Hát eljött ez a nap is. Végre nem zavartak el, amikor előfizetésre szerettem volna váltani egy telefonszolgáltatónál. Két hónapja még simán elküldtek, hogy majd akkor gyere vissza kicsi lány, ha már fel is tudsz mutatni valamit. Tekintgettem az IPhone-ok és a Blackberry-k felé, de időközben nagyon megszoktam és megszerettem az én kis okos telefonomat, így nem ugrottam bele nagy költségekbe. Egy viszonylag jó előfizetésre váltottam az O2-vel, ami itt ugyan a legdrágább, de hallom is a másikat, ha telefonálni szeretnék. Plusz végre egy olyan társaság, aki nem az indiaiakra épít...
Szóval havi 15 fontért van 600 UK percem bármilyen szolgáltatóhoz, 300 O2 percem, limit nélküli sms, és 500MB Internet. Otthon is kb. ennyit fizettem a Vodafone-nál, jóval kevesebb szolgáltatásért. Szóval elégedett vagyok. Itt egyébként a Vodafone nem olyan népszerű, amiket a legjobban szeretnek az a 3, Orange, Virgin és O2. Ha így folytatom, lassan otthon érzem magam...mikor is igényelhetem az állampolgárságot? Ha-ha-ha...arra azért még várni kellene jó néhány évet.

És bizony két és fél hét, és irány a reptér, irány   Magyarország! Az ajándékok nagy részét megvettem, mindenki kap kicsi pici meglepit...
Nagyon várom már, hogy lássam a szüleimet, a barátaimat, Lucikát! Szeretnék már beszabadulni egy magyar közértbe (akár CBA-ba is!!!) és venni egy Szamba csokit, egy Túró Rudit, lenyomni egy doboz magyar (nem lengyel!) tejfölt! És még jobban várom, hogy bringázhassak a barátokkal, Gergővel Csernust hallgassak és vitassak, Andival és Timivel spinningeljek, autót vezessek (normális oldalon, normális kormányelhelyezéssel!). Hiányzik a magyar levegő, a magyar szó, hiányzik Magyarország!


Szerencsére a jobb pozíció a munkahelyen jobb szabadságolást is jelent, több napot kapok, mint eddig. Így remélhetőleg nem kell majd ismét 7 hónapot várnom, hogy hazamehessek. Lucikát egyelőre nem tudom kihozni, áttelepül anyuékhoz pár hónapra. Amint meglesz az új meló, és új helyre költözöm Hammersmithbe, megyek haza a kis kulpinyómért. Olyan sokáig hagytam otthon, az lesz a legfontosabb következő lépés.

A költözés nem lesz egyszerű. Ma jöttem haza vásárlásból, és összefutottam kedvenc Chrissemmel. Kérdezte, hogy mennek a dolgaim, és meséltem neki a manager pozícióról. Nagyon örült neki, de mondta, hogy hiányozni fogok a teremből. Huh...akkor hasított belém, hogy a terem mennyire fog hiányozni nekem. A kedves idős pár reggelente, Joanne és Rakesh, akik mindig hoznak valami finomságot, vagy egy nagy ölelést vagy csak elmondják mennyire szeretnek; vagy Haris és Chris, akik kikészítenek a hülyeségeikkel, vagy Virender, aki minden héten könyörög, hogy legyek a barátnője, mert kell neki valaki (nem én, csak valaki!!! :), a testőreim Marek és Krys, akik megvédenek a közeli pubban, ha egy részeg nem bír magával; a kollégáim Bilu, Magda, Valmik, Yogesh, Zeta és még Rabail is... olyan sok embert ismertem meg, olyan nehéz lesz megint váltani.
De jó...a változást pozitívan is meg lehet élni: Hammersmith sokkal jobb környék, közel a belvároshoz (nem lesz gond hazamenni Depresszió koncert után :)), sokkal jobb melóm lesz, végre fehér emberekkel...új munkatársakkal, új barátokkal. Nagyon, nagyon jól hangzik! Valami olyasmi, amit meg kell örökíteni...hogy hogyan? Meglátjátok hamarosan! ;)