Ha csak egy szabad napja van az embernek egy héten, nagyon megbecsüli, azt hiszem. Így én sem lustálkodtam ma reggel, időben felkeltem, és mentem is edzeni.
Itt is hideg van, kicsit  fáj is a torkom. Annyira nem örültem, mert a terem is jégverem volt, gyorsan felültem, és tekertem, hogy mielőbb bemelegedjek. Sokan bejöttek, beszélgettek velem, kérdezték, mióta csinálom, és örültek, amikor mondtam, hogy tartok majd edzéseket. Megígérték, hogy eljönnek :)

Edzés után beszélgettem Valmikkal kicsit, ő is albérletet keres, mondtam, ha tud valamit, szóljon feltétlen. Erre még visszatérek.

Aztán hazajöttem, gyors ebéd és irány Wood Green. Szerettem volna sétálni is egyet, de időben meg voltam kicsit csúszva, így az kimaradt. És hideg is van most ahhoz. Megálltam a Holloway Roadon egy rövid szolira. Sajnos ma nem kedvenc 'szőkített néger más' haverom volt, hanem egy csajszi, aki iszonyat hangosan bömböltette a zenét, amikor odaértem. Szerencsére nem volt senki, így nem kellett várnom, mehettem is energiát szívni. Életemben először elaludtam a szoliban, bár csak 10 percre, de szabályosan úgy ijedtem fel, amikor kikapcsolt a gép. :) Hát lehet, hogy több alvásra lenne szükségem.

Aztán jöttek a gondok. Arsenal meccs lehetett ma (igen, Arsenal- Aston Villa, lecsekkoltam) és visszafelé már le volt zárva a metró. Csak a következő megállóban tudtam felszállni, hogy meglátogassam a régi szállásomon a magyar ismerősöket. Így késtem kicsit, de megérte. Nem minden nap kerül az ember focirajongók gyűrűjébe. Izgatottam ment mindenki a meccsre, láttam egy kb. 75 éves nénikét, aki rendesen beöltözve - mez, sapka, sál - nyomta. :) Mondjuk nem gondoltam volna, hogy egy meccs ennyire befolyásolja a közlekedést. Rengeteg ember volt.

A magyar ismerőseim nagyon rendesek voltak, egy kész kis délutáni zsúrral vártak, palacsintát sütöttek nekem. Volt mogyorókrémes, lekváros és nagyon finom mascarpone krémes palacsinta tejszínhabbal. Sokat meséltem nekik, ők is jól vannak. Megyek még, legközelebb pókerparti lesz megint, a karácsonyi pókerünk második fordulója. A srácok (Sanyi, Dávid) Attila szavaival akkor 'sírtak fel még csak először' a tegnapi buli után, így velük annyit nem tudtam lenni, elég kómásak voltak. Nagyon hiányoznak, bár a hely nagyon ocsmány, de olyan jó volt magyarokkal lenni.

Mert amint hazaértem (Arsenal meccs végét elkapva élő egyenesben láttam, milyen, ha az Arsenal nyer otthon, őrjöngtek az emberek!), egy vita kellős közepén találtam magam. Mint kiderült, arról volt szó, hogy nem takarítunk. Hm... hát én takarítok, de megemlítettem Nicknek, hogy egyébként is arról volt szó, hogy jár takarítónő, egyszer sem láttam még. Azt mondta beteg...aha. Aztán jött az összeköltözős téma. Látnotok kellett volna, ahogy Nick is és Suneetha is magyarázkodott nekem. Mert mint kiderült azért nem tudunk összeköltözni egy szobába, mert Sunee 2 hétre be akart szervezni egy másik lányt is (szeretetszolgálat) és Nick erre kiakadt. Ezt a részét én sem tudtam a sztorinak, de nem is nagyon érdekelt. Fáradt voltam és éhes, és 20 percig hallgattam ahogy magyarázkodnak nekem. Folytatták volna tovább is, de leállítottam őket. Mondtam nekik, hogy hagyjanak békén, a végkifejlet a lényeg, hogy nem költözhetek oda. Mit kell ezt még feszegetni, mit kell magukat mentegetni? Őszinte leszek, szánalmasan viselkedtek mindketten, ahogy próbálták bizonygatni a maguk igazát.
Na és ezért hiányoznak a magyarok. Ez egy más kultúra, egy más világ. Nick panaszkodik, hogy Suneetha koszos, de szerintem ő sem mozdított még meg soha semmit. Ma úgy 'mosta fel' a konyhát, hogy ahol foltot látott oda fújt egy kis Ajax multi cleanert és szétkente az amúgy is rohadtul mocskos felmosóval. Készen vagyok, tényleg...na és ezért vágyom a saját fajtám után. Tényleg csodálom, hogy mennyi sokféle ember él itt, egy csoda...de igazán megérteni, csak a sajátjaid tudnak, ez is biztos.

Rajtam már csak egy nagy alvás segíthet, amit hamarosan meg is ejtek. Remélem holnapra elvonulnak a sötét felhők...