki Vagy. Nem véletlenül történt így; nem egyszerűen így alakult. Mindez az isteni terv része, mert nem jelenthetnéd ki, nem teremthetnéd meg, nem tapasztalhatnád meg, azt Aki Vagy - ha már az volnál.
Akkor "lódul meg" az életed, ha már kiválasztottad a módját. Mindeddig nem tetted meg.Halogattad, késleltetted, húztad-halasztottad, kifogásokat kerestél. Most eljött az ideje, hogy érvényesítsd és létrehozd a néked tett ígéretet. Bizony mondom, mindaz, amit a világodban látsz, a róla alkotott elképzelésed végeredménye. Valóban akarod, hogy "meglóduljon" az életed? Akkor változtasd meg a róla alkotott elképzelésedet. A magadról alkotott elképzelésedet.
Az emberek számára többnyire az bizonyul a legnehezebbnek, hogy meghallják a saját lelküket. A lélek tisztában van vele, hogy a fejlődés a célja. Ez nem függ össze a test teljesítményével, vagy az elme fejlődésével. A lélek számára ezek mind mellékesek. Abból fakad az elégedetlenség és a nyugtalanság, hogy az emberek nem figyelnek a lelkükre. Ezért önnön Éneddel kell kialakítanod az első kapcsolatodat. Mindenekelőtt meg kell tanulnod megbecsülni, becsben tartani és szeretni az Énedet. Kapcsolataid célja pedig nem az, hogy a másik ember kiegészítsen téged; hanem az, hogy megoszthasd vele a saját teljességedet."
Elgondolkodtató, megfontolandó, megnyugtató válasz. Nagyon tetszik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése