Napi bejegyzésem nem lesz összeszedett. Sok minden ki érdekesség történt velem.
Egyrészt, amit elfelejtettem megosztani veletek, kedvenc tanítványaim egy feladat megoldása volt, ami felvillanyozta az egész napomat. Egy mondatot kellett kiegészíteniük.
F..............! It's the police. Hands up and turn around slowly.
A megoldás persze a FREEZE szó lett volna...gondolom sejtitek, mi lett belőle...Fuck ;) Végül is a menekülő szemszögéből akár igaz is lehet.
Ma a teremben találkoztam egy orosz sráccal, hagyományosan Igornak hívják, aki nagyon örült, hogy magyar vagyok, és mindjárt elmondta, hogy a magyar kollégái sok jó szót megtanítottak neki. Kérdeztem, hogy ugyan mit, és az első szó amit benyögött a következő volt: iratmegsemmisítő. Hát majdnem megszakadtam a röhögéstől. Istenem, de jó, hogy nem egy nyelvet beszélünk!
Egy magyar srác rendszeresen jár a konditerembe, és ma kiderült, hogy a Virginnél dolgozik, és tudna olcsón repülőjegyet. Meg kell gondolnom, lassan ideje lesz lefoglalni a járatokat. De tök rendes, hogy felajánlotta a segítségét.
Ó igen, az összevisszasághoz! Nagyon nagyon nagyon hiányzik a bringázás, 2 hónapja nem tekertem kinn. Gergő tette fel a pontot az i-re, a következő videóval:
Bringááááázni fogok hamarosan!
Ja, más. Ma bakker körbesöpörtek a konyhában. Indiában persze nem ismerik ezt a babonát. 30 évig figyeltem, hogy meg ne történjen, erre mikor mosogatok, egy suhintással romba döntenek mindent. Mire észrevettem, már késő volt. Most mi lesz Louie?!??!
Ma 10 000 000szoros nap van, úgyhogy most irány meditálni, mit is szeretnék. Nem kérdés...ugye mondtam, hogy ma össze vissza leszek. :)
2012. február 22., szerda
2012. február 21., kedd
Nincs is jobb mint egy kis erősítés után blogot írni. Leszakadnak a karjaim :) De össze kell szednem magam, mostanában (elmúlt 2 hét) nem edzek olyan intenzitással mint eddig. Lehet, hogy a heti 6 nap munka, de az is lehet, hogy csak a lustaság teszi. Mert amire szeretnéd, arra szánsz időt, nemde?
Nem mondom, hogy egyszerű dolog átállni délutános műszakról reggelesre, ez is közre játszhat. De már nem kell sokáig csinálni ;)
A munkahelyen egyre jobb a légkör, ma szabályosan jókat röhögtünk a manageremmel. Szerencsére mindenki elfogadott, és szeretnek. De így is jönnek mennek az emberek, nem hiszem, hogy furcsa lesz nekik, ha bejelentem, hogy finito. Ma kaptunk a nagyfőnöktől pizzát délután. Nagyon finom volt, csak nagyon kevés a sok éhes szájnak! :) Én haza akartam menni, mert lejárt a műszakom, de Karl úgy ráncigált vissza az ajtóból, hogy nem megyek sehova amíg nem ettem. :) Vicces volt.
A mai nap főpontja azonban egyértelműen az öltözőszekrényem eltűnése volt. A staff roomban el tudom zárni a dolgaimat. Ma, miután végeztem, mentem be a cuccaimért, és nem volt sehol a szekrényem. Hát először lefagytam, aztán majdnem sírógörcsöt kaptam. Mint kiderült, fogalmam sincs, hogy miért, kivitték a parkolóba...ott állt a kocsik mellett a sarokban. Hát nem is néztek kicsit, amikor kivettem a kis sapkámat, meg a cuccaimat. A TMK-s srácok szabályosan megszakadtak a röhögéstől (pont ott szereltek valamit) és mondták, hogy ezentúl mindig oda kell tennem a cuccaimat. Fantasztikus. Mondjuk tényleg vicces volt,és a lényeg, hogy meglett mindenem.
A délutánjaim pihenéssel telnek, munka után egyszerűen aludnom kell. Már ha megy. Tegnap Suneetha énekelt egész délután, ma meg arra ébredtem, hogy valaki eszeveszetten nyomja a csengőt. Suneetha nem vitt magával kulcsot. Tegnap beszéltem vele, és hát bizony érdekes dolgokon megy keresztül. Neki kell ugye hozzámennie a szülei által kiválasztott fiúhoz. Tegnap remegve és sírva jött át hozzám, hogy nagyon nem akarja, akármilyen rendes is a srác. Kiderült, hogy az éneke ima volt, hogy Isten vegye el ezt az érzést tőle. Nem nagyon mertem tanácsot adni neki, hiszen egy kultúrával, amit ő is a magáénak vall, nem akarok szembeszegülni. Mindenesetre annyit mondtam neki, hogy a szívére hallgasson, és azt tegye, amit igazán szeretne (lehet, hogy Indiában nem lennék a szülők kedvence?). Jó látni, hogy én milyen kedvező helyzetben vagyok, hogy azt szerethetek akit akarok, hogy az én szüleim mennyire mások, és hogy mellettem állnak és támogatnak a döntéseimben. Sok szempontból szerencsések vagyunk...
Hiányzik Magyarország. Már alig várom, hogy menjek. Március végén lesz a nagy nap, több mint 3 hetet töltök majd otthon. Ez azért jobban hangzik, mint semmi szabadnap júliusig, nemde? :)
Nem mondom, hogy egyszerű dolog átállni délutános műszakról reggelesre, ez is közre játszhat. De már nem kell sokáig csinálni ;)
A munkahelyen egyre jobb a légkör, ma szabályosan jókat röhögtünk a manageremmel. Szerencsére mindenki elfogadott, és szeretnek. De így is jönnek mennek az emberek, nem hiszem, hogy furcsa lesz nekik, ha bejelentem, hogy finito. Ma kaptunk a nagyfőnöktől pizzát délután. Nagyon finom volt, csak nagyon kevés a sok éhes szájnak! :) Én haza akartam menni, mert lejárt a műszakom, de Karl úgy ráncigált vissza az ajtóból, hogy nem megyek sehova amíg nem ettem. :) Vicces volt.
A mai nap főpontja azonban egyértelműen az öltözőszekrényem eltűnése volt. A staff roomban el tudom zárni a dolgaimat. Ma, miután végeztem, mentem be a cuccaimért, és nem volt sehol a szekrényem. Hát először lefagytam, aztán majdnem sírógörcsöt kaptam. Mint kiderült, fogalmam sincs, hogy miért, kivitték a parkolóba...ott állt a kocsik mellett a sarokban. Hát nem is néztek kicsit, amikor kivettem a kis sapkámat, meg a cuccaimat. A TMK-s srácok szabályosan megszakadtak a röhögéstől (pont ott szereltek valamit) és mondták, hogy ezentúl mindig oda kell tennem a cuccaimat. Fantasztikus. Mondjuk tényleg vicces volt,és a lényeg, hogy meglett mindenem.
A délutánjaim pihenéssel telnek, munka után egyszerűen aludnom kell. Már ha megy. Tegnap Suneetha énekelt egész délután, ma meg arra ébredtem, hogy valaki eszeveszetten nyomja a csengőt. Suneetha nem vitt magával kulcsot. Tegnap beszéltem vele, és hát bizony érdekes dolgokon megy keresztül. Neki kell ugye hozzámennie a szülei által kiválasztott fiúhoz. Tegnap remegve és sírva jött át hozzám, hogy nagyon nem akarja, akármilyen rendes is a srác. Kiderült, hogy az éneke ima volt, hogy Isten vegye el ezt az érzést tőle. Nem nagyon mertem tanácsot adni neki, hiszen egy kultúrával, amit ő is a magáénak vall, nem akarok szembeszegülni. Mindenesetre annyit mondtam neki, hogy a szívére hallgasson, és azt tegye, amit igazán szeretne (lehet, hogy Indiában nem lennék a szülők kedvence?). Jó látni, hogy én milyen kedvező helyzetben vagyok, hogy azt szerethetek akit akarok, hogy az én szüleim mennyire mások, és hogy mellettem állnak és támogatnak a döntéseimben. Sok szempontból szerencsések vagyunk...
Hiányzik Magyarország. Már alig várom, hogy menjek. Március végén lesz a nagy nap, több mint 3 hetet töltök majd otthon. Ez azért jobban hangzik, mint semmi szabadnap júliusig, nemde? :)
2012. február 15., szerda
Louie
Várnom kellett egy kicsit, amíg letisztulnak bennem az elmúlt napok eseményei, hogy meg tudjam osztani veletek.
Az első és legfontosabb dolog, hogy bármit elérhettek, amit csak szeretnétek! Bármit. Hihetetlen, de így van.
Nagyon hálás vagyok a sorosnak, hogy támogatott abban, hogy kijöhessek ide Londonba. Bár a munka nehéz, az emberek egészen mások, mint amilyen drága barátokat és ismerősöket találtam otthon, Magyarországon, mégis úgy érzem, győztem. A kezembe vettem az életemet, elindultam az úton, és eljutottam ide, ahová mindig is vágytam. És az élet itt valóban sokkal jobb és egyszerűbb, mint most otthon.
Minden úgy alakult, ahogy elterveztem. Volt azonban egy dolog, amit figyelmen kívül hagytam, ez pedig a szerelem. Nem nagyon hittem benne, hogy amíg ki nem alakítom itt a kis életemet, akármi is történhet velem. Aztán jött Louie, és fenekestül felforgatott mindent. Nyár elején ismertem meg a munkám kapcsán és már akkor is észrevehettem volna, hogy mennyire örülök neki, akárhányszor beszéltünk (vagy csak bejelentkezett Skypera és én örömömben ujjongtam a munkahelyen, igaz Anikó és Pati?)
Decemberben a barátság még inkább elmélyült, kitartóan támogatott a kiutazásomban, és bizony december 24-én, szenteste ott várt a karácsonyi képeslap Amerikából. Akkor és ott bennem egyértelműen elindult valami, beleszerettem ebbe az emberbe.
Őrülten hangzik, hiszen nem is találkoztunk, de a levelek csak jöttek mentek, órákat beszélgettünk az interneten. Már korábban is tisztában voltam vele, hogy mennyire egy hullámhosszon vagyunk, hogy mennyire hasonlóak vagyunk. Ez minden nappal csak még jobban bebizonyosodott.
Elhatároztuk, hogy amint letelik a próbaidőm, kiutazom hozzá, hogy megbizonyosodjunk róla, működik-e a dolog a való életben is.
Tegnap előtt viszont a managerem egy szóval kettészakította a terveinket, amikor közölte, hogy próbaidő után kezdődik csak az adóév itt Angliában (április 1) és ezzel arányosan a szabadságolás is. Vagyis áprilisban összesen 1 darab szabadnapom lenne csak. Nem volt felemelő érzés ezt Valentin nap hajnalán közölni Louie-val, mindketten nagyon el voltunk kenődve. Olyan szépen elterveztünk mindent...
Louie nem bírta tovább, és kibukott belőle, hogy nem akar tovább várni. Már régóta meg szeretett volna kérni, hogy menjek. Akármilyen furcsának és őrültségnek hangzik, én is erről álmodtam már hónapok óta. Egyértelmű volt számomra a válasz.
Mély levegő: szóval március 22-én lejár a próbaidőm, és nem fogom aláírni a szerződést. Elbúcsúzom tőlük, elbúcsúzom Londontól és hazamegyek, hogy mielőbb megszervezhessem a látogatásomat az USA-ba.
Hihetetlen, még 2 hete sem gondoltam volna, hogy mindez így alakul. Louie mindenben támogat, eszméletlen pasi...
Anyáék nagyon jól reagáltak, az első - természetes - sokk után biztosítottak, hogy mellettem állnak és támogatnak, ahol csak tudnak. Anya nagyon nagyon szuper, látja és érti a lényeget: mindegy hogy hol vagyok, csak boldog legyek. Csak ez számít.
BOLDOG VAGYOK! Nagyon!
Az első és legfontosabb dolog, hogy bármit elérhettek, amit csak szeretnétek! Bármit. Hihetetlen, de így van.
Nagyon hálás vagyok a sorosnak, hogy támogatott abban, hogy kijöhessek ide Londonba. Bár a munka nehéz, az emberek egészen mások, mint amilyen drága barátokat és ismerősöket találtam otthon, Magyarországon, mégis úgy érzem, győztem. A kezembe vettem az életemet, elindultam az úton, és eljutottam ide, ahová mindig is vágytam. És az élet itt valóban sokkal jobb és egyszerűbb, mint most otthon.
Minden úgy alakult, ahogy elterveztem. Volt azonban egy dolog, amit figyelmen kívül hagytam, ez pedig a szerelem. Nem nagyon hittem benne, hogy amíg ki nem alakítom itt a kis életemet, akármi is történhet velem. Aztán jött Louie, és fenekestül felforgatott mindent. Nyár elején ismertem meg a munkám kapcsán és már akkor is észrevehettem volna, hogy mennyire örülök neki, akárhányszor beszéltünk (vagy csak bejelentkezett Skypera és én örömömben ujjongtam a munkahelyen, igaz Anikó és Pati?)
Decemberben a barátság még inkább elmélyült, kitartóan támogatott a kiutazásomban, és bizony december 24-én, szenteste ott várt a karácsonyi képeslap Amerikából. Akkor és ott bennem egyértelműen elindult valami, beleszerettem ebbe az emberbe.
Őrülten hangzik, hiszen nem is találkoztunk, de a levelek csak jöttek mentek, órákat beszélgettünk az interneten. Már korábban is tisztában voltam vele, hogy mennyire egy hullámhosszon vagyunk, hogy mennyire hasonlóak vagyunk. Ez minden nappal csak még jobban bebizonyosodott.
Elhatároztuk, hogy amint letelik a próbaidőm, kiutazom hozzá, hogy megbizonyosodjunk róla, működik-e a dolog a való életben is.
Tegnap előtt viszont a managerem egy szóval kettészakította a terveinket, amikor közölte, hogy próbaidő után kezdődik csak az adóév itt Angliában (április 1) és ezzel arányosan a szabadságolás is. Vagyis áprilisban összesen 1 darab szabadnapom lenne csak. Nem volt felemelő érzés ezt Valentin nap hajnalán közölni Louie-val, mindketten nagyon el voltunk kenődve. Olyan szépen elterveztünk mindent...
Louie nem bírta tovább, és kibukott belőle, hogy nem akar tovább várni. Már régóta meg szeretett volna kérni, hogy menjek. Akármilyen furcsának és őrültségnek hangzik, én is erről álmodtam már hónapok óta. Egyértelmű volt számomra a válasz.
Mély levegő: szóval március 22-én lejár a próbaidőm, és nem fogom aláírni a szerződést. Elbúcsúzom tőlük, elbúcsúzom Londontól és hazamegyek, hogy mielőbb megszervezhessem a látogatásomat az USA-ba.
Hihetetlen, még 2 hete sem gondoltam volna, hogy mindez így alakul. Louie mindenben támogat, eszméletlen pasi...
Anyáék nagyon jól reagáltak, az első - természetes - sokk után biztosítottak, hogy mellettem állnak és támogatnak, ahol csak tudnak. Anya nagyon nagyon szuper, látja és érti a lényeget: mindegy hogy hol vagyok, csak boldog legyek. Csak ez számít.
BOLDOG VAGYOK! Nagyon!
2012. február 11., szombat
Heathrow
A mai nap több szempontból is különleges volt.
Először is, mert bizony ma van pontosan 2 hónapja, hogy megérkeztem Londonba...és mennyi mindent elértem ennyi kis idő alatt! Hihetetlen...
Másodszor is, ma van Gábor születésnapja. Reggel felhívtam és olyan jó volt beszélgetni kicsit! Már rég nem hallottam a hangját, nagyon hiányzik.
Harmadszor mert hát jött Timi! Annyira örülök, hogy mégis sikerült elindulnia (tegnap előtt még úgy volt, hogy nem jön!).
A Heathrown találkoztunk, ami minden szempontból különleges, de leginkább a kedvenc filmem miatt. Mindig is arról álmodtam, hogy egyszer valakit itt várhassak vagy valaki itt várjon rám. Még egy álom mellé PIPA!
http://www.youtube.com/watch?v=PMScPVO4rLw
Timi már ott volt a reptéren, amikor megérkeztem, pedig előbb is mentem, és még meglepit is készítettem neki. Így szerettem volna várni:
De mivel késtem, ez a kép csak hamisítvány. A találkozás olyan volt, amilyennek a filmekben is látni: messziről meglátós, integetős, embereket jobbra balra kerülve szaladós, nyakbaugrós, nagyon megszorongatós, több mint fél év utáni viszontlátás. Vááááááá! Leírhatatlan...
Többször is megcsípkedtem Timit, hogy tényleg valóság, amit átélünk. Neki, mert megy, és hamarosan Sydney-ben lesz, nekem pedig, hogy otthoni baráttal találkozhatom 15 percre az otthonomtól. Olyan jó volt újra látni! Volt mit megbeszélnünk, nagyon sok energiát adtunk egymásnak. Tényleg hihetetlen.
Interneteztünk, ettünk, ittunk, fényképezkedtünk, nagyon hamar eltelt az a pár óra, amit kaptunk az égtől.
Már felszállt Londonból, Hong Kong a követező állomás, onnan pedig Sydney és a hajó. Kívánom neki tiszta szívből, hogy nagyon nagyon boldogan teljen ez a fél év, amíg utazik, együtt egészségben és boldogságban a párjával. Nagyon megérdemli!
A búcsú hosszú volt és könnyes, többször visszajövős, menni nem akarós... de biztos vagyok benne, hogy ő olyan ember az életemben, aki mindig mindig mellettem lesz.
Hazafelé is ezen gondolkoztam, hogy mennyi sok jó barátom van és alig várom már, hogy újra láthassam őket. Olyan jó volt megölelni Timit, 2 hónapja, hogy nem öleltem meg senkit az ég világon. Nem tűnik vészesnek, de az...ha belegondoltok. Emlékszem, mennyi erőt kaptam, amikor Zsanit, Bazsit, Gergőt megöleltem búcsúzásomkor a HEMO előtt, majd Gábort amikor elvitte Lucit. És Gabitól is nagyon jól esett, hogy megszorongatott, amikor utoljára találkoztunk a Kövi Szabolcs koncerten. Andi a Top Gymben, a szüleim amikor meglátogattak...júúújjjj de jó nekem! Akkor feltöltődtem rendesen és most Timi megint előhozta ezeket a jó érzéseket. Lizzy készülj, márciusban te leszel megszorongatva!
És végül de nem utolsó sorban minden nap - így a mostani is - nagyon különleges, hogy Louie velem van. És biztos vagyok benne, hogy hamarosan ő is sorra kerül ami a szorongatásokat illeti ;)
Először is, mert bizony ma van pontosan 2 hónapja, hogy megérkeztem Londonba...és mennyi mindent elértem ennyi kis idő alatt! Hihetetlen...
Másodszor is, ma van Gábor születésnapja. Reggel felhívtam és olyan jó volt beszélgetni kicsit! Már rég nem hallottam a hangját, nagyon hiányzik.
Harmadszor mert hát jött Timi! Annyira örülök, hogy mégis sikerült elindulnia (tegnap előtt még úgy volt, hogy nem jön!).
A Heathrown találkoztunk, ami minden szempontból különleges, de leginkább a kedvenc filmem miatt. Mindig is arról álmodtam, hogy egyszer valakit itt várhassak vagy valaki itt várjon rám. Még egy álom mellé PIPA!
http://www.youtube.com/watch?v=PMScPVO4rLw
Timi már ott volt a reptéren, amikor megérkeztem, pedig előbb is mentem, és még meglepit is készítettem neki. Így szerettem volna várni:
De mivel késtem, ez a kép csak hamisítvány. A találkozás olyan volt, amilyennek a filmekben is látni: messziről meglátós, integetős, embereket jobbra balra kerülve szaladós, nyakbaugrós, nagyon megszorongatós, több mint fél év utáni viszontlátás. Vááááááá! Leírhatatlan...
Többször is megcsípkedtem Timit, hogy tényleg valóság, amit átélünk. Neki, mert megy, és hamarosan Sydney-ben lesz, nekem pedig, hogy otthoni baráttal találkozhatom 15 percre az otthonomtól. Olyan jó volt újra látni! Volt mit megbeszélnünk, nagyon sok energiát adtunk egymásnak. Tényleg hihetetlen.
Interneteztünk, ettünk, ittunk, fényképezkedtünk, nagyon hamar eltelt az a pár óra, amit kaptunk az égtől.
Már felszállt Londonból, Hong Kong a követező állomás, onnan pedig Sydney és a hajó. Kívánom neki tiszta szívből, hogy nagyon nagyon boldogan teljen ez a fél év, amíg utazik, együtt egészségben és boldogságban a párjával. Nagyon megérdemli!
A búcsú hosszú volt és könnyes, többször visszajövős, menni nem akarós... de biztos vagyok benne, hogy ő olyan ember az életemben, aki mindig mindig mellettem lesz.
Hazafelé is ezen gondolkoztam, hogy mennyi sok jó barátom van és alig várom már, hogy újra láthassam őket. Olyan jó volt megölelni Timit, 2 hónapja, hogy nem öleltem meg senkit az ég világon. Nem tűnik vészesnek, de az...ha belegondoltok. Emlékszem, mennyi erőt kaptam, amikor Zsanit, Bazsit, Gergőt megöleltem búcsúzásomkor a HEMO előtt, majd Gábort amikor elvitte Lucit. És Gabitól is nagyon jól esett, hogy megszorongatott, amikor utoljára találkoztunk a Kövi Szabolcs koncerten. Andi a Top Gymben, a szüleim amikor meglátogattak...júúújjjj de jó nekem! Akkor feltöltődtem rendesen és most Timi megint előhozta ezeket a jó érzéseket. Lizzy készülj, márciusban te leszel megszorongatva!
És végül de nem utolsó sorban minden nap - így a mostani is - nagyon különleges, hogy Louie velem van. És biztos vagyok benne, hogy hamarosan ő is sorra kerül ami a szorongatásokat illeti ;)
2012. február 8., szerda
Ma már sokkal jobb napom volt. Tudtam, hogy most vagy nagyon köcsög lesz a manager vagy kedves. Szerencsére az utóbbi történt, és nem is éreztem erőltetettnek. Segítőkész volt és rendes. Remélem ez marad is így. Azért frissítettem a CV-m és nyitva tartom a szemem.
Könnyű, nyugodt napom volt, és végre végre megkaptam a fizetésemet is! Nem panaszkodom :)
A nap képét szeretném megosztani veletek. Dr Yogesh a mindenesünket (Kaka :), ez a neve) próbálja megszabadítani a hátfájásától éppen:
Yogesh kérésére szeretném hozzátenni, nagyon is a lányokat szereti. :)
Eközben Magyarországon:
Könnyű, nyugodt napom volt, és végre végre megkaptam a fizetésemet is! Nem panaszkodom :)
A nap képét szeretném megosztani veletek. Dr Yogesh a mindenesünket (Kaka :), ez a neve) próbálja megszabadítani a hátfájásától éppen:
Yogesh kérésére szeretném hozzátenni, nagyon is a lányokat szereti. :)
Eközben Magyarországon:
 |
| Buli vaaaaaaaan! |
Túl vagyok az egyik legeslegnehezebb napomon. Megvolt a nagy beszélgetésem a manageremmel arról, hogy milyen taplón is tud viselkedni velem. Isten ments, hogy még egyszer át kelljen élnem az élménybeszámolóval a történteket, így azt hiszem engedélyt kérek Louietól, hogy közölhessem itt a neki írt levelemet ebben a témában. Nyugi, nem lesz Anyegin a blogomból, de most legalább egy kicsit gyakorolhat mindenki angolul.
It was very busy around 5 I was doing my job, when a member came. He has a balance from november onwards, he had to pay more than 100 Pounds. He asked me whether he could do it smaller amounts. I knew he couldn't but wanted to ask R. if there was anything we could do for him...to help him. She came out, and told me off in front of the person that we are no charity and I should have known what to say and shouldn't have called her.
I was really offended, but tried not to show my feelings (or punch her in the face). Valmik came a few minutes after it happened and saw that there was something wrong with me. I told him I couldn't and didn't want to talk about it but he kept asking me. I was really on the edge of crying and that was the moment I couldn't hold it any longer. And I just COULDN'T STOP crying. It has never happened to me before. I think all those supressed feelings of sadness, anger, disappointment of the past 7 weeks burst out. I went quickly to the changing rooms and tried to get myself together. Then I went back and continued work. But I was fighting my tears all evening. When I went on my break Valmik came and started nagging me again. He was pushing so hard that I started crying again. He is so silly, he thought I was crying because I made a mistake (which I didn't). I told him it wasn't because of him, I don't trust anyone but he was so pushy that I just poke that it is because of R. behaviour. And there I made the mistake again... I shouldn't have told him...
But then R. came in, and was really angry that Valmik wasn't at his place. Then she saw I was crying and sent Valmik out. She asked me what my problem was. I told her I was stressed and that I was sorry but I couldn't help crying. She asked whether it had to do anything with her. And as I have already told Valmik, I told her that it had...might be the second mistake I made. But I did not want to lie. So I told her, that all I can see is that she is not satisfied with me and I can't tolerte the way she speaks to me. That I like being there but I can't if we cannot get on well. She said she had no problems with me and I do really well. She was frightened. She didn't expect that from me. She told me that she was my manager, and if I make a mistake, she had to tell me off. She didn't get AT ALL what I was talking about. Who the f.ck cares about mistakes? She said she will try to spend more time with me (hell, NO!) but she has to focus on her work too (which is having fun with Yogesh in her office). I told her I don't want to spend more time with her, I want to be treated fairly. That is all. I don't think she got it...
And then Yogesh also came in...so the whole management saw me crying. GREAT.
The interesting thing was how people reacted.
Members who saw my red eyes asked what was wrong and whether they could do something for me (!!!).
Valmik tried to act as if nothing happened (Hmmmmm...)
R. was extremely nice asking me every 5 minutes if I was any better (FAKE!)
Yogesh also came to me and ask what happened at the end of his shift. I didn't tell him anything and he told me if there was anything he could do to help, I can turn to him (he was the only one who seemed honest.)
Housekeeping, maintenance brought me tissues and altough they don't speak much English they told me: 'Judit, no sad, Judit smile :)'
2012. február 6., hétfő
Úgy döntöttem, megosztom veletek, hogy miért is nehéz recepciósként - kihangsúlyozom LONDONBAN - dolgozni.
Egy két telefonos szösszenet, magyarul osztom meg a beszélgetéseket. Minden ugyanúgy kezdődik, felveszem a telefont és bemutatkozom: Jó reggelt/napot/estét. Gold's Gym Hounslowt hívta. Judit vagyok, miben segíthetek?
A válaszok
-Halló. Hol vagy?
-Elnézést, tessék?
-Hol vagy?
-Gold's Gym, Hounslow...
-Lampton Road?
-Ja, hogy mi az elérhetőségünk. Igen, az Lampton Road.
- Halló. Megbüntettek!
- Amennyiben nálunk parkolt, miközben megbüntették, szíveskedjen befáradni, és a managerem kiállít önnek egy igazolást.
- Parkoló? Neeeeem. Áthajtottam a piroson, és nem lehetett volna balra kanyarodni! Minek kell mengbüntetni szegény embereket mindig? Aki előttem volt, ő is áthajtott!
- Uram, elnézést, ön egy konditeremmel beszél.
- JAAA! Nem a Daily Telegraph (WTF??!!)?
-Nem.
- Ó, akkor viszlát Drága.
(Utána még kétszer hívott, az egész értékesítés ezen nevetett).
- Halló. Le szeretném mondani a tagságomat.
- Sajnos telefonon keresztül nem tudom elfogadni, kérem fáradjon be hozzánk személyesen vagy küldjön nekünk egy e-mailt.
- De én telefonon akarom, nincs időm bemenni.
- Akkor küldjön nekünk e-mailt. Mondhatom a címet?
- De nincs időm nekem erre (!!!). Kapcsolja a managert.
- A manager elfoglalt a pillanatban. De ő is ugyanezt fogja mondani Önnek, mert szóban nem fogadhatunk el visszamondást.
- Ha nem törli azonnal a szerződést, a rendőrséghez fordulok!
- Előbb kérem olvassa el a szerződést, amit aláírt mert abban szerepel, hogy csak írásban fogadjuk el a visszamondást.
- Hogy rohadnál meg! (telefon lecsap)
- Köszi :)
És ez csak ma volt.
Ami pedig személyesen van a Gymben az még jobb.
Előttem a pulton mindig vannak kinn értesítések az esetleges óraváltozásokról, vagy ha nem működik valami átmenetileg.
Ma ki volt írva, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel február 13-án extra Zumba óra lesz Diane-el este19:30tól. Jön a nő, kérdései a következők:
-Ez mi?
-Értesítés egy plusz óráról.
-Igeeeeen? Milyen óra?
-Zumba.
- És mikor lesz?
- Február 13-án. 19:30tól.
- És ki tarja?
- Diane (de ezt már kicsit idegesen mondom, mert közben ketten várnak és csörög a telefon is).
Mi a tökömnek van kiírva szerinte? Még mielőtt azt hinnétek, hogy nem tud olvasni, nehogy azt higgyétek! Minden 3. ember megkérdezi.
- Uram, sajnos nem tudtuk begyűjteni a havi díjat a számlájáról.
- Akkor felmondom a szerződést.
- De még csak most kötötte, és 12 hónap a hűségnyilatkozata.
- MIIII? Ezt nekem nem mondta senki!!!!
- Biztosa vagyok benne, hogy az értékesítő kollégám kihangsúlyozta. De egyébként benne van a szerződésében. Olvasta?
- Nem. De engem itt akkor is becsaptak. Azonnal hívja a managert.
- Mi történt a szekrényemmel? Valaki levágta a lakatot.
- Tilos éjszakára itt hagyni bármit is. Eltávolítottuk.
- Na neeee! Miért nem szóltak előtte?
- Hölgyem, ahogy belép az öltözőbe piros tábla jelzi és kéri Önöket, hogy ne hagyjanak semmit éjszakára az öltözőkben.
- Atya ég! Mi lesz most velem? Hol vannak a cuccaim?
- Mikor történt az eset?
- Úgy két hete (nagyon kellhetnek neki a cuccai - no comment).Atya ég, mi lesz most velem?
- Megkérdezhetem, mi maradt a szekrényben?
- A samponom...
(ATYA ÉG MI LESZ MOST VELED :)
Ezer féle úszósapkát, úszószemüveget és hasonlókat árulunk. A nő odaáll az állvány elé és lazán megkérdezi: Ezek itt mennyibe kerülnek? Ismétlem, 1000 fajta van...ja, és mindegyiknek ott az ára! Jááááááááááj.
Itt az emberek sokkal értetlenebbek, mint az otthoniak. Birka türelem kell hozzájuk. Igyekszem... :)
Otthon sem lehet egyszerű a helyzet. Gábor ma így zárta a levelét:
"Kitartás! Nálunk egy liter benzin 445! Írjál majd!"
A 445 után elfelejtettem minden itteni bánatomat.
Hát kitartás mindenkinek! :)
Egy két telefonos szösszenet, magyarul osztom meg a beszélgetéseket. Minden ugyanúgy kezdődik, felveszem a telefont és bemutatkozom: Jó reggelt/napot/estét. Gold's Gym Hounslowt hívta. Judit vagyok, miben segíthetek?
A válaszok
-Halló. Hol vagy?
-Elnézést, tessék?
-Hol vagy?
-Gold's Gym, Hounslow...
-Lampton Road?
-Ja, hogy mi az elérhetőségünk. Igen, az Lampton Road.
- Halló. Megbüntettek!
- Amennyiben nálunk parkolt, miközben megbüntették, szíveskedjen befáradni, és a managerem kiállít önnek egy igazolást.
- Parkoló? Neeeeem. Áthajtottam a piroson, és nem lehetett volna balra kanyarodni! Minek kell mengbüntetni szegény embereket mindig? Aki előttem volt, ő is áthajtott!
- Uram, elnézést, ön egy konditeremmel beszél.
- JAAA! Nem a Daily Telegraph (WTF??!!)?
-Nem.
- Ó, akkor viszlát Drága.
(Utána még kétszer hívott, az egész értékesítés ezen nevetett).
- Halló. Le szeretném mondani a tagságomat.
- Sajnos telefonon keresztül nem tudom elfogadni, kérem fáradjon be hozzánk személyesen vagy küldjön nekünk egy e-mailt.
- De én telefonon akarom, nincs időm bemenni.
- Akkor küldjön nekünk e-mailt. Mondhatom a címet?
- De nincs időm nekem erre (!!!). Kapcsolja a managert.
- A manager elfoglalt a pillanatban. De ő is ugyanezt fogja mondani Önnek, mert szóban nem fogadhatunk el visszamondást.
- Ha nem törli azonnal a szerződést, a rendőrséghez fordulok!
- Előbb kérem olvassa el a szerződést, amit aláírt mert abban szerepel, hogy csak írásban fogadjuk el a visszamondást.
- Hogy rohadnál meg! (telefon lecsap)
- Köszi :)
És ez csak ma volt.
Ami pedig személyesen van a Gymben az még jobb.
Előttem a pulton mindig vannak kinn értesítések az esetleges óraváltozásokról, vagy ha nem működik valami átmenetileg.
Ma ki volt írva, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel február 13-án extra Zumba óra lesz Diane-el este19:30tól. Jön a nő, kérdései a következők:
-Ez mi?
-Értesítés egy plusz óráról.
-Igeeeeen? Milyen óra?
-Zumba.
- És mikor lesz?
- Február 13-án. 19:30tól.
- És ki tarja?
- Diane (de ezt már kicsit idegesen mondom, mert közben ketten várnak és csörög a telefon is).
Mi a tökömnek van kiírva szerinte? Még mielőtt azt hinnétek, hogy nem tud olvasni, nehogy azt higgyétek! Minden 3. ember megkérdezi.
- Uram, sajnos nem tudtuk begyűjteni a havi díjat a számlájáról.
- Akkor felmondom a szerződést.
- De még csak most kötötte, és 12 hónap a hűségnyilatkozata.
- MIIII? Ezt nekem nem mondta senki!!!!
- Biztosa vagyok benne, hogy az értékesítő kollégám kihangsúlyozta. De egyébként benne van a szerződésében. Olvasta?
- Nem. De engem itt akkor is becsaptak. Azonnal hívja a managert.
- Mi történt a szekrényemmel? Valaki levágta a lakatot.
- Tilos éjszakára itt hagyni bármit is. Eltávolítottuk.
- Na neeee! Miért nem szóltak előtte?
- Hölgyem, ahogy belép az öltözőbe piros tábla jelzi és kéri Önöket, hogy ne hagyjanak semmit éjszakára az öltözőkben.
- Atya ég! Mi lesz most velem? Hol vannak a cuccaim?
- Mikor történt az eset?
- Úgy két hete (nagyon kellhetnek neki a cuccai - no comment).Atya ég, mi lesz most velem?
- Megkérdezhetem, mi maradt a szekrényben?
- A samponom...
(ATYA ÉG MI LESZ MOST VELED :)
Ezer féle úszósapkát, úszószemüveget és hasonlókat árulunk. A nő odaáll az állvány elé és lazán megkérdezi: Ezek itt mennyibe kerülnek? Ismétlem, 1000 fajta van...ja, és mindegyiknek ott az ára! Jááááááááááj.
Itt az emberek sokkal értetlenebbek, mint az otthoniak. Birka türelem kell hozzájuk. Igyekszem... :)
Otthon sem lehet egyszerű a helyzet. Gábor ma így zárta a levelét:
"Kitartás! Nálunk egy liter benzin 445! Írjál majd!"
A 445 után elfelejtettem minden itteni bánatomat.
Hát kitartás mindenkinek! :)
2012. február 4., szombat
Ok, megint elmaradtam kicsit a bejegyzésekkel.
Még mindig ketten vagyunk a recepción, ami heti egy szabadnapot jelent, általában nem hétvégén. Tegnap volt a szerencse péntekem, amit itthon tölthettem. Próbálok ilyenkor intézni mindent, amire egyébként nincs időm vagy energiám. Voltam a bankban, kipróbáltam a magyar bank kártáymat. Szerencsére mindenhol tudok vele pénzt felvenni és csak 351 Ft-al számol a bank. Ez igazán jó hír volt egy napra.
Ma délután dolgoztam, és jövő héten is délutános leszek. Ez a nehezebb műszak, de próbálom a jó oldalát nézni, addig alszom reggelente, amig nem szégyellek, és így az esték is gyorsabban telnek. Louival is könnyebb így beszélni, szinte egyszerre dolgozunk, nem érezzük meg az 5 óra időeltolódást.
Esik a hó Londonban is! El sem tudom mondani milyen jó érzés volt ahogy az arcomra hullottak a pelyhek! Régen örültem hónak ennyire! És mivel hideg van, megmarad...nem is olyan kevés. Theoval akkor fedeztük fel, amikor bezártuk a konditermet. Mindenki jött, hogy esik a hó egész délután, de itt az havas esőt jelent, fel sem vettem. Aztán kiléptünk és én ugráltam örömömben...fehér volt minden és szakadt a hó!
Jaj, nagyon jó volt!
Készítettem a többiekről is képeket, Aman Housekeeping munkatárs, és Poonam, amint dolgozik a recepción...és persze nem akarja, hogy lefényképezzem...
Jaj. tegnap is és ma is beszéltem Brigivel! Hát ez a lány belehúzott rendesen a dolgokba! Végre felpörgött az élete, annyira örülök neki! Tök sok energiát ad nekem is a mindennapokhoz, és hogy tartsak ki, egy nap én is azzal lehetek végre, akivel szeretnék. UFF! Úgy legyen!
Az ég velem van. Jövő héten szombatra szabadnapot kaptam, pont akkor lesz Timi átutazóban Londonban, így a délutánt vele töltöm a Heathrown...nagyon várom már! Olyan jó lesz otthoniakkal találkozni!
Vasárnap Road Trip Louieval, csupán 13 órát vezet majd, megy tréningre, hogy igazán jó vezető lehessen belőle (már most is az!). Én leszek a társaság, ha csak az éteren keresztül is.
Remélem jövő héten lesznek új jelöltek is, mert Yogesh ma is mondta, hogy készüljek, mert márciustól edzések! Ha ennyit kell dolgoznom, nem nagyon fogom bírni, de a madarak (Valmik) azt csiripelték, hogy hétfőn lesznek interjúk megint. Lehet szólnom kellene a managernek, hogy 5 embert vegyen fel, ne csak egyet, hogy abból egy tuti maradjon. :)
Még mindig ketten vagyunk a recepción, ami heti egy szabadnapot jelent, általában nem hétvégén. Tegnap volt a szerencse péntekem, amit itthon tölthettem. Próbálok ilyenkor intézni mindent, amire egyébként nincs időm vagy energiám. Voltam a bankban, kipróbáltam a magyar bank kártáymat. Szerencsére mindenhol tudok vele pénzt felvenni és csak 351 Ft-al számol a bank. Ez igazán jó hír volt egy napra.
Ma délután dolgoztam, és jövő héten is délutános leszek. Ez a nehezebb műszak, de próbálom a jó oldalát nézni, addig alszom reggelente, amig nem szégyellek, és így az esték is gyorsabban telnek. Louival is könnyebb így beszélni, szinte egyszerre dolgozunk, nem érezzük meg az 5 óra időeltolódást.
Esik a hó Londonban is! El sem tudom mondani milyen jó érzés volt ahogy az arcomra hullottak a pelyhek! Régen örültem hónak ennyire! És mivel hideg van, megmarad...nem is olyan kevés. Theoval akkor fedeztük fel, amikor bezártuk a konditermet. Mindenki jött, hogy esik a hó egész délután, de itt az havas esőt jelent, fel sem vettem. Aztán kiléptünk és én ugráltam örömömben...fehér volt minden és szakadt a hó!
Jaj, nagyon jó volt!
Készítettem a többiekről is képeket, Aman Housekeeping munkatárs, és Poonam, amint dolgozik a recepción...és persze nem akarja, hogy lefényképezzem...
 |
| Aman |
 |
| NO PICTURES plíííííííz! |
Az ég velem van. Jövő héten szombatra szabadnapot kaptam, pont akkor lesz Timi átutazóban Londonban, így a délutánt vele töltöm a Heathrown...nagyon várom már! Olyan jó lesz otthoniakkal találkozni!
Vasárnap Road Trip Louieval, csupán 13 órát vezet majd, megy tréningre, hogy igazán jó vezető lehessen belőle (már most is az!). Én leszek a társaság, ha csak az éteren keresztül is.
Remélem jövő héten lesznek új jelöltek is, mert Yogesh ma is mondta, hogy készüljek, mert márciustól edzések! Ha ennyit kell dolgoznom, nem nagyon fogom bírni, de a madarak (Valmik) azt csiripelték, hogy hétfőn lesznek interjúk megint. Lehet szólnom kellene a managernek, hogy 5 embert vegyen fel, ne csak egyet, hogy abból egy tuti maradjon. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)