Szeretem a munkámat, de a managerek lehetetlenné teszik. Elvileg azért vannak, hogy megkönnyítsék a dolgokat, ehelyett sokszor úgy érzem, jobban járnánk, ha ott sem lennének. A managerem 2 hétig szabadságon volt, észre sem vettem, hogy nincs ott, minden sokkal zökkenőmentesebben ment.
Ha bármi gond van, és jelentem, csak vállat vonnak, ahelyett, hogy megoldást keresnének, elbújnak az irodájukba, ordítsanak csak velem az emberek...szép kis vezetőség, mondhatom.
Persze, ha mindezt a másik oldalról nézzük, akkor nincs feszültség, elégedetlenség. A tagok többsége ennivaló, tündéri, vicces... olyan lettünk mint egy nagy család így 9 hónap alatt. Ott van például Joan, aki olyan, mintha a nagymamám lenne, minden reggel megölelget, elmondja, hogy mennyire szeret vagy sütit hoz nekem. Ma reggel odafordult hozzám, és annyit mondott csak: 'You are the best thing that has happened to this gym for years.' Amikor ezt hallod, tudod, hogy jól teszed a dolgod, és nem csak egy recepciós vagy, hanem látják a lelkedet is, az embert... aztán ott van Fabio, aki mindig is arra vágyott, hogy sikeres színész legyen. Emlékszem, kitartóan mondogatta, hogy kövessem az álmaimat, mert ha igazán akarom, bármit elérhetek...nos, Fabio a hétvégén Keira Knightley-val forgat. Ennyi. És persze Chris, az én örök kritikusom és bohócom egyben, aki miután megtudta , hogy nem bírom már sokáig a teremben ennyit írt csak: 'you will be missed young lady'. Sheraz, aki azt hiszi, hogy attól, hogy 4 különböző órán vesz részt egymás után, ő a legmenőbb a teremben (hiába mondom neki, hogy 45 perc MINŐSÉGI munka bőven elég naponta), Bilal, akivel a legtöbbet dolgozom és a legviccesebb pofákat tudja vágni, és a legjobb táplálkozási tanácsokat adja, és a gyerekeim Uncle Billje szeretne lenni, főleg, ha gazdag pasihoz megyek férjhez. Az én drága kollégáim, Magda, Valmik és Zeta, akikkel van, hogy az egész napot átnevetjük, van, hogy az őrületebe kergetjük egymást. Magda és a tetkók és a pasik, Valmik és az iPhone és egyéb az életben nélkülözhetetlen materiális dolgok, Zeta és a furcsa színű körmök...
És a többiek, akik folyton jönnek, mennek. A tini szívtipró Levi, és a hatalmas, kopasz Mustafa, akitől az ember megijed először, de a második percben már ölelget téged...ők ketten hagytak ott minket ezen a héten...jövő héten megy Damon is (nem, nem, sajnos nem a vámpírfiúról van szó a sorozatból), és aztán valószínűleg jönnek mások helyettük.És én is így fogok egyszer kilépni...
Nehéz hetem lesz jövő héten is...
DE!
-Spinning jól megy, a többi oktató is elismer és hitelesnek tart, felnéznek rám
-Novemberben végre utazom Louiehoz, aztán decemberben haza
-Imádom a barátaimat (az ittenieket és az otthoniakat), még jobban a szüleimet, akik minden őrült ötletemben támogatnak és akik Lucikára profi módon vigyáznak (csak kevesebb kaját neki, Mami plííííz!)
És nem utolsó sorban...
-MEGCSINÁLTAM! Ezt az érzést szeretem a legjobban. Még mostanság is gyakran rám tör. Kijöttem ide, totál egyedül, összehoztam egy nem is akármilyen kis életet... WELL DONE, JUCUS! Na, haladjunk tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése