Reggel felkeltem, gyorsan mostam két adagot, megcsináltam a mai ebédemet és vacsorámat (tészta hagymás sonkás szószban) és elindultam, hogy megpróbáljak bankszámlát nyitni.
Nem egyszerű menet, sehol sem sikerült. Illetve nyitottak volna, pénzért, de tudom, hogy ha megvannak a papírok, akkor ingyen is lehet. Inkább várok. Kedden megyek az NI számomért, arról fognak egy levelet küldeni egy héten belül és azt a Barclay-ban elfogadják és azonnal tudok számlát nyitni. El sem hiszem, hogy két hét múlva akkor lesz már bankszámlám. :) Nem kell egyébként messzire mennem, a lakhelyem és a munkahelyem között van egy kis sétáló utca, ahol legalább 5 féle bank van egymás hegyén hátán.
Bementem a Sports Directbe is, eltévedtem, akkora... és minden nagyon olcsó. Itt szuperebbnél szuperebb csizmák is vannak, nem úgy leszek, hogy nem találok, vagy csak 30 000 felett van. Itt olcsó és szinte mindegyik menő és tetszik. Csak bírjam pénzzel :)
Élelmiszer vásárlásban már verhetetlen vagyok, tudom, mit-hol érdemes venni.
A munka is egyre jobban megy. Tegnap jött egy új értékesítő csaj, akinek recepción is be kell tanulnia, hogy helyettesíteni tudjon majd az ebédszünetben minket. Szerintetek ki tanította be? ÉN basszus a két hét tapasztalatommal. Nagyon aranyos csaj egyébként, jól ki fogunk jönni: Svetlana-nak hívják, szerb, de a nagymamája magyar volt. :)
Tegnap történt egy érdekes dolog is velem. Bejött egy ember, akiről nem tudtam eldönteni, hogy férfi-e avagy nő. Tag akart lenni, és be kellett jelentenem Valmiknak, az értékesítő srácnak.Telefonon a következőket mondtam: 'Hi Valmik, Judit here from reception. We have a membership enquiry...he (pause)... or she would like to join the gym.' Valmik olyan hangos nevetésben tört ki, hogy simán kihallatszott a telefonból. Később kiderült, hogy az illető hölgy, de alig bírtuk ki nevetés nélkül a szerződéskötést. Vicces volt.
Jövő héten kedden és vasárnap nem dolgozom, egyébként délutános leszek, fél 3től fél 11ig. Ilyenkor én zárok, intézem a kasszát stb. Nagyon durva, hogy a 4. naptól rám bízták az egészet.
Visszatérve a mai naphoz: miután hazaértem, nekiálltam a lehetetlennek: kitakarítani a szobámat. Csak az ajtó tisztára vakarása tartott fél óráig legalább, ugyanennyi, mire meg tudtam pucolni az ablakot kívül belül. Mert itt bakker kifelé nyílik az ablak, alig értem el a kinti részeket. Az utcáról mindenki bámult felfelé csodálkozva. Ja...gondolom Indiában ablakot pucolni SEM szoktak. Kicsit átrendeztem as szobámat, most már sokkal jobb, és így kényelmesebben elférek. Lássuk a képeket:
A tiszta ablak, az ágyam és a babzsák :) |
Hoppá, már nem csak öltözködni, hanem szépítkezni is lehet! |
Találd meg a WC papírt. Ötletes nem? |
A szomszéd csajszi egyébként nagyon aranyos, bemutatta ma a barátját, aki persze angol (hajrá, keveredjünk!), és kaptam sütit is. Anyukája készítette, Indiából hozta... és a kezében nyújtotta át. Szegényre hogy nézhettem! Legalább egy szalvétába tette volna bele! Egyébként maga az édesség nagyon érdekes, olyan mintha szezámmagos süti lenne, csak valami másféle magból van. Édes és marhára csíp:
Indiai csodasüti |
És ma volt a nagy nap, hogy végre nem csak rókákat látok itt (jönnek a szemétre), hanem egy igazi hattttalmas macskabajusz kandúrbanditát is lencsevégre kaptam az utcán. Meg kell kérdeznem Nicket, hogy itt hogy hívják a macskákat, mert sem a cic-cicre sem a psszs- psszs (nagyim hívta így mindig a macskákat) hívószóra nem hallgatott.
Sylvester (alias Sly from Hounslow) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése