Elképesztő, hogy mennyi hazug, önbecsapó ember él a földön...próbálnak kievickélni az egyik hazugságból, és csak még mélyebbre ássák magukat egy újabba. Soha nem tanulnak a fejreeséseikből, és mindig azt hiszik, nem buknak le. Ha pedig egyszer az életben nem hazudnak, verik a mellüket, hogy milyen jó emberek ők...én meg csak figyelek csendben. Még mindig meglepődöm, amikor 'kiderül' valami, hogy mennyi nulla él körülöttem. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyi gyávaság vesz körül. És hazugság. És itt nem a másik becsapására gondolok, hanem az önbecsapásról. Ajánlom nekik a tükröt... hogy mennyire tudnak belenézni.
Nem történt velem semmi. Csak látom, hogy mi vesz körül, és le vagyok döbbenve. És ilyenkor mindig megkérdezem magamtól, hogy én vagyok a defektes? (költői kérdés - a választ tudom és egyértelmű...lassan felnövök, és eltűnik az idézőjel a nevem körül)
Hiányzik a Gergő. Meg a nagy (és értelmes) beszélgetések!
Egy kis Csernus lecke mindannyiunknak. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése