Tegnap munkába menet jött az érzés, hogy csak le kell mennem a lépcsőn, tenni pár lépést a ház előtt, és mindez velem is megtörténhet. Vagy egy lépést sem kell tennem. És akkor mit fogok majd érezni? Megtettem mindent, amit szerettem volna? Még nem...
Ha tanultam valamit mindebből, egyet biztosan: visszaülök a nyeregbe nyáron. Mert ő már nem tud, nincs rá lehetősége. Nekem viszont van. Nagyon hiányzik az az érzés, ami a nyeregben ülve elfog: a szabadság és erő... már januárban nekifogok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése