Amikor a zene megérinti a szívedet...

A zene mindenki életében fontos...legyen az jazz, pop, rock, r'n'b vagy bármilyen más stílus. Tegnap a legkedvesebb dalaimat hallhattam ismét Shodeinde Dorka, Janicsák Veca és Vastag Tamás előadásában, és nagyon sok és vegyes érzelmet váltott ki belőlem.

Sokszor kívánom én is, hogy bárcsak két életem volna, mennyivel könnyebb lenne. Egy életemet itt élném, a másikat valahol nagyon távol, az egyik szívemet már rég odaajándékoztam volna, míg a másikat az "igazinak" tartogatom, repülnék, szárnyalnék de senkit el nem hagynék és meg nem bántanék.

Feküdnék a fűben egy angol parkban, érezném az arcomon a meleg napsugarat, mosolyognék csak...és meg sem szólalnék...

Lélekmelengető...

Hát nem ilyennek képzeltem el azt a hétvégét... "bennalvós hétvége" a gyerekekkel, hulla fáradtan, péntek éjjel. Kitaláltam, hogy relax termet rendezek be, bevallom, hogy legyen hol pihennem és meghúznom magam. Gyertyák, angyalkák, rózsolaj, halk zene. Teasarok, a matracokon puha pokróc és hatalmas párnák. No meg egy társas. Önismereti, nem tudom, hogy reagálnak rá a kölykök. 

Megérkeznek az elsők, rögtök az "étterem" felé veszik az irányt. No igen, ez tipikus, mindig éhesek. Aztán páran átnéznek a szomszéd terembe, és a következő pillanatban már nyüzsögnek a játék körül: "Mijez? Dejó! Énisénishad!" Rengetegen vagyunk, aki nem a párnák közt, fitt ball labdákról figyel. Játszanak, komolyan, átéléssel. Jázmin, Flóra és Doró pityereg, ahogy a szülök kerülnek szóba, Petra édesapja esti versét szavalja...felnőttekkel körülvéve találom magam a szobában. Na jó, Fanni persze mindent elviccel, és megjelennek a (rossz)fiúk is, de a hangulat írtó bensőséges. Angyalkönyv, tündérkártya, mindent nagy átéléssel forgatnak, jegyzetelnek...egyszerűen nem hittem a szememnek.

No de ez persze csak kora esti program, aztán jön a tánc, a póker és valahonnan mindig előkerül sajnos egy kis pia...Hajnali háromkor jut csak eszükbe, hogy filmet még nem is néztek, lekuporodunk hát ismét a matracokra egy másfél órás lightos kis horrorra.

Alvás nem sok volt, csak pár óra, s már újra sürög forog mindenki, ágyakat, padokat, ablakot szerel, termet fest, leveleket szed.."Azta" - mondom megint, varázslat történik itt, és milyen csúcs szuperek az "én gyerekeim"!

Bálint András emlékére

Már egy éve, hogy nincs köztünk...a nagyszerű tanár, az őszinte mosoly, a segítő kéz. Angyalok hada vigyázzon rá, akárhol is jár most.

A hetedik felismerés

A hetedik felismerés témája a tudatos önfejlesztés: az hogy állandóan fel kell figyelnünk minden véletlenre, minden válaszra, amelyet a világ a rendelkezésünkre bocsát.

Lassan, apró döntések sorozatával jutunk előre, ezek mozgatnak, éltetnek, visznek minket tovább ezen a kanyargós ösvényen. Amit legfőképpen meg kellett tanulnom és tapasztalnom az, hogy egyedül is lehet teljes egy ember. Ezen persze folyton dolgoznom kell, messze még a tökéletesség, de bízom benne, hogy egyszer az én életem is egy könnyen gördülő kerék (egész) lesz. Papírra vetettem, mik a pozitív dolgok, amiket szeretek és csodálok magamon, és meglepő módon alig értem a végére. Számba vettem azt is, mi az, amit még az életben mindenképpen meg szeretnék tenni egyszer. Ezt mindenkinek javaslom, mert ha nem is sikerül mindent megvalósítani, az érzés, ami eláraszt minket, ha csak elképzeljük is ezeket a dolgokat, leírhatatlan...és az ember csak mosolyog és mosolyog, miközben ráeszmél, hogy BÁRMI megtörténhet!

Szeretnék állatokkal foglalkozni, akár egy menhelyen, spinning oktató lenni, hobbiból tanítani, egy gyönyörű családi házban élni, sokat bringázni és sportolni, akár versenyezni, a párommal lenni, egymást felemelni, üveget festeni, ejtőernyős ugrásra befizetni, könyvet írni, jókat főzni, sütni, barátokkal nevetni...annyi csodálatos dolog van a világban!

És a rossz dolgok is azért lehetnek, hogy ne felejtsünk el HÁLÁT ADNI azért, amink van. Volt jó fizetésem, egy komoly kapcsolatom, egy édes kis halacskám, egy nagyon jó barátom...akkor látjuk már csak mindezt, ha nincsenek többé. De azért kaptuk őket, hogy előrébb lendítsenek minket. Mert hát ki is lenne a legfontosabb, ha nem Önmagunk?!

Ha Isten válaszol...

Állítólag, ha kérdésed van, csak annyi a teendőd, hogy megfogalmazod és szélnek ereszted az univerzumba, a válasz pedig magától megérkezik. Csak tudnod kell kérni, elengedni....és persze a legfontosabb: befogadni.

Bombázzuk hát az univerzumot: 

Mikor lódul meg az életem? Véget ér valaha a küszködés? Mikor tudok már annyit az emberi kapcsolatokról, hogy zökkenőmentesen tudjam működtetni őket? Muszáj örökös kihívások elé nézni, nem lehetünk szimplán csak boldogok? Mikor jutok elegendő pénzhez? Tényleg nem hiányozhat a "Spórolj!" érzése az életemből? Tényleg a túlélésről kell hogy szóljon az életem, vagy vágjak bele bátran, amibe szeretnék? Mi a karmám, az életcélom,vajon miért jöttem erre a földre, mit kell megtanulnom? 

És Isten így válaszolt:

 "Neked az a gondolatod önmagadról, hogy nem vagy elég jó, elég nagyszerű, elég bűntelen ahhoz, hogy Isten része, Isten szövetségese légy. Oly sokáig elfordultál attól, Aki Vagy, hogy elfelejtetted, Ki Vagy. Nem véletlenül történt így; nem egyszerűen így alakult. Mindez az isteni terv része, mert nem jelenthetnéd ki, nem teremthetnéd meg, nem tapasztalhatnád meg, azt Aki Vagy - ha már az volnál.

Akkor "lódul meg" az életed, ha már kiválasztottad a módját. Mindeddig nem tetted meg.Halogattad, késleltetted, húztad-halasztottad, kifogásokat kerestél. Most eljött az ideje, hogy érvényesítsd és létrehozd a néked tett ígéretet. Bizony mondom, mindaz, amit a világodban látsz, a róla alkotott elképzelésed végeredménye. Valóban akarod, hogy "meglóduljon" az életed? Akkor változtasd meg a róla alkotott elképzelésedet. A magadról alkotott elképzelésedet.

Az emberek számára többnyire az bizonyul a legnehezebbnek, hogy meghallják a saját lelküket. A lélek tisztában van vele, hogy a fejlődés a célja. Ez nem függ össze a test teljesítményével, vagy az elme fejlődésével. A lélek számára ezek mind mellékesek. Abból fakad az elégedetlenség és a nyugtalanság, hogy az emberek nem figyelnek a lelkükre. Ezért önnön Éneddel kell kialakítanod az első kapcsolatodat. Mindenekelőtt meg kell tanulnod megbecsülni, becsben tartani és szeretni az Énedet. Kapcsolataid célja pedig nem az, hogy a másik ember kiegészítsen téged; hanem az, hogy megoszthasd vele a saját teljességedet."

Elgondolkodtató, megfontolandó, megnyugtató válasz. Nagyon tetszik...