Először is, mert bizony ma van pontosan 2 hónapja, hogy megérkeztem Londonba...és mennyi mindent elértem ennyi kis idő alatt! Hihetetlen...
Másodszor is, ma van Gábor születésnapja. Reggel felhívtam és olyan jó volt beszélgetni kicsit! Már rég nem hallottam a hangját, nagyon hiányzik.
Harmadszor mert hát jött Timi! Annyira örülök, hogy mégis sikerült elindulnia (tegnap előtt még úgy volt, hogy nem jön!).
A Heathrown találkoztunk, ami minden szempontból különleges, de leginkább a kedvenc filmem miatt. Mindig is arról álmodtam, hogy egyszer valakit itt várhassak vagy valaki itt várjon rám. Még egy álom mellé PIPA!
http://www.youtube.com/watch?v=PMScPVO4rLw
Timi már ott volt a reptéren, amikor megérkeztem, pedig előbb is mentem, és még meglepit is készítettem neki. Így szerettem volna várni:
De mivel késtem, ez a kép csak hamisítvány. A találkozás olyan volt, amilyennek a filmekben is látni: messziről meglátós, integetős, embereket jobbra balra kerülve szaladós, nyakbaugrós, nagyon megszorongatós, több mint fél év utáni viszontlátás. Vááááááá! Leírhatatlan...
Többször is megcsípkedtem Timit, hogy tényleg valóság, amit átélünk. Neki, mert megy, és hamarosan Sydney-ben lesz, nekem pedig, hogy otthoni baráttal találkozhatom 15 percre az otthonomtól. Olyan jó volt újra látni! Volt mit megbeszélnünk, nagyon sok energiát adtunk egymásnak. Tényleg hihetetlen.
Interneteztünk, ettünk, ittunk, fényképezkedtünk, nagyon hamar eltelt az a pár óra, amit kaptunk az égtől.
Már felszállt Londonból, Hong Kong a követező állomás, onnan pedig Sydney és a hajó. Kívánom neki tiszta szívből, hogy nagyon nagyon boldogan teljen ez a fél év, amíg utazik, együtt egészségben és boldogságban a párjával. Nagyon megérdemli!
A búcsú hosszú volt és könnyes, többször visszajövős, menni nem akarós... de biztos vagyok benne, hogy ő olyan ember az életemben, aki mindig mindig mellettem lesz.
Hazafelé is ezen gondolkoztam, hogy mennyi sok jó barátom van és alig várom már, hogy újra láthassam őket. Olyan jó volt megölelni Timit, 2 hónapja, hogy nem öleltem meg senkit az ég világon. Nem tűnik vészesnek, de az...ha belegondoltok. Emlékszem, mennyi erőt kaptam, amikor Zsanit, Bazsit, Gergőt megöleltem búcsúzásomkor a HEMO előtt, majd Gábort amikor elvitte Lucit. És Gabitól is nagyon jól esett, hogy megszorongatott, amikor utoljára találkoztunk a Kövi Szabolcs koncerten. Andi a Top Gymben, a szüleim amikor meglátogattak...júúújjjj de jó nekem! Akkor feltöltődtem rendesen és most Timi megint előhozta ezeket a jó érzéseket. Lizzy készülj, márciusban te leszel megszorongatva!
És végül de nem utolsó sorban minden nap - így a mostani is - nagyon különleges, hogy Louie velem van. És biztos vagyok benne, hogy hamarosan ő is sorra kerül ami a szorongatásokat illeti ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése