A mai napon előzetes engedelmetekkel besorolom magam a legszívósabb csajok kategóriába. Hogy miért? Lilian ugye felmondott múlt héten, ma volt az utolsó napja. A próbaidőn lévő csaj ma már meg sem jelent, Cassandra, a másik újonc lány pedig végigbőgte a délutánt a pult mögött. Rabail megint kitett magárét. Nem tudom, hogy örüljek vagy sírjak. Mert ez most azt jelenti, hogy megint éjt nappallá téve dolgozni fogok. Csak Poonam és én maradtunk. A szörnyű az egészben az, hogy én vagyok most a délutános, és 5-től 9-ig ketten szoktunk lenni a recepción, és így is alig bírjuk. Kíváncsi leszek, hogy teljesítek egyedül...Rabail fog gondolom beállni a kieső emberek helyett, hát nem mondom, hogy ezzel ki leszek segítve. Mondjuk velem már nem paraszt, csak szimplán bunkó... nem, viccelek, engem békén hagy. Na és ezért vagyok én nagyon menő bakker, csak úgy hullanak mellőlem az emberek, de én még mindig talpon vagyok. Nagyon sokat nyelek ezért a spinning edzősdiért :) Lehet, márciusra olyan idegroncs leszek, hogy fel sem tudok ülni a bringára. :)
A nagyfőnök ma nagyon örült, mert Valmik valami eszméletlent teljesített, 37 új tag regisztrált csak a mai napon! Általában 6 és 20 között mozog a jelentkezők száma egy nap, az sem semmi, tessék csak belegondolni. Tényleg ügyes srác, le a kalappal, és sokszor a recepción is besegít, szóval az én szívemet is elnyerte egyértelműen. Nagyon jókedvű, pozitív, öröm ilyen emberrel dolgozni.

Rabail felett gyülekeznek a felhők, mert nagyon elégedetlenek a klubbtagok vele, soha nem intéz el semmit. Nem hívja vissza őket, nem hallgatja meg az embereket, ha panaszuk van. A legtöbb munkát a mi nyakunkba sózza, ő meg csak vihog a srácokkal az irodájában. De ma bejött egy csaj, aki már hetek óta próbál beszélni vele telefonon, és szabályosan leordította a fejét. Na, gonosz vagyok,de én csak mosolyogni tudtam. Bizony ilyen, amikor visszanyal a fagyi.
Abszolút nem segítőkész és lenéző ez emberekkel (alkalmazottakkal különösen), szégyen, hogy egy csapat (milyen csapatról beszélek???) élén áll.
Szegény tanonc lánnyal ma úgy beszélt, hogy szabályosan patakokban folyt szegény lánynak a könnye egész délután. Este pedig mosolyogva megjegyezte neki, hogy fáradtnak tűnik...nagyon genya...
A kiscsajnak nincs félnivalója, mert nem itt fog dolgozni, hanem Harrowban, nagyon megkönnyebbült a nap végére, csak úgy futott kifele zárás után.

A héten péntekre kaptam csak szabadnapot, a hétvégét is végigmelózom. Nem bánom, mert Theo lesz az edző, és vele nagyon jól kijövök, ő hajtogatta nekem az űrhajót. :)

Az edzések száma így most lecsökken, de egyszerűen pihennem is kell valamikor. Csak kis erősítéseket csinálok ilyenkor reggelente, karra, hasra, fenékre, combra, amire éppen kell. Majd a szabadnapomon bemegyek aztán tekerek. Ha délutános vagyok, egyszerűen nem tudom rávenni magam, hogy délelőtt még bemenjek edzeni is. Örülök, hogy nem kell korán kelnem, mert esténként általában Louieval próbálunk beszélni skpye-on kisebb nagyobb sikerrel. Kapcsolatunk olyan magaslatokig emelkedett, hogy el sem tudom mondani, már szívecskés smilyekat küldünk egymásnak Skype-on. :)
Na de nem akarom elviccelni a dolgot... Tartjuk egymásban a lelket rendesen. Ma is kaptam a jó adag amerikai pozitivizmus ívet tőle délelőtt. Scilla ugyanis visszarepült Olaszországba, és eléggé lent voltam érzelmileg reggel. Ok, tudom, London gyors város, de kivagyok, hogy 2 hetente lecserélődnek mellőlem az emberek...legyen az munkahely, vagy szállás vagy akármi. Nehéz ezt kezelni, pláne, ha megkedvelsz valakit. Scillát imádtam, olyan cuki volt az olasz akcentusával! Már most hiányzik. de próbálom úgy felfogni, hogy megy tovább az útján, megy vissza a családjához Rómába, a barátjához a kutyusához. Nincs mi miatt aggódni. Ő is csak járja az útját, mint mi mindannyian és keresi a boldogságot. Én meg tulajdonképpen magamat siratom, hogy nincs már itt nekem...szóval szomorkodás helyett úgy döntöttem inkább örülnöm kell, hogy ő is lép és változtat. Én sem fogom abbahagyni az utam, megállni, leülni, hogy akkor ennyi elég is volt, innentől jól elleszek. Nem nem, megyek tovább én is...

Ha csak egy szabad napja van az embernek egy héten, nagyon megbecsüli, azt hiszem. Így én sem lustálkodtam ma reggel, időben felkeltem, és mentem is edzeni.
Itt is hideg van, kicsit  fáj is a torkom. Annyira nem örültem, mert a terem is jégverem volt, gyorsan felültem, és tekertem, hogy mielőbb bemelegedjek. Sokan bejöttek, beszélgettek velem, kérdezték, mióta csinálom, és örültek, amikor mondtam, hogy tartok majd edzéseket. Megígérték, hogy eljönnek :)

Edzés után beszélgettem Valmikkal kicsit, ő is albérletet keres, mondtam, ha tud valamit, szóljon feltétlen. Erre még visszatérek.

Aztán hazajöttem, gyors ebéd és irány Wood Green. Szerettem volna sétálni is egyet, de időben meg voltam kicsit csúszva, így az kimaradt. És hideg is van most ahhoz. Megálltam a Holloway Roadon egy rövid szolira. Sajnos ma nem kedvenc 'szőkített néger más' haverom volt, hanem egy csajszi, aki iszonyat hangosan bömböltette a zenét, amikor odaértem. Szerencsére nem volt senki, így nem kellett várnom, mehettem is energiát szívni. Életemben először elaludtam a szoliban, bár csak 10 percre, de szabályosan úgy ijedtem fel, amikor kikapcsolt a gép. :) Hát lehet, hogy több alvásra lenne szükségem.

Aztán jöttek a gondok. Arsenal meccs lehetett ma (igen, Arsenal- Aston Villa, lecsekkoltam) és visszafelé már le volt zárva a metró. Csak a következő megállóban tudtam felszállni, hogy meglátogassam a régi szállásomon a magyar ismerősöket. Így késtem kicsit, de megérte. Nem minden nap kerül az ember focirajongók gyűrűjébe. Izgatottam ment mindenki a meccsre, láttam egy kb. 75 éves nénikét, aki rendesen beöltözve - mez, sapka, sál - nyomta. :) Mondjuk nem gondoltam volna, hogy egy meccs ennyire befolyásolja a közlekedést. Rengeteg ember volt.

A magyar ismerőseim nagyon rendesek voltak, egy kész kis délutáni zsúrral vártak, palacsintát sütöttek nekem. Volt mogyorókrémes, lekváros és nagyon finom mascarpone krémes palacsinta tejszínhabbal. Sokat meséltem nekik, ők is jól vannak. Megyek még, legközelebb pókerparti lesz megint, a karácsonyi pókerünk második fordulója. A srácok (Sanyi, Dávid) Attila szavaival akkor 'sírtak fel még csak először' a tegnapi buli után, így velük annyit nem tudtam lenni, elég kómásak voltak. Nagyon hiányoznak, bár a hely nagyon ocsmány, de olyan jó volt magyarokkal lenni.

Mert amint hazaértem (Arsenal meccs végét elkapva élő egyenesben láttam, milyen, ha az Arsenal nyer otthon, őrjöngtek az emberek!), egy vita kellős közepén találtam magam. Mint kiderült, arról volt szó, hogy nem takarítunk. Hm... hát én takarítok, de megemlítettem Nicknek, hogy egyébként is arról volt szó, hogy jár takarítónő, egyszer sem láttam még. Azt mondta beteg...aha. Aztán jött az összeköltözős téma. Látnotok kellett volna, ahogy Nick is és Suneetha is magyarázkodott nekem. Mert mint kiderült azért nem tudunk összeköltözni egy szobába, mert Sunee 2 hétre be akart szervezni egy másik lányt is (szeretetszolgálat) és Nick erre kiakadt. Ezt a részét én sem tudtam a sztorinak, de nem is nagyon érdekelt. Fáradt voltam és éhes, és 20 percig hallgattam ahogy magyarázkodnak nekem. Folytatták volna tovább is, de leállítottam őket. Mondtam nekik, hogy hagyjanak békén, a végkifejlet a lényeg, hogy nem költözhetek oda. Mit kell ezt még feszegetni, mit kell magukat mentegetni? Őszinte leszek, szánalmasan viselkedtek mindketten, ahogy próbálták bizonygatni a maguk igazát.
Na és ezért hiányoznak a magyarok. Ez egy más kultúra, egy más világ. Nick panaszkodik, hogy Suneetha koszos, de szerintem ő sem mozdított még meg soha semmit. Ma úgy 'mosta fel' a konyhát, hogy ahol foltot látott oda fújt egy kis Ajax multi cleanert és szétkente az amúgy is rohadtul mocskos felmosóval. Készen vagyok, tényleg...na és ezért vágyom a saját fajtám után. Tényleg csodálom, hogy mennyi sokféle ember él itt, egy csoda...de igazán megérteni, csak a sajátjaid tudnak, ez is biztos.

Rajtam már csak egy nagy alvás segíthet, amit hamarosan meg is ejtek. Remélem holnapra elvonulnak a sötét felhők...

Nem lesz könnyű behozni a lemaradást, kicsit megcsúsztam a bejegyzésekkel. Ennek legfőbb oka, hogy 6 napot dolgozom egy héten, illetve, hogy mire anyuéknak elmesélek mindent, Louie-nak megírok mindent, már nincs energiám a blogra. De igyekszem nem hanyagolni azért.

A munka jó, egyre magabiztosabb vagyok, az emberek is aranyosak, sokukkal összetegeződtem már (az itt ugye azt jelenti, hogy kérték, hogy a becenevükön szólítsam őket :). Megkaptam a mindig mosolygós jelzőt a nevem elé. Theo - az egyik fitness edző - ma lelkesen mesélte a bejáratnál a vendégeknek, hogy ha kell, ha nem én mosolygok. Akkor is, ha egy ember sincs a látókörzetben, és mindezt viccesen be is mutatta.
Ő egyébként Nigériából menekült (ne vezessen félre titeket, egy kigyúrt néger 22 éves srácról van szó), 7 éve él Londonban. Mutatta, tele van hegekkel, amiket még gyerekkorában szerzett, sokat bántalmazták. Hát sok embernek olyan sorsa van gyerekek, hogy Magyarország ahhoz képest kánaán. Tényleg. Mesélte, hogy nem tud biciklizni, és ott, ahonnan jött nem is nagyon lehet (új meghódítandó terület az otthoni bringabandának! :))
Aranyos volt, hajtogatott nekem egy űrhajót/repülőt, hogy arra felpattanva mielőbb Amerikába tudjak repülni.

Jött egy új román lány, Elena, illetve egy fülöp-szigeteki lány, Cassandra, nálam tanulnak be. Aranyosak mindketten. Elena marad ott, ahol vagyok, mert Lilian , az egyik recepciós társam, felmondott múlt héten, elég volt neki a manageremből. Látjátok, nem csak beképzelem a dolgot. Cassandra egy másik Gold's Gymben fog dolgozni Harrowban.

Suneethával nézelődünk, szeretnénk külön költözni, ketten már ki tudnánk fizetni egy stúdió lakást. Nem sietjük el a dolgot, de nem szeretnénk itt maradni már sokáig. Nick ugyanis meggondolta magát, nem akarja, hogy Suneeval egy szobába költözzünk. Így meg nem akarunk maradni akkor. Szóval újabb költözés a láthatáron, március környékén. Igyekszem már egy olyan helyet találni, ahová Lucit is biztosan kihozhatom. Nagyon hiányzik a kis bajusz!

Tegnap megérkezett postán a csekk-könyvem. Rácsodálkozni tudtam csak, egyrészt nem tudtam, hogy kapok, másrészt soha életemben nem használtam még ilyet. De nagyon májerül néz ki, annyi szent. ennél többet szerintem nem fogok tudni hozzászólni a témához.

Főztem töltött káposztát, isteni lett, és vettem végre Nutellát is magamnak. Egy közeli boltban felfedeztem, hogy lehet vegetát kapni. Asta La Vista Magyarország, már semmi sem hiányzik...na jó, Túró Rudit még nem találtam, de majd jól körülnézek az ASDA-ban, az hatalmas és vagy egy csomó közép-európai cucc.

Holnap végre szabad napom lesz, megyek cityzni. Reggel edzés a spinning teremben, aztán irány a Kensington Park. Az abszolút kedvencem. Utána meglátogatom a volt lakótársakat a York Roadon, kíváncsi vagyok, mi történik velük mostanság.

Készítettem pár képet második otthonomról! :)

MmmMMmMmmm

Az öltöző

Recepció

Ez is recepció

És ez is recepció :)

Jó mi???? :)

Ma már kettőkor végeztem a melóval :) No, nem véletlenül. Igazából megvolt első képzésem itt a nagy királyságban, egy nagyon kemény tűzvédelmi képzés. Érdekes és izgalmas is volt, nem úgy, mint otthon. Kipróbálhattuk az összes készüléket, leginkább Yogesh és Valmik bánták, most visszakaptak minden heccelést és piszkálódást. A szén-dioxidos palack tetszett a legjobban, nagyon hangos volt. :)
Viszont a képzés miatt kimaradt az ebédszünetem, enni sem tudtam, így engedtek el hamarabb. Jahj, de jó volt!

Még mindig szenvedem a tegnapi edzést, nagyon elfáradtam. Ma pihenőnap van, egyébként is tanítok este. Viszonylag jól bejött ez a tanítsuk az otthoni diákokat skype-on keresztül program. Még megvannak mindannyian, és élvezik a beszámolókat :) Szóval ma nincs edzés, de holnap munka után maradok a teremben, és ha nem is 2 órát, de másfelet igyekszem gyakorolni. Hallgatom a zenét, találom ki a koreográfiát. Nagyon izgi lesz. Az első órákon biztosan csalnom kell kicsit az ellenállással, hogy legyen bennem elég szusz. Ez lesz szerintem a legnehezebb, hogy bírjam levegővel. Jaj, már nagyon várom, hogy óráim legyenek! Ki fog ugrani a szívem a helyéről az elsőn, az tuti! Még ki kell találnom, hogy 45 vagy 60 perces legyen, illetve a zenéket. Ahogy figyeltem, mindenfélét használnak, csakúgy mint otthon. Ha már belejövök, én is csinálok rock tekerést, meg maratont. Na de nem szaladok nagyon előre...

Tegnap végre tudtam Lizzyvel beszélni Skype-on! Úgy néz ki, hogy tavasszal jönnek ki egy konferenciára Londonba. De szép szülinapi ajándék lenne, ha láthatnám (és na persze ha hozna nekem egy kis pilóta kekszet meg túró rudit! :)

Huh, micsoda nap ismételten! Reggel korán ébredtem, most különösen alacsonyan szálltak a repülők, és felébresztettek. Nem bántam, mert már tűkön ültem, hogy mehessek végre tekerni. Tegnap Yogesh hivatalosan is bejelentette, hogy márciustól felkerülök az órarendre, úgyhogy látogassak addig is minél több órát, és jöhetek edzeni, amikor csak akarok. Ma nem volt edzés a stúdióban, így fogtam magam és bementem gyakorolni. Édes Istenem elmondhatatlanul jó volt megint nyeregbe szállni és tekerni. 2,5 órát edzettem, nagyon jól esett. 

A bringák nagyon jók, és amint látjátok is, világos a terem. A konditeremből be lehet látni, mindenki leskedett, hogy én meg mi a fenét csinálok. Pláne ennyi ideig. Próbálom lefordítani a dolgokat, a kifejezéseket, amik majd kellenek. Megkértem Nicket, hogy segítsen nekem, de nem sok mindent tud (pedig itt született OMG). Marad Louie, ő nagy sportember, biztosan tud majd nekem segíteni. 

Hát most kezdem csak felfogni, hogy milyen szerencsés vagyok. Felvesznek az első interjún recepciósnak, ráadásul egy konditerembe. Amikor kiderül, hogy spinningelek, megengedik, hogy gyakoroljak, készüljek és még órákat is adnak. Azt hittem legalább júniusig kell várnom, mire összegyűjtöm a pénzt a tanfolyamra...és hát egy helyen fogok dolgozni! Áhhh...el sem hiszem. Nagyon szeretnek engem az égiek!

Tegnap délután Rabaillel dolgoztam, ő a managerem ugye. Csak ketten voltunk, nem is ugráltam örömömben, de úgy vagyok vele, hogy mindig próbálkozom, aranyos vagyok vele stb. Hát olyan jót beszélgettünk, hogy magam is elcsodálkoztam. Kiderült, hogy jövő hét szerdán lesz a szülinapja. Ezek után most biztosan veszek neki valami kis apróságot. Nagyon kíváncsi vagyok milyen képet fog vágni :)

Jövő héten is reggeles vagyok, így a délutánjaim szabadok. :) Megint sokat dolgozom, csak a vasárnap lesz szabad. De nem bánom, mert délutánonként tudok azért pihenni, és a reggeli műszak egyáltalán nem olyan fárasztó mint a délutáni. Egy szavam sem lehet, tényleg. Minden szuper :)

Akinek vannak álmai, hajrá, álljon neki. Ha az első lépést megteszed, lavinaként indul be az élet! :) Ajánlom mindenkinek, ISTENI ÉRZÉS!

Második felhőtlen napom telt el a munkahelyen a managerem nélkül. Ha most összefutnék az aranyhallal, szerintem egy manager megszabadítós kérésem tuti lenne.

Imádok reggeles lenni. Nagyon nyugis, és már megismerem az arcokat. Mindenki nagyon aranyos, szerintem ők is csodálkoznak, hogy nem léceltem le 3 nap után. Reggelente sok idős jár, annyira aranyosak, ahogy totyognak be gyúrni a mellkasig felhúzott nadrágban és a fehér térdzokniban. Tudnak élni kérem szépen.

Mindenki azt hiszi, hogy lengyel vagyok...ezt már lehet, hogy írtam...bakker, nem tudom követni magam. Mindegy, maximum itt lesz még egyszer. Na, ilyenkor én mindig megkérdezem: 'Oszt honnan vontad le ezt a felettébb intelligens következtetést?' A válasz sokféle: hát a bőröd színe nem olyan brit fehér (RASSZISTA!), a kerek arcod és a szőke hajad (BRAVÓ!), de a kedvencem: úgy írod a 9-es számot mint az egyik lengyel ismerősöm. Hát nagyon muris emberekkel dolgozni...majdnem annyit nevetek, mint otthon a volt diákjaimmal (nagyon hiányoznak!!!! :( ).

Ma beszéltem a fitness managerrel. Hát ő is nehezen ért meg sajnos. El akartam magyarázni neki, hogy szuper, hogy mehetek spinning órákra, csak nem elég. Mert hogy otthon azért a mostaninál enyhén szólva többet tekertem. Mondom neki, bennmaradnék este, amikor már nincsenek sokan egy-két órát tekerni. Mondja, hogy hát ha lesz ideje, akkor bejön, de hogy ő nem tud engem tanítani, mert hát van spinning végzettsége, de hiányos. Azt hitte, plussz edzéseket akarok kérni tőle! Mondtam neki, ember, csak fel szeretnék ülni a bringára és tekerni 2 órán keresztül. Nézett rám, mint a birka, hogy azt meg minek. Nem tudom, ezek itt nem tudják, mi az az állóképesség fejlesztés? Megcsinálják a kemény 2 napos tanfolyamot, és azt hiszik, mindent tudnak. A múltkor az öltözőben megláttam az egyik fitness 'szakértő' csajt, gyerekek, lógott mindene...messze van a fittől...Az én semmi kis tapasztalatommal profinak számítok, komolyan. A baj itt az, hogy mindig jó idő van, az 'igazi' bringások nem kényszerülnek be télire a spinning terembe. Csupa civil teker, csak bámultak, amikor becsattogtam az spd cipőmmel...ajjjaj, forradalom lesz itt kérem szépen.

Suneetha tegnap egy nagyon érdekes dologgal állt elő. Ő ugye nagyon jó munkahellyel rendelkezik. Kapaszkodjatok, ha hétvégén be kell mennie dolgozni, 500 fontot kap egy napra. Apám, nekem az fél havi fizum! Szóval neki van itt a legnagyobb szobája. Viszont fél egyedül (ahogy ő mondta a gonosztól; arany Husi :)), így megkérdezte, hogy van-e kedvem becuccolni a lakosztályába. Mondtam jóhogy, pláne, hogy így még ennél is kevesebbet kell fizetnem, mert osztozunk. Szeretek egyedül lenni, de ez a kicsi szoba azért nem elég élettér. Sunee meg aranyos, csendes, sokat dolgozik. A szoba hatalmas még kettőnknek is. És nemsokára úgyis új hely után kell néznem, ahová Lucit is vihetem. Hjaj, nincs kedvem több költözéses kalandhoz, nyugalmat szeretnék!

Ma végre teljesen beüzemelték a bankszámlámat, netbank szolgáltatást is kaptam. Csak néztem, mint a moziban, amikor a kezembe nyomtak egy mini kalkulátor szerűséget (kulcstartó méretű) és mondták, hogy ezzel tudom mindig generálni a belépési jelszót. A másik csavar az egészben, hogy sosem az egész PIN-t kéri, hanem megadja hogy: a PIN 1., 4. és 5. jegye; vagy a PIN 1.,3., 6. jegye. Rég számoltam már az ujjamon, de most kellett. Számsorból szám szerint számot megadni...ötletes...

Holnap csak délután megyek dolgozni, végre alhatok sokáig! Aztán kis sport, ebédfőzés, és vissza a mókuskerék.
Vasárnap meglátogatom a volt lakótársaimat a York Roadon, ha otthon lesznek. Kíváncsi vagyok, mi történik velük. Meg ki kellene néznem valami jó kis helyet, múzeumot vagy valamit. Rég voltam már várost nézni. A Kensington Gardent biztosan célba veszem, jól esne egy nagy séta! Már ha nem szakad majd az eső :)

No, végre eljutottam idáig is, hogy írok végre. Nem panaszkodom, nincs időm írni, most egyfolytában dolgozom 7 napot. Aztán egy nap pihenő, aztán újabb 6 nap. Én meg az elején aggódtam, hogy nem lesz meg az óraszámom.

A munka jó, pláne, ha reggeles vagyok, mert akkor nagyon nagy a nyugi, szinte végigunatkozom a 8 órát. Ezen a héten is ennyi a dolgom, és jövő héten is reggelesnek osztottak be. Hát kánaán, kérem szépen!
Ma nagyon nehezen keltem, mert tegnap "buli" volt. Louie-val söröztünk egyet Skype-on keresztül mert bizony megfogta az isten lábát, övé a meló, irány Connecticut! Hozzáteszem, nem is akármilyen sört ittam. Laktak itt magyarok korábban, és hagytak itt egy kis kanizsait. Nagyon jó este volt, igazán jó látni, hogy mindenkinek jól alakulnak a dolgai. Bár így Floridát nem látom - egyelőre - vehetem a nagykabátom, ha látogatóba szeretnék menni (ami remélem minél előbb megtörténik - ha ennyit dolgozom, akkor biztosan!). Napról napra mélyül a kapcsolatunk (már amennyire interneten ez ugye lehetséges), és nagyon örülök, hogy anno az én drága Anikó kolléganőm átküldte nekem azt a levelet betekintésre ;) ).

Ma végre eljutottam spinningre is. Tegnap előtt futottam és erősítettem, tegnap kézi súlyzós edzés, ma spinning. Kezdek végre megint felébredni. A spinning edzés ma is katasztrófa volt. Végig rohannak, főként az edző, abszolút nincs tekintettel a többiek egészségi vagy fizikai állapotára. Össze-vissza teker mindenki, mint az agyatlanok. Ülve hármas kézpozícióban nyomják, és üvöltött velem a csaj, hogy miért nem nyíl egyenes a hátam, ha kiállok...hát csak néztem rá...és leszartam persze...és elvileg 14 éve csinálja. Csodálom, hogy tud még járni.  A kedvencem az volt, amikor levezettünk tuc-tuc zenére, karkörzéssel (WTF???!!!).
Na én biztos behozom a magyar stílust ide, kérem is majd Yogesht hogy szigorúan Johnny G spinningként hirdesse meg az órákat, hogy senkit ne érjen meglepetés. Kíváncsi leszek...

Legközelebb készítek képeket a teremről, most elfelejtettem bevinni a telefonomat. Viszont lefényképeztem Shillat és Nicket, a lakótársaimat. Nagyon aranyosak, Sheilla alig beszél angolul, Nick meg nem tudja befogni a száját. Hát nem egyszerű velük esténként.

Suneetha és Nick

Shilla Babene

Nick és Shilla

Túl vagyok életem első dolgos vasárnapján. Szerintem még sosem dolgoztam ezen a napon életemben, ideje volt ezt is elkezdeni. Ma nem volt a managerem, így azért sokkal felszabadultabban ment a munka. Valmik volt még benn, az értékesítő srác, és elkezdett tanítani, mit csinálnak ők, hogy ha arra kerül a sor, gond nélkül menjen már. Nagyon rendes. Aranyos volt, amikor magyarázott, magyarázott és egyszer csak a fejéhez kapva ennyit mondott: "Úr Isten, egy tanárt tanítok!" :) Nagyon vicces figura, még nagyon kölyök, tiszta másnapos volt a sok whiskey ivászattól. Nagyon jó poénjai vannak, és ő az, aki elkezdett Madame-nak hívni. Minden nap, amikor megérkezünk alá kell írni a jelenlétit, és monogrammal szignózunk általában. Az enyém itt JL ugye, úgyhogy ma megkaptam újabb becenevemet: Jennifer Lopez. Hát ha összességében vesszük a hölgyet, akkor végül is örülök, ha csak a fenekét, akkor nagyon nem! :)

Ma bejött egy szerintem lengyel származású hölgy, akivel már többször találkoztam. Nem nagyon beszél angolul, és a múltkor volt tartozása is. Kézzel lábbal elmagyaráztam neki, hogy fizetnie kellene. Ma odajött hozzám, és csak annyit kérdezett: "Country?" Mondtam neki: "Hungary". Erre ő mosolygott és annyit mondott csak: "Beautiful heart, good heart, I see" - miközben rám mutatott. Hát úgy elérzékenyültem. Azt akarta ugyanis a tudtomra adni, hogy nagyon kedves vagyok, és jószívű. Annyira jó érzés.

Kb 2000-en járnak a terembe egyébként, és a kedvenc kérdéseim a következők: "Hát nem ismersz meg?" (Bakker nekem minden Indiai ugyanúgy néz ki!!!) vagy "A haverom bejött már?" (mert pont tudom, ki a haverod, nem? Azt se tudom, te ki vagy!). De legtöbben kedvesek és mosolyognak, mindig van egy jó szavuk. Az alkalmazottak közül összességében ahogy látom, senki nem szeret itt dolgozni és nem gondolkoznak hosszú távon. Ebből én akár előnyt is kovácsolhatok, ha ügyes vagyok. Mondjuk tényleg nem könnyű, és sokkal egyszerűbb módon is pénzhez lehet jutni. De a sport az nekem sport. Én szeretem a helyet. :)

Ja, még egy jó sztori. Suneetha, az indiai lakótársam tegnap megkínált chipssel. Indiai módra persze, tehát belenyúlt a zacskóba és a kezembe nyomott egy adagot. A chipssel nem is volt gond, csak a szárított kukacokkal közte. Visszanyomtam az egészet a kezébe és mondtam, hogy bocs, de ezt én nem bírom megenni. :) Fura dolgok történnek itt az emberrel. :)

Ma is eseménydús napom volt. Érzelmileg leginkább. Reggel nagyon szép levelet kaptam Louie-tól, mint mostanában szinte minden reggel. Gondoskodik a lelkemről és az egomról is kellőképpen. :) Imádom érte. Aztán összeszedtem magam, de Gábor éppen bejelentkezett Facebookon, és megtudtam én is a nagy hírt, hogy van barátnője. Gergő a megmondhatója, hogy féltem, hogy fogok erre reagálni, de sokkal könnyebb volt, mint gondoltam. Ráadásul ismerem is, kedvelem is a lányt. Remélem nagyon boldogok lesznek. :)

Aztán irány a bank, sikerült végre számlát nyitni, és amikor hazaértem, várt az NI számom is a postaládában. Hát elmondhatatlanul boldog voltam! Minden összejött, komolyan, amit csak akartam!
Kicsit beképzeltnek tűnhetek, de tényleg büszke vagyok magamra, amiért eddig jutottam. Kellett hozzá sok bátorság, nem is könnyű, de egy igazi önismereti tréning (Brigiiiiiiiii, neked szántam buzdításként! - Jó volt beszélni veled ma!)

Az indiai szomszéd lány ma behívott a szobájába, gyönyörűen feldíszítette pillangókkal és a második mondata az volt, hogy hisz a tündérekben! Áááááá, innen nem kellett több, beszélgettünk órákat. Csodás lány, nagyon jól keres, és tudjátok mire költi? Indiában alapít egy árvaházat. Ennyi...szégyelltem is magam, hogy én meg milyen pénzéhes vagyok ehhez képest, és nem csoda, hogy sosem voltam igazán gazdag. Csak akkor kapsz, ha adsz...vehetnék tőle leckéket.

Suneetha

Meséltem neki Louie-ról és Suneetha megkért, hogy húzzak egy tündérkártyát. A legszebbet húztam, a valóra váló álmokat. Jeeeeee, akkor megyek Floridába (vagy Connecticutba ez még kiderül, right Louie? :))!

Így a szabadnapom nagyon hamar eltelt. Alakul minden...nagyon jól...és ez így is van rendjén :)

Eseménydús napjaim vannak, ezért is kések a bejegyzésekkel. Kedden ugye szabadnapos voltam, szerdán várt ismét a munka. Tettem vettem a recepción, amikor egyszer csak megszólalt a telefon. A general manager hívott (Karl Sadhu - indiai természetesen), és telefonon keresztül megadta az engedélyt a spinning terem KORLÁTLAN használatára és az edzések látogatására, hogy megtanulhassam a szakmát, majd oktathassak. Természetesen onnantól kezdve nekem jöhetett bárki panaszkodni a zuhanyban a víz hőmérsékletére vagy akármire, én csak mosolyogtam. Yo-gesh intézte el nekem, hogy edzhetek, nagyon rendes, még azt is befüllentette a nagyfőnöknek, hogy van papírom, hogy mielőbb taníthassak. Istenem, alig várom, hogy legyen gyakorlatom!

Ma voltam az első edzésen Drew-nál. Drew Barrymore alapján azt hittem, hogy lányról van szó, ahhoz képest egy kigyúrt néger örökmozgó robbant be a terembe. Nem zavartatják az edzők magukat, 1-2 perccel kezdés előtt esnek be. Bringabeállítás, pulzusmérő, minek az???!!! A bringák egymás hegyén-hátán, semmi tisztítási lehetőség edzés után...jééézus. Mondjuk a bringák jobbak, mint az otthoniak, az tény.

Az edzés katasztrófa volt. Elkezdtük és már a harmadik perctől kezdve szaladtunk óra végéig, végig drum 1n bass zenei stílusra. Össze-vissza eszetlenül dülöngélve, a gyakorlatokat összekapkodva, bénán kivitelezve csak annyiét értünk el szerintem, hogy adtunk egy adagot az izületeinknek. Én értem, hogy Lonodon fel van gyorsulva...na de ez... nagyon gáz volt. A srác biztosan jó edző, de valami kombinált papírja lehet, ahol a spinning oktatás csak nagyon kis teret kapott. SPD cipőről nem nagyon hallott még. A kedvenc részem az volt, amikor az volt a feladat, hogy riszálni kellett jobbra-balra a fenekedet...na az ilyen hülyeségeket nem voltam hajlandó csinálni. Itt is volt olyan finomság, hogy kiállva futás aztán hirtelen megáll (az én térdem valahogy nem kívánta). Körülnézni nem mertem, annyira bénán csinált mindenki mindent. Mondjuk nem csoda, Drew-t nagyon nehéz lekövetni. Kicsit elkedvetelenedve jöttem ki a teremből edzés után, és hát igen, kegyesen hazudtam Drew-nak az edzés színvonaláról. Vannak még oktatók, megnézem őket is, de sok jóra nem számítok. Nem tudom, itt hogy fogják bevenni majd az én edzéseimet. Nagy kihívás lesz...

Bár ma szabadnapos voltam, nem mondanám, hogy sokat tudtam pihenni. Reggel időben felkeltem és indultam is be a városközpontba. Végre megint Tubeoztam (csöveztem??!! :) ) kicsit. Camden Townba mentem, az NI számomért, de előtte kicsit szétnéztem a Trafalgar Square-en és Whitehallban:

Mindjárt Olimpia!

Westminster Apátság

Downing Street 10

Nelson's Column

Old double decker

 Nagyon nem mentem be sehova, hiszen időre mentem a Camden High Streetre. Mondjuk itt még soha nem fordult elő velem, hogy elkéstem volna valahonnan, tényleg nagyon jó a tömegközlekedés (nem csak szimplán drága, mint otthon).
Viszont előbb nem fogadtak, úgyhogy átugrottam kedvenc haveromhoz szolizni egyet a Seven Sisters Roadra. Ő mint mindig mosolygott, ölelgetett, feldobta a napomat. Aztán metróval indultam vissza a JobCenterhez, és képzeljétek el, egyedül voltam! Sehol senki, olyan volt, mint egy rossz horrorfilmben. Vártam, hogy mikor nevet bele valaki gúnyosan a hangosbemondóba, hogy búcsúzz el az életedtől :)

Kihalt metró

Az interjún nem volt semmi különleges, a srác persze indiai volt, szoknyában, tényleg kezd ez már sok lenni nekem. Végig ásítozott, elnyújtózott az asztalon, úgy kérdezgetett. Azt nem is mondom, hogy sokkal jobban beszéltem nála angolul. Nem tartott sokáig az egész, ha minden jól megy két héten belül meg lesz az NI szám, Glasgowból küldik majd.

Siettem haza, de volt időm fényképezni még egy kicsit. Hounslowban lakom, íme a metróállomás, ami már nem a föld alatt van, hanem felette, illetve a Hotel, ahol dolgozom. Nice, isn't it? (ejtsd nááááájsz init?)

Gold's Gym

Hounslow

A nap fotója pedig nem más, mint egy CUBE biciklit SPD-vel hajtó srác...mondjuk ezért nem kellett volna eddig jönnöm :) Hiányzik a bringázás nagyon! Még a végén futó lesz belőlem!

Főés, futás, papagájok, 'OneDay'

Ma nagyon jó napom volt, sokat pihentem és nagyon jól érzem magam.

Reggel fél 9 körül ébredtem, most először volt furcsa álmom, eddig nem is álmodtam egyáltalán. Kezd megint működésbe lépni a tudatalattim ezek szerint. :)

Észrevettem, hogy az egyik olasz lakótársam, Sheilla is ilyenkor szokott kelni, mert megint találkoztunk a konyhában. Nagyon aranyos csaj, 27 éves, és mint az olaszok, képtelen halkan beszélni és minden második kifejezése az, hogy 'Oh mio dio' - Istenem! Még csak olyan újrakezdő szinten beszél angolul, de sok szót tud, így azért elkommunikálgattunk. Négy éve van barátja, Stefano, aki pénteken jön ki hozzá, és marad is dolgozni.
Sheilla dohányzik, és bizony csak úgy hajigálja szét a kertben a csikkeket, így ma elmutogattam neki, hogy: 'Sheilla, ground, NO, bin YES!' Vagyis hogy ne a földre, hanem a kukába dobja a csikket. Megértette, mert utána boldogan mutatta, hova dobta a következőt. Egyébként érdekes lány, mert mondta, hogy a konyhát nem nagyon szereti használni, mert neki koszos, de az nem jutott eszébe, hogy esetleg kitakarítsa. Főzni se nagyon szokott, ma kikerekedett szemmel figyelte hogy készül a gombapörköltem (ami isteni lett egyébként!).

A reggeli főzés után irány egy újabb park (Lampton Park), ami itt van a közelben. Egy viszonylag nagyobb park, de közel sem olyan szép, mint amik a belvárosban vannak. Viszont ma arra landoltak a repülők, és eszméletlen volt, milyen alacsonyan zúgtak el a fejem felett. Főleg a hatalmas amerikai utasszállítók! Nagyon szépek!
Rengeteg energiám volt, jól kifutottam magam, nagyon jól esett. Aztán haza jöttem és még erősítettem kicsit. Utána ebéd, aztán egy kis közmunka. Összeszedtem a ház előtti kis kertben a szemetet, mit nem találtam te jó ég! Aztán hátul a kertben is összeszedtem a csikkeket. Képzeljétek el, hogy a közeli fákon papagájok voltak! Szép színesek mind, legtöbb zöld és piros, és ott röpködtek felettem, felszálltak a tetőre, megnézegettek engem, majd röpködtek tovább. Ha jól számoltam 6-an voltak! Nagyon cukik voltak!

Többet nem voltam hajlandó ma csinálni, utána már csak pihentem.Megnéztem a 'One Day' című filmet, Brigi ajánlotta tegnap, jó volt. Tetszett, hogy egy életen át szóló kapcsolatot mutat be, mindenki valami ilyesmit szeretne a lelke mélyén magának szerintem, de csak kevés embernek adatik meg...

Jó volt ez a mai nap, igazi kikapcsolódós, és holnap csak délután kell mennem dolgozni. Délelőtt elmegyek az ASDA-ba, fefedezem milyen árak vannak arra felé, azt mondják olcsó. We'll see... Good night everyone!

Szombat, szabadnap, jeee... szerencsére most is jól aludtam, ezzel nincs gond egyáltalán. Este leteszem a fejem és 8 órával később felébredek. Repülő mintha most kevesebb jönne, lehet, hogy csak hozzászoktam. De az is elképzelhető, hogy más irányból landolnak most. Nem lehet mindig a házunk felett...
Reggel felkeltem, gyorsan mostam két adagot, megcsináltam a mai ebédemet és vacsorámat (tészta hagymás sonkás szószban) és elindultam, hogy megpróbáljak bankszámlát nyitni.

Nem egyszerű menet, sehol sem sikerült. Illetve nyitottak volna, pénzért, de tudom, hogy ha megvannak a papírok, akkor ingyen is lehet. Inkább várok. Kedden megyek az NI számomért, arról fognak egy levelet küldeni egy héten belül és azt a Barclay-ban elfogadják és azonnal tudok számlát nyitni. El sem hiszem, hogy két hét múlva akkor lesz már bankszámlám. :) Nem kell egyébként messzire mennem, a lakhelyem és a munkahelyem között van egy kis sétáló utca, ahol legalább 5 féle bank van egymás hegyén hátán.

Bementem a Sports Directbe is, eltévedtem, akkora... és minden nagyon olcsó. Itt szuperebbnél szuperebb csizmák is vannak, nem úgy leszek, hogy nem találok, vagy csak 30 000 felett van. Itt olcsó és szinte mindegyik menő és tetszik. Csak bírjam pénzzel :)

Élelmiszer vásárlásban már verhetetlen vagyok, tudom, mit-hol érdemes venni.

A munka is egyre jobban megy. Tegnap jött egy új értékesítő csaj, akinek recepción is be kell tanulnia, hogy helyettesíteni tudjon majd az ebédszünetben minket. Szerintetek ki tanította be? ÉN basszus a két hét tapasztalatommal. Nagyon aranyos csaj egyébként, jól ki fogunk jönni: Svetlana-nak hívják, szerb, de a nagymamája magyar volt. :)

Tegnap történt egy érdekes dolog is velem. Bejött egy ember, akiről nem tudtam eldönteni, hogy férfi-e avagy nő. Tag akart lenni, és be kellett jelentenem Valmiknak, az értékesítő srácnak.Telefonon a következőket mondtam: 'Hi Valmik, Judit here from reception. We have a membership enquiry...he (pause)... or she would like to join the gym.' Valmik olyan hangos nevetésben tört ki, hogy simán kihallatszott a telefonból. Később kiderült, hogy az illető hölgy, de alig bírtuk ki nevetés nélkül a szerződéskötést. Vicces volt.
Jövő héten kedden és vasárnap nem dolgozom, egyébként délutános leszek, fél 3től fél 11ig. Ilyenkor én zárok, intézem a kasszát stb. Nagyon durva, hogy a 4. naptól rám bízták az egészet.

Visszatérve a mai naphoz: miután hazaértem, nekiálltam a lehetetlennek: kitakarítani a szobámat. Csak az ajtó tisztára vakarása tartott fél óráig legalább, ugyanennyi, mire meg tudtam pucolni az ablakot kívül belül. Mert itt bakker kifelé nyílik az ablak, alig értem el a kinti részeket. Az utcáról mindenki bámult felfelé csodálkozva. Ja...gondolom Indiában ablakot pucolni SEM szoktak. Kicsit átrendeztem as szobámat, most már sokkal jobb, és így kényelmesebben elférek. Lássuk a képeket:

A tiszta ablak, az ágyam és a babzsák :)

Hoppá, már nem csak öltözködni, hanem szépítkezni is lehet!

Találd meg a WC papírt. Ötletes nem? 

Miután kitakarítottam a szobám, felporszívóztam a lépcsőket (itt ugye az is szőnyeges) és eltűntettem az évtizedes port az ablakpárkányokról és a korlátokról. Olyan szép fehér így minden, sokkal szebb és barátságosabb. Nem bírtam tovább, az udvar közepéről is összeszedtem a szemetet. Holnap lesz időm, akkor a milliónyi csikket is összeszedem a fűből, amit az előző itt lakó csajok hagytak maguk után. Készítek mindenképpen képeket! Rémes, ami a kertben van. Felfedeztem, hogy az öreg fürdőszoba kilépő és a zuhanyrózsa - amit a héten kicserélt Nick - szintén a kert közepén található. Ja, és van azért 3 üres kuka az udvaron...minek az, nemde? Indiaiak...

A szomszéd csajszi egyébként nagyon aranyos, bemutatta ma a barátját, aki persze angol (hajrá, keveredjünk!), és kaptam sütit is. Anyukája készítette, Indiából hozta... és a kezében nyújtotta át. Szegényre hogy nézhettem! Legalább egy szalvétába tette volna bele! Egyébként maga az édesség nagyon érdekes, olyan mintha szezámmagos süti lenne, csak valami másféle magból van. Édes és marhára csíp:

Indiai csodasüti

Ok, most nekiállt furulyázni a csaj a másik szobában. Atya ég, furcsa nekem ez a kultúra...Kövi Szabolcs azért sokkal jobban nyomja.

És ma volt a nagy nap, hogy végre nem csak rókákat látok itt (jönnek a szemétre), hanem egy igazi hattttalmas macskabajusz kandúrbanditát is lencsevégre kaptam az utcán. Meg kell kérdeznem Nicket, hogy itt hogy hívják a macskákat, mert sem a cic-cicre sem a psszs- psszs (nagyim hívta így mindig a macskákat) hívószóra nem hallgatott.

Sylvester (alias Sly from Hounslow)

Ennyi mára. :) Holnap vár a futás, fel kell fedeznem a közeli parkokat, aztán pedig vár az udvartakarítás és a pihenés! :)

Ma már úgy kezdem a blogom, hogy semmi különös nem történt. Ami persze nem igaz, de ahhoz képest, hogy eddig milyen sztorikat vonultattam fel, most tényleg nem sok van.

Fújt a szél reggel nagyon, ahogy hallom, otthon is hasonló idő van. Alig bírtam elvonszolni magam a munkahelyig, annyira erős volt. De legalább nem volt hideg. :)
Sajnos a munkahelyemen rossz hír fogadott, mert a manager utánanézett és csak 3 hónap után használhatom a gymet. Így most kénytelen leszek parkokban futkorászni továbbra is. Szegény én. Azért tettem egy próbálkozást a fitness managernél (Yogesh, tudjátok, a szépfiú - ma ezt meg is jegyezte magáról) mondván, hogy a spinninggel terveim vannak ugye, és most nem állhatok le még 2,5 hónapra. Meglepett a válasz, mert miután elmondtam, hogy végzettségem még nincs, azt mondta azért megnéz, és ha jó vagyok, délelőttönként ad órákat. Itt ez így megy. Mondtam, hogy nem ismerem angolul a szakkifejezéseket, azt mondta nem baaaaaaaaj, majd felhangosítom a zenét. ÉÉÉÉrdekes. De azért bevállalom majd persze. Meglátogathatok pár órát, aztán tartok neki egy órát, és ha jó lesz - de miért ne lenne az - már mehet is a dolog. A papír ráér.

Yogesh (tessék szünetet tartani a nevében vagyis Yo-gesh - ezt ő kérte tőlem így ma, meg sem próbálom rávenni, hogy kiejtse rendesen a nevemet, nekem jó lesz a Dzsúúúúdisz is) egyébként határozottan komoly arccal megkérdezte, hogy milyen nyelven beszélnek a magyarok. És egészen meglepődött, amikor megtudta, hogy az angol nálunk bizony nem hivatalos nyelv, mint náluk Indiában. És persze elsütötte a magyar vagy akkor biztos mindig éhes vagy (Hungary - hungry) viccet, mire közöltem vele, hogy ezt nem ő találta ki, valaki a világon biztosan levédette már, mindig mindenhol ezt kell hallgatnom...legalább ő nevetett egy jót. Már ez is valami.

Ma Moriellel dolgoztam délelőtt, már 8 éve dolgozik a gymben edzőként, egy nagyon aranyos néger srác. Az első, akivel itt találkoztam, és vannak igazi gondolatai! De tényleg, itt a legtöbben csak pénzt költeni és fellengzősködni tudnak. Szóval arról beszéltünk, hogy nemsokára elmegy a gymből, mert masszőr szeretne lenni, és már nem sok lehetőséget lát a konditermi edzősködésben. Aranyos volt, mert mondta, hogy nekem sem itt kellene vesztegetnem az időmet, sokkal több van bennem. Itt kinn már nem tudom hányan megjegyezték, hogy olyan értelmes tekintetem van :) Úgy tűnik ez itt csodaszámba megy.

Munka után irány haza, és tanítás. Most itt tartok, Már csak pihenni fogok, holnap délutános vagyok, korán kelnem, sietnem sem kell.  Aztán a hétvége az enyém, valószínűleg takarítani fogok, van mit. Bár már nem olyan vészes, de azért kosz még van.

Louie-nak nagyon szorítok, mert ma megy egy igazgatói pozícióra interjúra, és ha minden jól megy rettenet gazdag manus lesz belőle. :) Uff! Úgy legyen. Nagyon örülnék neki, mert akkor hamarabb is elzúghatna a fejem felett egy repülőben, nem csak nyáron.

Jaj, nagyon éhes vagyok, visszatért az étvágyam, de még mennyire! Éjjel nappal ennék. Most bepótlom ezt az elmaradt 3 hetet, amíg görcs volt a gyomromban. Jaj, a konyhából istenem de jól látni a gépeket! Olyan mintha lezuhannának, közben csak landolnak a szomszédban...


ÚR ISTEN! ÉN KINN ÉLEK ÉS DOLGOZOM LONDONBAN!

Tegnap olyan fáradt voltam, hogy miközben zenét hallgattam este, simán elaludtam, és fel sem ébredtem másnap reggelig. A munka jó volt, reggel fél 7-re mentem, így ilyenkor korábban is végzek, van időm utána még pihenni. Ma reggel kapásból történt is egy lopás, szegény csajnak elvitték az öltözőből a pénzét. Persze nem zárta el a dolgait rendesen. Próbáltam neki segíteni, de pénzt visszakeresni, hát az lehetetlenség.
Egyre jobban érzem magam egyébként, az emberek is társalognak már velem, mindenki azt kérdezi, hogy nem Lengyelországból jövök-e. Ez most vagy azért van, mert sok a lengyel itt Angliában (sok, mert állandóan hallom, hogy 'kurváznak' - bocsánat, de tényleg ezt a szót használják ugye), vagy nagyon lengyel fejem van :)

És ma jött a gymbe egy magyar srác is. Én olvasom le ugye a kártyájukat, és enyhén meglepődtem, amikor nem azt írta ki, hogy Abunmanal Hassan Singh Sandhu, hanem hogy Kovacs Tamas. Mindjárt meg is állítottam a srácot, szegény, azt hitte, hogy a tagságával van baj, de ő is megörült, amikor megszólaltam magyarul. Ő már 2004 óta kinn van, és nem is nagyon akar hazamenni. Hát most, hogy 380 forint felé ment a font, megmondom őszintém, én sem :)

Délután vásárolni mentem. Kikészít, hogy itt minden boltban indiai dolgokat lehet kapni. Ezek nem esznek sajtot, meg felvágottat édes Istenem? Tiszta mű kaja minden, komolyan 3 élelmiszer boltba kell elmennem, hogy mindent be tudjak szerezni. Szerencsétlen népség, komolyan. És rettenetesen mocskos. A kertről még nem mertem készíteni képet, de fogok. Előtte utána lesz az is, eszméletlen, hogy minden tele van szeméttel. Fúúúúúújújjjjjúúújjjj... és ez már nem tisztaságmánia higgyétek el, itt nagyon koszosak az emberek, a házak, az utca. Nem látszik a feltöltött képeken, de a bokor aljában mindent lehet találni a kesztyűtől a vödörig...MINDENT!

Délután tanítottam, Gergővel beszélgettem kicsit (1 órát :)), aztán letöltöttem egy való világ részt, hogy kicsit behozzam az otthoni lemaradást. Na igen, nem a legkultúráltabb műsort választottam, de jó volt egyáltalán magyar szót hallani.

Az angol egyre jobban megy. Nagyon csodálkozom. Eddig is ment, de most már annyira természetes és a kiejtésem is kezd változni. Mindez 3 hét alatt. Tök jó! Ma egy néger srác a konditeremben megjegyezte, hogy olyan tipikusan magyar módra beszélek angolul...merthogy a nagynénje magyar...hát nevetnem kellett, a bőrszíne alapján nem mondtam volna meg :) Szóval már addig jutottam, hogy ma azt vettem észre, hogy már angolul számolok. Azt nem szoktam sose. Gondolkozni igen, de a számolás mindig magyarul ment. Változik ez is.

Na, mára ennyi sztori fért bele, fáradt vagyok, irány aludni, holnap irány a gym korán reggel.

Hasta la vista Babies :)

Ups and downs

Ma ismét dombtetőn voltam hangulat ügyileg. Bár későn feküdtem, mert Louie-val ismét megbeszéltük az élet dolgait, nagyon frissen és üdén ébredtem. Feltűnően jól alszom, mióta kijöttem, azt hiszem ez azért annak a jele, hogy ott legbelül rendben vannak a dolgok, csak a felület karcos még kicsit. Jött egy repülő. Gyors zuhany, reggeli, a szendvicsemet már becsomagoltam előző este. A helyi tescoban találtam olyan sajtot, ami legalább már hasonlít a magyar trappistára és finom felvágottam is van. Ilyen, amikor az ember a kis dolgoknak is örülni tud. Csináltam tegnap lencsefőzeléket, nagyon finom lett. Megint egy repülő. Most azt fogom enni 3 napig... mármint a lencsét :) Aztán király élet következik sajtos tésztával. Kicsit kénytelen vagyok meghúzni a nacim szíját, mert csak február elején kapok fizetést, és addig még ki kell fizetnem saját zsebből a szállást. Megint jön egy... nem, nem ilyen lassan gépelek, szerintem 20 másodpercenként jön egy gép...már lassan észre se veszem. Reggel az egyik olyan alacsonyan szállt, hogy meg kellett állnom megcsodálni! Simán  láttam a futóművet. DUUUURRRVVVAAA! Lenyűgöznek egyébként ezek az égi masinák, imádok repülni. És mindig eszembe jut, hogy a világ összes pontjáról jönnek. Annyira jó már. Ha szép idő lesz, és a kert sem lesz tele szeméttel, mint most, kiülök aztán planespottingolok. Milyen frankó lenne ismerni a típusokat meg minden.  Na de ez még arrébb van. Vissza az anyagi helyzethez. Találtam olyan automatát, amiből tudok felvenni pénzt, ha úgy alakul szerencsére, még jó, hogy van dombornyomású kártyám. Most nagyon jól jön. Remélem a héten megjön a levél a bankomtól is, és akkor már tudok majd számlát nyitni. Pénzről ennyit.

A szálláson a főbérlő - Nick - hiperaktív indiai srác. A feleségével élnek itt, babát várnak áprilisra. Így már szinte biztos, hogy költözöm, egyrészt a gyereksírás miatt, másrészt Lucit ide akkor biztosan nem hozhatom. Jó lenne a környéken találni valami jó helyet, remélem sikerül.  Szóval Nick egyébként baromi rendes. Kaptam egy kicsi tükröt tőlük ajándékba, és amikor látták, hogy annyira örülök neki, hoztak nekem egy egész alakosat. Kaptam egy babzsák fotelt is, és hoznak a héten egy kis asztalkát is. Már nem fogok elférni. Lent 2 olasz csaj lakik, az egyikük Sheila, és mindig jó kedvű, a másiknak elfelejtettem a nevét és mindig morci. Amikor ezek társalognak, olyan mintha veszekednének. Örülök, hogy én lakom felettük és nem fordítva. Ma költözött be egy Indiai csaj, ő nagyon aranyos, már meg is ígérte, hogy főz nekem valami indiait (istenem nem akarok több curry-t!!!). 14 órát utazott Indiából...nem gyenge. Mondjuk elájultam, amikor megláttam a szobáját, hattalmas, legalább háromszor akkora mint az enyém. Biztosan nem is annyit fizet érte, mint én. :)
Hát most röviden ennyi. Megyek lassan, mert holnap korán van a reggel, én nyitom a kócerájt :)

New year, new place

A szilveszter nagyon jól telt. Otthon maradtunk a lakótársakkal és bizony 11-kor meghallgattuk a magyar himnuszt. Eddig sokszor átaludtam, de most egészen más jelentősége volt számomra. Hiányzik Magyarország, de hát ez természetes. 3 hete vagyok még csak itt, nehéz beleszokni a dolgokba.

Ahogy megszokom valamit, már változik is. Vasárnap este sikeresen átköltöztem az új lakásba. A régihez képest luxusban élek: van egy saját pici hűtőm, rengeteg helyem pakolni, saját szobám, a fürdőt is csak 2 lánnyal kell megosztanom, akikkel egyébként még nem is találkoztam. A ház szép, új építésű, minden jóval felszerelt (mosogatógép, vasalódeszka, porszívó - a másik helyen csak álmodtam ilyenekről). Íme egy két kép:

Percenként zúgnak el a fejem felett :S

15 Williams Drive, Hounslow, London TW3 3RG - a nyitott ablak az enyém :)