Túl vagyok életem első dolgos vasárnapján. Szerintem még sosem dolgoztam ezen a napon életemben, ideje volt ezt is elkezdeni. Ma nem volt a managerem, így azért sokkal felszabadultabban ment a munka. Valmik volt még benn, az értékesítő srác, és elkezdett tanítani, mit csinálnak ők, hogy ha arra kerül a sor, gond nélkül menjen már. Nagyon rendes. Aranyos volt, amikor magyarázott, magyarázott és egyszer csak a fejéhez kapva ennyit mondott: "Úr Isten, egy tanárt tanítok!" :) Nagyon vicces figura, még nagyon kölyök, tiszta másnapos volt a sok whiskey ivászattól. Nagyon jó poénjai vannak, és ő az, aki elkezdett Madame-nak hívni. Minden nap, amikor megérkezünk alá kell írni a jelenlétit, és monogrammal szignózunk általában. Az enyém itt JL ugye, úgyhogy ma megkaptam újabb becenevemet: Jennifer Lopez. Hát ha összességében vesszük a hölgyet, akkor végül is örülök, ha csak a fenekét, akkor nagyon nem! :)

Ma bejött egy szerintem lengyel származású hölgy, akivel már többször találkoztam. Nem nagyon beszél angolul, és a múltkor volt tartozása is. Kézzel lábbal elmagyaráztam neki, hogy fizetnie kellene. Ma odajött hozzám, és csak annyit kérdezett: "Country?" Mondtam neki: "Hungary". Erre ő mosolygott és annyit mondott csak: "Beautiful heart, good heart, I see" - miközben rám mutatott. Hát úgy elérzékenyültem. Azt akarta ugyanis a tudtomra adni, hogy nagyon kedves vagyok, és jószívű. Annyira jó érzés.

Kb 2000-en járnak a terembe egyébként, és a kedvenc kérdéseim a következők: "Hát nem ismersz meg?" (Bakker nekem minden Indiai ugyanúgy néz ki!!!) vagy "A haverom bejött már?" (mert pont tudom, ki a haverod, nem? Azt se tudom, te ki vagy!). De legtöbben kedvesek és mosolyognak, mindig van egy jó szavuk. Az alkalmazottak közül összességében ahogy látom, senki nem szeret itt dolgozni és nem gondolkoznak hosszú távon. Ebből én akár előnyt is kovácsolhatok, ha ügyes vagyok. Mondjuk tényleg nem könnyű, és sokkal egyszerűbb módon is pénzhez lehet jutni. De a sport az nekem sport. Én szeretem a helyet. :)

Ja, még egy jó sztori. Suneetha, az indiai lakótársam tegnap megkínált chipssel. Indiai módra persze, tehát belenyúlt a zacskóba és a kezembe nyomott egy adagot. A chipssel nem is volt gond, csak a szárított kukacokkal közte. Visszanyomtam az egészet a kezébe és mondtam, hogy bocs, de ezt én nem bírom megenni. :) Fura dolgok történnek itt az emberrel. :)