Egy kis doki...

Az élet valami fantasztikus, de most komolyan. Annyira vicces, és irónikus...

Elképesztő, hogy mennyi hazug, önbecsapó ember él a földön...próbálnak kievickélni az egyik hazugságból, és csak még mélyebbre ássák magukat egy újabba. Soha nem tanulnak a fejreeséseikből, és mindig azt hiszik, nem buknak le. Ha pedig egyszer az életben nem hazudnak, verik a mellüket, hogy milyen jó emberek ők...én meg csak figyelek csendben. Még mindig meglepődöm, amikor 'kiderül' valami, hogy mennyi nulla él körülöttem. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyi gyávaság vesz körül.  És hazugság. És itt nem a másik becsapására gondolok, hanem az önbecsapásról. Ajánlom nekik a tükröt... hogy mennyire tudnak belenézni.


Nem történt velem semmi. Csak látom, hogy mi vesz körül, és le vagyok döbbenve. És ilyenkor mindig megkérdezem magamtól, hogy én vagyok a defektes? (költői kérdés - a választ tudom és egyértelmű...lassan felnövök, és eltűnik az idézőjel a nevem körül)


Hiányzik a Gergő. Meg a nagy (és értelmes) beszélgetések! 


Egy kis Csernus lecke mindannyiunknak.  :)

Hát eljött ez a nap is. Végre nem zavartak el, amikor előfizetésre szerettem volna váltani egy telefonszolgáltatónál. Két hónapja még simán elküldtek, hogy majd akkor gyere vissza kicsi lány, ha már fel is tudsz mutatni valamit. Tekintgettem az IPhone-ok és a Blackberry-k felé, de időközben nagyon megszoktam és megszerettem az én kis okos telefonomat, így nem ugrottam bele nagy költségekbe. Egy viszonylag jó előfizetésre váltottam az O2-vel, ami itt ugyan a legdrágább, de hallom is a másikat, ha telefonálni szeretnék. Plusz végre egy olyan társaság, aki nem az indiaiakra épít...
Szóval havi 15 fontért van 600 UK percem bármilyen szolgáltatóhoz, 300 O2 percem, limit nélküli sms, és 500MB Internet. Otthon is kb. ennyit fizettem a Vodafone-nál, jóval kevesebb szolgáltatásért. Szóval elégedett vagyok. Itt egyébként a Vodafone nem olyan népszerű, amiket a legjobban szeretnek az a 3, Orange, Virgin és O2. Ha így folytatom, lassan otthon érzem magam...mikor is igényelhetem az állampolgárságot? Ha-ha-ha...arra azért még várni kellene jó néhány évet.

És bizony két és fél hét, és irány a reptér, irány   Magyarország! Az ajándékok nagy részét megvettem, mindenki kap kicsi pici meglepit...
Nagyon várom már, hogy lássam a szüleimet, a barátaimat, Lucikát! Szeretnék már beszabadulni egy magyar közértbe (akár CBA-ba is!!!) és venni egy Szamba csokit, egy Túró Rudit, lenyomni egy doboz magyar (nem lengyel!) tejfölt! És még jobban várom, hogy bringázhassak a barátokkal, Gergővel Csernust hallgassak és vitassak, Andival és Timivel spinningeljek, autót vezessek (normális oldalon, normális kormányelhelyezéssel!). Hiányzik a magyar levegő, a magyar szó, hiányzik Magyarország!


Szerencsére a jobb pozíció a munkahelyen jobb szabadságolást is jelent, több napot kapok, mint eddig. Így remélhetőleg nem kell majd ismét 7 hónapot várnom, hogy hazamehessek. Lucikát egyelőre nem tudom kihozni, áttelepül anyuékhoz pár hónapra. Amint meglesz az új meló, és új helyre költözöm Hammersmithbe, megyek haza a kis kulpinyómért. Olyan sokáig hagytam otthon, az lesz a legfontosabb következő lépés.

A költözés nem lesz egyszerű. Ma jöttem haza vásárlásból, és összefutottam kedvenc Chrissemmel. Kérdezte, hogy mennek a dolgaim, és meséltem neki a manager pozícióról. Nagyon örült neki, de mondta, hogy hiányozni fogok a teremből. Huh...akkor hasított belém, hogy a terem mennyire fog hiányozni nekem. A kedves idős pár reggelente, Joanne és Rakesh, akik mindig hoznak valami finomságot, vagy egy nagy ölelést vagy csak elmondják mennyire szeretnek; vagy Haris és Chris, akik kikészítenek a hülyeségeikkel, vagy Virender, aki minden héten könyörög, hogy legyek a barátnője, mert kell neki valaki (nem én, csak valaki!!! :), a testőreim Marek és Krys, akik megvédenek a közeli pubban, ha egy részeg nem bír magával; a kollégáim Bilu, Magda, Valmik, Yogesh, Zeta és még Rabail is... olyan sok embert ismertem meg, olyan nehéz lesz megint váltani.
De jó...a változást pozitívan is meg lehet élni: Hammersmith sokkal jobb környék, közel a belvároshoz (nem lesz gond hazamenni Depresszió koncert után :)), sokkal jobb melóm lesz, végre fehér emberekkel...új munkatársakkal, új barátokkal. Nagyon, nagyon jól hangzik! Valami olyasmi, amit meg kell örökíteni...hogy hogyan? Meglátjátok hamarosan! ;)

Élek!

Tegnap találtam végre egy kicsit kalandosabb parkot Hounslow Heath közelében. Nem oda indultam, de ott kötöttem ki. :) A forgalommal nem volt gond, lekopogom, eddig figyeltek rám az autósok (meg én is rájuk). Külön pont, hogy az út mentén van a bringásoknak elkülönített sáv, így bátrabban lehet közlekedni.







A helyet, amit találtam, Crane parknak hívják.
Erdős, bokros, szűk ösvényes hely, sok homokkal, sárral egy gyönyörű patak mentén. Kicsit technikásabb terep, lépcsőkkel, gyökerekkel, meredek lejtőkkel. Nagyon tetszett! Amióta itt vagyok Londonban nem éreztem azt a leírhatatlan érzést, amit otthon bringázva sokszor. Igazi szabadságot, sebességet, ügyességet... ISTENI VOLT!


A legkomolyabban kívánom mindenkinek, hogy tapasztalja meg ezt a fantasztikus érzést, akármi váltsa is ki.

 

'I'm alive, I can feel the blood rushin' thru my veins

And that's all I need to know, Cuz I'm not lookin' for a change

Cuz I've got friends and enemies, But it just don't bother me, 

Cuz as long as I believe, I can breathe'

(Nelly Furtado - Breathe)

Egy emlékezetes délután képekben

Ma Brigivel South Kensingtonnak vettük az irányt. Először a Természettudományi Múzeumba mentünk. Ingyenes, minden nap nyitva van, és aki dínómániás, annak mindenképpen látnia kell. Én már jártam itt, 2szer is, nem sokat változott azóta. Rengeteg az információ, kicsit túl sok is. Íme, amit láttunk:

Aztán irány egy Meki éhségcsillapítás végett, majd vissza a Kensington parkba...várt minket ugyanis a Kensington Palota. Mivel gyönyörű időnk volt, ezért ejtőztünk kicsit a palota kertjében. Ha valaki ezek után a képek után megkérdezi, mit eszek én Londonban, azt komolyan nem értem...

Rövid ejtőzés és Tankcsapda koncert beszámoló után irány a palota.
Felújították, fantasztikus volt. Különösen Viktória királynő kiállítása tetszett...nézzétek csak:

Brigi királynő...lenne, ha nem lenne katolikus!

Viktória esküvői ruhája

Viktória és Albert - A (nagybetűs) szerelem

Judit tanácsos - Összeesküvés??!! Hol??,!!!

És természetesen ha Kensington palota, akkor DIANA...

És persze az elmaradhatatlan mókázás...

Naaaaagy sóhaj. Nagyon jó kis nap volt ez a mai...

Azt hittem, hogy Tankcsapda koncerten első sor előtt állni nincs jobb érzés. DE VAN! Amikor a Depresszió énekese - Halász Feri - lájkolja a posztodat a Facebookon. Ahogy Gergő mondaná: JÉÉÉÉÉÉ-ZUUUUU-SOOOOMMM! Délután tudtam meg a jó hírt, hogy jön a Depresszió Londonba. Azonnal bejelöltem, hogy ott leszek. Elsőként! 'Nye nye nye nye nyeeeeee nyeeee, he he he he heeeeeeee he' (Cartman)

Hát nem vicces?

Hétfő hajnalban hazafelé a metrón - mielőtt kidobtak az esőbe - felszállt az egyik megállóban 3 srác. Meglehetősen érdekes állapotban voltak, ezt nem is részletezem. Leültek velem szemben, és mindhárman kotorászni kezdtek a zsebükben. Előhalászták ugyanannak az újságnak a különböző darabjait, oldalait, majd megpróbálták összeilleszteni, hogy olvassanak valamit, amíg utaznak. Mivel ez - állapotukat tekintve - nem igazán sikerült nekik, úgy döntöttek énekelni fognak. A dal amibe belekezdtek Alanis Morissette Ironic című nótája volt. Mivel nem tudták teljesen kívülről, puskáztak netről, és hangosan énekelni kezdtek:

Egy öreg ember 98 éves lett

Nyert a lottón s meghalt másnap

Egy fekete légy a Chardonnay-edben

Kegyelem kivégzés után két perccel

Hát nem ironikus? Nem gondolod?

Olyan mint az eső az esküvőd napján

Egy ingyen menet, amikor már fizettél

Egy jó tanács, amit nem fogadtál meg

Ki gondolta volna.. tipikus.

Mr. "biztosra menni" félt a repüléstől

Összepakolt majd búcsúzóul megcsókolta a gyerekeit

Egész életében várt hogy megtegye ezt az utat

S mikor lezuhant a gép arra gondolt "milyen remek"

Hát nem ironikus? Nem gondolod?

Az élet néha vicces ahogy keresztbe tesz neked

Amikor azt hiszed hogy minden rendben, s minden jól halad

És vicces az élet néha mikor segít rajtad

Amikor már azt hiszed hogy minden elromlott s minden a szemed előtt megy tönkre

Egy forgalmi dugó amikor már egyébként is késésben vagy

Egy 'dohányozni tilos' jel a cigiszünetedben

Olyan mint 10 000 kanál amikor csak egy késre van szükséged

Olyan mint megismerkedni álmaid pasijával majd találkozni a gyönyörű feleségével is

Hát nem ironikus? Nem gondolod? Talán egy kicsit túl ironikus? Valóban az.

Én hiszek abban, hogy sok jelzést kapunk fentről, az égiektől az univerzumtól, vagy ki minek nevezi. Mivel egyszerre éreztem a helyzetet rettenetesen viccesnek és véresen komolynak, beszálltam az éneklésbe. A fiúk szeme fenn akadt és tapsolni kezdtek...ismét gazdagabb vagyok egy felejthetetlen élménnyel. És hogy a dalból mit tanultam? Hogy éljük az életet, mert rövid...túl rövid.

"Pogózzanak a punkok {...} itt vannak a tankok!"

2012. Június 10. Nagyon vártam ezt a napot. A Facebookon az őrültebe kergettem mindenkit a visszaszámlálásommal és a sok Tankcsapda dallal...tényleg ennyire vártam ezt az estét.

Félelmeim voltak persze...mégiscsak Camden Town, mégiscsak éjszaka, mégiscsak sok részeg magyar. Aztán eszembe jut a nap,  amikor megérkeztem, és tök egyedül 2 bőrönddel áztam az esőben és azt sem tudtam mi lesz velem. Na AZ gáz volt...de nem EZ!

Természetesen megfelelően rápihentem a bulira, hiszen másnap reggeles lévén 5kor kelnem kellett. A koncert Camden Townban volt. Képekben szeretném bemutatni nektek, miért is aggódtam emiatt.

Aztán persze kiderült, hogy nagyon jól néz ki mindez élőben és ezek az emberek - valljuk be, és elnézést az egyszerű fogalmazásért - pont leszarják az olyasfajta embereket mint én :)

A hely. Dingwalls. Kicsit féltem tőle, sötét, kocsma elképzelésem volt a név hallatán. Hát itt is csalódnom kellett, pozitívan. Egy kis csatorna partján van, és valóban sötét, de egyáltalán nem kicsi. Írtó hangultaos!

Emeletes elrendezésű, így mindenhonnan jól látsz. Nagyon hangulatos, nagyon tiszta, nincs benn dohányzás! Életemben először jöttem ki illatosan egy rock koncert végén. Nagy élmény volt!

Kilenc körül értem oda, megvettem az utolsó S-es pólót meg egy pohár sört, és próbáltam valami jó helyet keresni magamnak. Mindig is az első sorba vágytam...persze arról lemaradtam, a nagy fanatikusok már rég lefoglalták... azért előrementem, és - gondoltam egyszer élünk, beálltam az első sor elé. :) És lám lám, nem szóltak rám a biztonsági őrök, így maradtam...

A srácok pontosan kezdtek, fél 10 körül...a koncerthez nem kell semmit hozzáfűznöm!!!

Ez az a ház

Mindig péntek

Menyország Tourist

Még valami. A magyarok. Nagyon pozitívan csalódtam bennük is, rendesek, aranyosak és közvetlenek voltak. Külföldön biztosan nagyobb az összetartás. 

És én kimondottam örülök, hogy sok rossz élményem magyarral még nem volt itt...

Az egyetlen negatív dolog az estében (éjszakában) a metro volt. Fiúk, lányok, egy jó tanács: SOHA ne menjetek az utolsó vonattal, pláne, ha át kel szállnotok. Mert bizony a Leicester Square-en bután néztem, amikor kizavartak az esőbe, hogy keressek buszt, mert elment az utolsó Piccadilly vonat...szerencsére feltaláltam magam, mint mindig, így egy órán belül itthon voltam. Egy kis hajnali városnézéssel megspékeltem az amúgy is tökéletes estét! Azt hiszem, így kell élni... a mai napom viszont erősen megszenvedte a tegnapi nagybetűs életet. Álmos, durci, MI A F@SZ VAN??!! (ez is Tankcsapda, aki nem tudná :)) napom volt. De vége van...és holnap megint mosolyogva kelek. 

Intimacy, Honesty, Commitment...

Nem is nagyon tudom, mit szeretnék írni. Lecke, lecke hátán. Tanulok, érettebb leszek. Minden egyes csalódás közelebb visz egy lépéssel az álmom felé. Hogy megtaláljam a társam. Mert létezik. De még van pár lecke. Még tanulok. És még érettebb leszek...