Végre, végre, végre jó napom volt! Már nagyon vártam ezt a pillanatot. Képzeljétek el, hogy a manager ma már nem volt a nyomomban, teljesen magamra hagyott. Így sokkal jobban tudtam dolgozni, és nem is nagyon volt probléma. Ma volt fizetés is, sajnos még nem nyitottam bankszámlát, így az eddig gyűjtött 237 fontot (6 nap 6 órás munka - számoljatok :)) majd csak a januári fizetésemmel kapom meg. De who cares???!! Végre, végre, végre jó napom volt!
Már Yogesh a helyi menő személyi edző sem Sweety-nek, Darlingnak, vagy Beauty-nak hív, hanem a nevemen (Dzsúúúúúdith), és ma már bevettek a hülyeségbe is, sokkal közvetlenebbek. Azt hiszem átestem a tűzkeresztségen. Biztos lesznek még nehéz percek, ne tudjátok meg, mennyien panaszkodnak minden kis hülyeség miatt, de ma már úgy érzem, jó lesz ez. Annál is inkább, mert nem kell letöltenem a próbaidőmet, hogy használhassam a termet! És tudjátok mi van itt? Minden! Szauna, Jacuzzi, Úszómedence, konditerem, spinning, aerobic és még sorolhatnám. Nagyon jó lesz!
Holnap is dolgozom egy kicsit, 4 órácskát, utána szilveszter itthon a magyarokkal, illetve az otthoni barátokhoz is bekapcsolódom kicsit Skype-on keresztül remélhetőleg.
Welcome 2012 - I am going to stay here in London ;)
2011. december 30., péntek
2011. december 29., csütörtök
HOMEY!!!
Hát a legfontosabb mindig kimarad, íme Jani, a veszprémi srác, aki a hét elején költözött ide hozzánk. :) FÖLDIM!
 |
| Homey |
Reloaded (Újratöltve)
Mielőtt belekezdek a mai napomba, maradt még egy sztorim tegnapról. Hazafelé tartva a metrón egyszer csak beugrott a fülkébe egy néger srác, nekiállt steppelni, közben pedig összekevertetett egy Rubik kockát a mellettem ülő pasival és három megálló alatt kirakta. Jaj, tök jó volt, ilyet eddig csak a youtube-on láttam :) A fárasztó nap után nagyon nagyon jól esett ez a laza kis show...
Ma sikerült feltelítenem a lemerült akksimat végre. Szabadnapom volt, és igyekeztem hasznosan eltölteni. Reggel időben keltem. Alig aludtam valamit az éjszaka a hangos horkolástól, pedig még a füldugómat is felavattam, és így is elviselhetetlen volt a ricsaj :) Az egyik szobatársam még kiabál is álmában, szabályosan felijedtem! Éreztem, hogy el kell hoznom azokat füldugókat. :)
Szóval nem keltem túl jól, és megint elfogott a kétségbeesés. Nem szeretem ezt az érzést, de nem akarom elnyomni sem, ha ezt érzem, hát ezt érzem. Nehéz távol az otthontól, a szülőktől, a barátoktól, Lucikától...egy teljesen új helyen, új munkával, új emberekkel, szokásokkal...itt még a villanyt is ellenkező irányban kapcsolják fel és le...kikéééészíííít.
Reggel mostam egyet gyorsan, reggeli, aztán még egy kis tehetetlen ücsörgés (ezt utálom a legjobban), amikor egyszerűen képtelen vagyok elindulni, csak ülök és nézek ki a fejemből. Felhívtam anyut kicsit, aztán elindultam. Már előző este elterveztem, mit nézek meg és kinéztem a menetrendet is. A metrón ülve jutott csak eszembe, hogy két ünnep között bizony nem jár az a vonal, ami nekem kellett volna. Egy gyors logisztika, és kikombináltam, hol szálljak le, mi legyen az elsődleges célpont, amit metróval most el is tudok érni.
Első állomás: St. Paul's Cathedral
Már jártam itt egyszer, amikor kinn voltam, akkor is teljesen lenyűgözött. Bent a kupola alatt állva az ember hangyányinak érzi magát. A belépő 15 font, nem számít olyan vészesnek. Én most nem mentem be, illetve a bejárat mellett van egy gyönyörű kis kápolna rész, ahol imádkozni lehet, csak oda surrantam be egy kicsit.
Nem gyakran imádkozom Istenhez, inkább az angyalokhoz és a tündérekhez, de most nagyon jól esett egy kicsit átgondolni ott mindent. Megkértem, hogy legyen velem, segítsen nekem, adjon erőt, hogy kitartsak, és véghezvigyem azt, amit szerettem volna. Gyújtottam egy gyertyát és a választ is azonnal megkaptam az imámra:
A gyertya, amit gyújtottam a fény, a remény, a melegség és a szeretet szimbóluma. És a két idézetet is nagyon magaménak éreztem: Én vagyok a fény, egy hívem sem élhet a sötétségben, illetve a lap végén ott az a szó, ami újra és újra felbukkan az életemben a legkülönbözőbb emberek szájából: "Ragyogj!"
Nagyon nyugodt és meghitt percek voltak ezek, amit még nem éreztem, amióta megérkeztem.
2. állomás: Millennium Bridge
Újabb álmom vált valóra, amikor átsétáltam rajta. :)
3. állomás: Shakespeare's Globe
Itt is jártam már korábban. A Vihart néztük meg anno, mindössze 5 fontért ( a Madame Tussauds-ba 25 font a belépő, röhejes...). Nyáron, ha meleg lesz (haha) biztosan megnézek még egy darabot, ó a Rómeó és Júlia milyen jó lenne ( 'My only llove sprung from my only hate...' - Imááádnám angolul!) Most különösen örültem, hogy ott lehettem. Éppen egy esküvői fotózás volt, furcsa mód, a menyasszony szürkében volt...
4. megálló: HMS Belfast
Ezt is megnézném egyszer belülről, most csak elhaladtam mellette a Tower felé tartva, ami látszik is balra a háttérben. Jobbra pedig az örök és egyetlen Tower Bridge.
5. megálló: Tower Bridge
És íme egy újabb bizonyíték, hogy Londonban vagyok. Lassan én is elhiszem. A kép története, hogy a csaj, akit megkértem kb. öt percig próbálkozott, mire ez az egy kép sikerült...
Útközben egy nagyon szép kilátóra bukkantam, Sir Walter Raleigh idézetével (ezek az angolok mindennek nagyon megadják a módját!)
Nagyon jól esett ez a kis kirándulás, és mindezt fokozta, hogy hazajöttem, és tudtam beszélni Zsaniékkal és Timivel is kicsit. Öntötték belém az erőt és az energiát :) Délelőtt beszéltem Gáborral is, Lucifer jól van, már összedugják az orrukat Don Putyival, így üdvözlik egymást. Nagyon nagyon büszke vagyok a cicusomra, hogy ilyen hamar megszokta az új helyen és elfogadta a másik cicust is. Délután még kaptam a Gábortól sms-t, hogy ne keseredjek el; biztosan hallotta a hangomon, hogy nem vagyok túl jól. Jó, hogy vannak a barátaim, és jó hogy van London...gyógyírok most a szívemnek!
Ma sikerült feltelítenem a lemerült akksimat végre. Szabadnapom volt, és igyekeztem hasznosan eltölteni. Reggel időben keltem. Alig aludtam valamit az éjszaka a hangos horkolástól, pedig még a füldugómat is felavattam, és így is elviselhetetlen volt a ricsaj :) Az egyik szobatársam még kiabál is álmában, szabályosan felijedtem! Éreztem, hogy el kell hoznom azokat füldugókat. :)
Szóval nem keltem túl jól, és megint elfogott a kétségbeesés. Nem szeretem ezt az érzést, de nem akarom elnyomni sem, ha ezt érzem, hát ezt érzem. Nehéz távol az otthontól, a szülőktől, a barátoktól, Lucikától...egy teljesen új helyen, új munkával, új emberekkel, szokásokkal...itt még a villanyt is ellenkező irányban kapcsolják fel és le...kikéééészíííít.
Reggel mostam egyet gyorsan, reggeli, aztán még egy kis tehetetlen ücsörgés (ezt utálom a legjobban), amikor egyszerűen képtelen vagyok elindulni, csak ülök és nézek ki a fejemből. Felhívtam anyut kicsit, aztán elindultam. Már előző este elterveztem, mit nézek meg és kinéztem a menetrendet is. A metrón ülve jutott csak eszembe, hogy két ünnep között bizony nem jár az a vonal, ami nekem kellett volna. Egy gyors logisztika, és kikombináltam, hol szálljak le, mi legyen az elsődleges célpont, amit metróval most el is tudok érni.
Első állomás: St. Paul's Cathedral
Már jártam itt egyszer, amikor kinn voltam, akkor is teljesen lenyűgözött. Bent a kupola alatt állva az ember hangyányinak érzi magát. A belépő 15 font, nem számít olyan vészesnek. Én most nem mentem be, illetve a bejárat mellett van egy gyönyörű kis kápolna rész, ahol imádkozni lehet, csak oda surrantam be egy kicsit.
 |
| Gyertyagyújtás a St. Paul's-ban |
Nem gyakran imádkozom Istenhez, inkább az angyalokhoz és a tündérekhez, de most nagyon jól esett egy kicsit átgondolni ott mindent. Megkértem, hogy legyen velem, segítsen nekem, adjon erőt, hogy kitartsak, és véghezvigyem azt, amit szerettem volna. Gyújtottam egy gyertyát és a választ is azonnal megkaptam az imámra:
A gyertya, amit gyújtottam a fény, a remény, a melegség és a szeretet szimbóluma. És a két idézetet is nagyon magaménak éreztem: Én vagyok a fény, egy hívem sem élhet a sötétségben, illetve a lap végén ott az a szó, ami újra és újra felbukkan az életemben a legkülönbözőbb emberek szájából: "Ragyogj!"
Nagyon nyugodt és meghitt percek voltak ezek, amit még nem éreztem, amióta megérkeztem.
2. állomás: Millennium Bridge
Újabb álmom vált valóra, amikor átsétáltam rajta. :)
 |
| Millennium Bridge |
Itt is jártam már korábban. A Vihart néztük meg anno, mindössze 5 fontért ( a Madame Tussauds-ba 25 font a belépő, röhejes...). Nyáron, ha meleg lesz (haha) biztosan megnézek még egy darabot, ó a Rómeó és Júlia milyen jó lenne ( 'My only llove sprung from my only hate...' - Imááádnám angolul!) Most különösen örültem, hogy ott lehettem. Éppen egy esküvői fotózás volt, furcsa mód, a menyasszony szürkében volt...
4. megálló: HMS Belfast
Ezt is megnézném egyszer belülről, most csak elhaladtam mellette a Tower felé tartva, ami látszik is balra a háttérben. Jobbra pedig az örök és egyetlen Tower Bridge.
 |
| HMS Belfast |
És íme egy újabb bizonyíték, hogy Londonban vagyok. Lassan én is elhiszem. A kép története, hogy a csaj, akit megkértem kb. öt percig próbálkozott, mire ez az egy kép sikerült...
Útközben egy nagyon szép kilátóra bukkantam, Sir Walter Raleigh idézetével (ezek az angolok mindennek nagyon megadják a módját!)
 |
| 'There are two things scarce matched in the Universe the Sun in Heaven and the Thames on Earth' (Sir Walter Raleigh) |
Nagyon jól esett ez a kis kirándulás, és mindezt fokozta, hogy hazajöttem, és tudtam beszélni Zsaniékkal és Timivel is kicsit. Öntötték belém az erőt és az energiát :) Délelőtt beszéltem Gáborral is, Lucifer jól van, már összedugják az orrukat Don Putyival, így üdvözlik egymást. Nagyon nagyon büszke vagyok a cicusomra, hogy ilyen hamar megszokta az új helyen és elfogadta a másik cicust is. Délután még kaptam a Gábortól sms-t, hogy ne keseredjek el; biztosan hallotta a hangomon, hogy nem vagyok túl jól. Jó, hogy vannak a barátaim, és jó hogy van London...gyógyírok most a szívemnek!
2011. december 28., szerda
Holnap OFF! :)
Egy újabb nehéz napon vagyok túl, de már legalább jobban érzem magam. A mai műszak eleje rettenet volt, egyrészt mert rengetegen voltak, másrészt mert elrontottam, amit csak el lehetett és a manager nagyon mérges volt. Elvárják, hogy mindent tökéletesen csináljak. Amikor meg valami nem jó, az jön, hogy de hát megmutattam már. Igen, valóban, egyetlen egyszer, és utána még mutattál 126 másik dolgot is, amit meg kellett jegyeznem. Nem baj, be vagyok dobva a mély vízbe, így hajrá, úszom. Ebédidő alatt szinte összeroskadva ültem a staff roomban, mondván, ez nagyon gáz, tuti kirúgnak.
Aztán nem tudom, mi történt, de sikerült összeszednem magam, és délután meg nagyon jó voltam. A manager meg is dicsért. Bevallom nagyon jól esett, már egy-két pozitív szótól is szárnyra kaptam. De nem lesz egyszerű.
A nap híre, hogy itt a házban az egyik srácnak van autója, és vasárnap segít nekem költözködni. Nem kell cipekednem, juhhhéééj! És a szilvesztert is itt tölthetem a többiekkel. Ami rémes, hogy az egyik lakótársam férje itt van elsejéig, és itt alszik a szobánkban. Semmit nem alszom, mert rohadt módon horkol...
Holnap szabadnap. Véééégre! Van egy két elintézni való, de végre lesz időm várost nézni: Tower Bridge, Shakespeare's Globe, Millenium Bridge és St Paul's Cathedral lesznek a célpontok. Nagyon várom már! Kell egy kis energia az ittléthez.
Aztán nem tudom, mi történt, de sikerült összeszednem magam, és délután meg nagyon jó voltam. A manager meg is dicsért. Bevallom nagyon jól esett, már egy-két pozitív szótól is szárnyra kaptam. De nem lesz egyszerű.
A nap híre, hogy itt a házban az egyik srácnak van autója, és vasárnap segít nekem költözködni. Nem kell cipekednem, juhhhéééj! És a szilvesztert is itt tölthetem a többiekkel. Ami rémes, hogy az egyik lakótársam férje itt van elsejéig, és itt alszik a szobánkban. Semmit nem alszom, mert rohadt módon horkol...
Holnap szabadnap. Véééégre! Van egy két elintézni való, de végre lesz időm várost nézni: Tower Bridge, Shakespeare's Globe, Millenium Bridge és St Paul's Cathedral lesznek a célpontok. Nagyon várom már! Kell egy kis energia az ittléthez.
Gyomorgörcs...
Telnek múlnak a napok, már 4 napot dolgoztam is, de még mindig elég nagy gyomorgörccsel ébredek reggelente. Egyrészt mert a munka tényleg nagyon húzós, ezer felé kell figyelni egyszerre, sok mindent árulunk is, a vendégek meg folyton jönnek. A managerem meg ott áll a fenekemben, és nézi, hogy jól csinálom-e a dolgokat és folyton noszogat, hogy gyorsabban gyorsabban. Nem csodálom, ha gyakran változnak a munkatársak :)
Megpróbálok kitartani, remélem belejövök a munkába, ha nagyon nem bírom, tavasszal már sokkal több lehetőség lesz váltani. De most egyelőre a költözésen gondolkodom, valószínűleg szombat vasárnap, két körös dolog lesz. Kicsit nehezítve van a dolgom, hogy vasárnap csak (!!!) 20 percenként jár majd a metró az új év miatt. De hát a nehezén már túl vagyok, ez igazán semmiség lesz az eddigiekhez képest. Kicsit sajnálom ezt a helyet, mert az itteni magyarok tényleg nagyon kedvesek, és jól összeszoktunk két hét alatt is.
Lelkileg még mindig nagyon nehéz, nem tudom, mikor lesz jobb. Hiányzik a régi életem, a barátaim, minden otthonról. Mindenki azt mondta, hogy az első 2 hónap a húzós, akkor még van időm emészteni. De ezt tényleg nem kívánom senkinek. Érzem, hogy folyton pótcselekednék, csinálni valamit, csak ne gondolkozni, de most, hogy kezd beállni az életem, nincs akkora pörgés, kezd kattogni az agyam. Amikor az ember viszonylag nyugodt körülmények között van, nagyon könnyű papolni, hogy így meg úgy jó...de tényleg igaza van a dokinak: mindig a negatív megmérettetés mutatja meg, milyenek is vagyunk valójában. Most nem tetszem magamnak, mert kétségbeesettnek érzem magam... :(
Remélem mihamarabb alakulni fog ez is.
Lassan indulok dolgozni, holnap pedig szabadnapom van. Mivel van bérletem, irány egy kis városnézés. Ki akarok menni a Towerhez és lehet, hogy valamelyik nagyobb múzeumot is irányba veszem. Talán ezek a pozitív élmények kicsit megerősítenek abban, hogy jó helyen vagyok, emlékeztetnek arra, miért is akartam itt élni. Tessék...megerősítés...jó szó, ez kell a bizonytalan embernek...
Megpróbálok kitartani, remélem belejövök a munkába, ha nagyon nem bírom, tavasszal már sokkal több lehetőség lesz váltani. De most egyelőre a költözésen gondolkodom, valószínűleg szombat vasárnap, két körös dolog lesz. Kicsit nehezítve van a dolgom, hogy vasárnap csak (!!!) 20 percenként jár majd a metró az új év miatt. De hát a nehezén már túl vagyok, ez igazán semmiség lesz az eddigiekhez képest. Kicsit sajnálom ezt a helyet, mert az itteni magyarok tényleg nagyon kedvesek, és jól összeszoktunk két hét alatt is.
Lelkileg még mindig nagyon nehéz, nem tudom, mikor lesz jobb. Hiányzik a régi életem, a barátaim, minden otthonról. Mindenki azt mondta, hogy az első 2 hónap a húzós, akkor még van időm emészteni. De ezt tényleg nem kívánom senkinek. Érzem, hogy folyton pótcselekednék, csinálni valamit, csak ne gondolkozni, de most, hogy kezd beállni az életem, nincs akkora pörgés, kezd kattogni az agyam. Amikor az ember viszonylag nyugodt körülmények között van, nagyon könnyű papolni, hogy így meg úgy jó...de tényleg igaza van a dokinak: mindig a negatív megmérettetés mutatja meg, milyenek is vagyunk valójában. Most nem tetszem magamnak, mert kétségbeesettnek érzem magam... :(
Remélem mihamarabb alakulni fog ez is.
Lassan indulok dolgozni, holnap pedig szabadnapom van. Mivel van bérletem, irány egy kis városnézés. Ki akarok menni a Towerhez és lehet, hogy valamelyik nagyobb múzeumot is irányba veszem. Talán ezek a pozitív élmények kicsit megerősítenek abban, hogy jó helyen vagyok, emlékeztetnek arra, miért is akartam itt élni. Tessék...megerősítés...jó szó, ez kell a bizonytalan embernek...
2011. december 26., hétfő
Karácsony második napja...
...immár nem volt olyan furcsa. De még mielőtt belevágnék, hadd dicsekedjem el, hogy mindenkit kivertem tegnap pókerben, és nyertem kemény 2 fontot. Háháááá.
Aztán felvettem a kapcsolatot Floridával, Loiue-val beszéltük meg az élet nagy dolgait és hogy kinek mi a kedvenc része a Love Actually-ből, ami ugye egy kötelező film karácsonykor. Floridában persze most is 25-26 fok van, napsütés. Magyarul is beszélgettünk kicsit, egyre jobban megy neki, nagyon szépen, folyékonyan beszél, csak a ragozással vannak még problémák (mondom, mondod, mondjad, mondjam :)). Aranyos, amikor azt mondja például, a 'hogyan mondjam' helyett, hogy 'hogy beszéljem', meg hasonlók :) De egyébként tényleg le a kalappal, nagyon nehéz lehet magyarul tanulni.
Beszéltem Gergővel is délután, illetve csak próbáltam, mert az én netem nagyon belassult és ő nagyon rosszul hallott engem. Így én írtam, ő beszélt. Nem volt egyszerű dolgom. Mentek le a többiekkel Gáborhoz estére. Nagyon jó lett volna velük tartani, és karácsonyozni együtt egy jót. Remélem jövőre sikerül, ez lesz a cél! A lakással minden rendben van, Gergő rendszeresen ránéz. Nagyon örülök, hogy ilyen nagyszerű barátaim vannak, innen is puszilok mindenkit! Ezer hála és köszönet!
Este még befejeztem a Love Actually-t mert csak a feléig jutottam; jó volt nézni, hiszen itt játszódik Londonban és egy csomó helyet fel lehet ismerni benne. Meg hát - ahogy Louie-val megbeszéltük- ez egy örökzöld karácsonyi film. Meg tudnám nézni újra és újra...
Ha befejeztem az írást most a 'The Holiday' van soron, aztán vége is az ünnepeknek.
Ma reggel is voltam futni, már nem vittem a telefonomat, hogy még véletlenül se essek abba a hibába, hogy fényképezkedjek csak, és ne fussak. Az idő borús volt, de enyhe, úgyhogy kellemes volt a kocogás. Megint a Broomfield parkban voltam tömegközlekedés hiányában. Nagyon sok mókus volt, szegények biztosan fittek, mert az arra járó kutyák mindig felkergetik őket a fákra. Találkoztam más futókkal is, és némelyik rám is köszönt. Meg egy idős bácsi, aki egy padon etette a kacsákat, mindig szurkolt, hogy tartsak ki, amikor elfutottam mellette. Összesen 3szor futottam körbe a parkot, foglamam sincs, az pontosan menyi lehetett, de nagyon elfáradtam. Aztán hazafutottam és erősítettem még a kis rózsaszín súlyzóimmal ( :) ) karra - delta, bicepsz, tricepsz, mellizom volt minden. Utána gyors zuhany és irány a közért a sarkon. Vettem egy kis édességet (MUFFFIIIIINT) - mert megérdemlem, zöldséget, gyümölcsöt, felvágottat, virslit, tejet és kenyeret holnapra. Vettem egy kis lakatot is, mert a munkahelyen a szekrényeken nincsen, és el akarom zárni a cuccaimat. Nem bízom a véletlenre.
Jövő héten délutános leszek, és csak rövidített nyitva tartás van az ünnepek között, így 6 órát dolgozom. Kedd, szerdán megyek 2-től 8-ig, csütörtökön szabad, aztán péntek szombat ugyanúgy 2-től 8-ig. Már egy csomó mindent megtanultam, de még bőven van mit. Remélem kb. két hét múlva már minden menni fog. A managerem azt mondta, hogy természetes, hogy az első 3 hétben még elkövet az ember hibákat, abból nem lehet nagy gond. Nagyon oda kell majd figyelnem mindenre.
Kellemesen elfáradtam. Megyek pihenni. Alles gute und Tschüßi! :)
2011. december 25., vasárnap
Különös karácsony
Abban gondolom mindenki egyet ért velem, hogy ez eddigi életem legkülönösebb karácsonya. Nem is nagyon van karácsonyi hangulatom, bár a fények Londonban tényleg nagyon szépek, és ugye ez volt életem álma: karácsony itt.
Ma végre kialudtam magam, jóval 8 óra után ébredtem. Aztán bömböltem egy pár percet, amikor megláttam, hogy Gábor küldött nekem képeket Luci manóról. Nézzétek milyen szép! És ez valami csoda, hogy a Gábor ölében fekszik! (A rumlit biztosan nagyon imádja :)) Komolyan attól tartok, hogy elmegyek majd érte, és megszólal, hogy kössz, de jó nekem itt, maradok inkább...
Zsaniéknak szeretnék még mutatni gyorsan valamit:
Az angyalka, amit kaptam tőletek, ott figyel a fán :) Ahogy megbeszéltük...
De visszatérve a napomhoz.
Gyors reggeli, pirítóst ettem vajjal és finom eperlekvárral, majd gyorsan főztem egy borsófőzeléket. Ez lett az ünnepi menü. Kellő felszerelés hiányában ez sem a legjobb étel lett, amit valaha főztem, de ez már tényleg a legkevesebb itt. :)
Utána segítettem krumplit pucolni a többieknek, mert kiderült, nagy vendégsereg jön délután: magyarok minden felől. Amint befejeztem, összeszedtem magam és irány futni. Kinéztem egy nagyon közeli parkot (Broomfield Park), mert ma ugye semmi tömegközlekedés nincs Londonban. Se busz, se metró. Gyakrabban lehetne ilyen, de akkor minden összeomlana azt hiszem. Szóval csak az utca végén balra, aztán egyenesen és már ott is voltam a parkban. Totálisan csődöt mondtam futás terén, annyi fényképezni való volt. Gyönyörű hely, fákkal, kacsákkal, mókusokkal...jobb lesz, ha inkább megmutatom:
A két fiatal srác Dávid és Sanyi, a bajuszos "bácsi" Csabi, aki fogadott, amikor megjöttem és kölcsönadta a poharát, hogy legyen egyáltalán miből innom első nap. Sose felejtem ezt el. És itt van Ildikó is, aki szintén nagyon imádni való, segít ahol tud. Mindketten családokat tartanak fenn Magyarországon és minden kis pénzüket küldik haza. Ildikónak most itt van karácsonyra a férje, a kék pólós bácsi :).
Csabi épp most hozott fel nekem egy szelet csokitortát, tegnap volt a születésnapja. Húúúúúú, nagyon finom :) Azért hiányozni fognak, ha elköltözöm. De innen nagyon messze van a munkahely, képtelenség bejárni.
Na, akkor megnézem a Love Actuallyt utána pedig indulhat a pókerbajnokság! Különös, de jó kis karácsony ez! :)
Ma végre kialudtam magam, jóval 8 óra után ébredtem. Aztán bömböltem egy pár percet, amikor megláttam, hogy Gábor küldött nekem képeket Luci manóról. Nézzétek milyen szép! És ez valami csoda, hogy a Gábor ölében fekszik! (A rumlit biztosan nagyon imádja :)) Komolyan attól tartok, hogy elmegyek majd érte, és megszólal, hogy kössz, de jó nekem itt, maradok inkább...
Az angyalka, amit kaptam tőletek, ott figyel a fán :) Ahogy megbeszéltük...
De visszatérve a napomhoz.
Gyors reggeli, pirítóst ettem vajjal és finom eperlekvárral, majd gyorsan főztem egy borsófőzeléket. Ez lett az ünnepi menü. Kellő felszerelés hiányában ez sem a legjobb étel lett, amit valaha főztem, de ez már tényleg a legkevesebb itt. :)
Utána segítettem krumplit pucolni a többieknek, mert kiderült, nagy vendégsereg jön délután: magyarok minden felől. Amint befejeztem, összeszedtem magam és irány futni. Kinéztem egy nagyon közeli parkot (Broomfield Park), mert ma ugye semmi tömegközlekedés nincs Londonban. Se busz, se metró. Gyakrabban lehetne ilyen, de akkor minden összeomlana azt hiszem. Szóval csak az utca végén balra, aztán egyenesen és már ott is voltam a parkban. Totálisan csődöt mondtam futás terén, annyi fényképezni való volt. Gyönyörű hely, fákkal, kacsákkal, mókusokkal...jobb lesz, ha inkább megmutatom:
Nagyon nagyon tetszett, és a nap is kisütött: mivel futni tátott szájjal nem nagyon tudtam, ezért inkább erősítettem kicsit lábra, aztán haza sétáltam. Holnap is lesz nap, majd behozom a félig elmaradt futást. Hazajöttem és már készen is volt az ünnepi ebéd/uzsonna: Húsleves és ránott husi krumplipürével. Nagyon jól esett, mondanom sem kell. Megörökítettem egy-két lakótársat is:
A két fiatal srác Dávid és Sanyi, a bajuszos "bácsi" Csabi, aki fogadott, amikor megjöttem és kölcsönadta a poharát, hogy legyen egyáltalán miből innom első nap. Sose felejtem ezt el. És itt van Ildikó is, aki szintén nagyon imádni való, segít ahol tud. Mindketten családokat tartanak fenn Magyarországon és minden kis pénzüket küldik haza. Ildikónak most itt van karácsonyra a férje, a kék pólós bácsi :).
Csabi épp most hozott fel nekem egy szelet csokitortát, tegnap volt a születésnapja. Húúúúúú, nagyon finom :) Azért hiányozni fognak, ha elköltözöm. De innen nagyon messze van a munkahely, képtelenség bejárni.
Na, akkor megnézem a Love Actuallyt utána pedig indulhat a pókerbajnokság! Különös, de jó kis karácsony ez! :)
2011. december 24., szombat
Karácsonyi körkép (csak erős idegzetűeknek!)
Készítettem pár képet, többek között az én rumlis birodalmamról (Lion Kind poszter rulez), az 1 penny-s karácsonyfánkról és hogy miért is örülünk, hogy a kis Jézus nem London környékén született (akár Magyarországot is írhattam volna). Here you are (tessék-lássék):
 |
| Egyelőre ennyi... |
 |
| Idén a legnagyobb ajándék a fa maga! |
 |
| No comment :) |
India, Florida, London
3. munkanap is letudva. Annak ellenére, hogy szenteste van, nekem úgy tűnt, hogy ma mindenki konditerembe jött. Nagyon sokan voltak, és rengeteg tennivaló volt. Nem is ment minden olyan simán, mint tegnap, és a délutáni műszakos csaj, akivel voltam, nagyon paprikás hangulatban volt, úgyhogy igyekeztem inkább a háttérben maradni. Már haladok, mert végre megértem mit mondanak a telefonban, csak ha embert keresnek, azt nem tudom beazonosítani. Theot például, aki egy személyi edző, ma többször is keresték...mire beazonosítottam és kapcsoltam biztos szétidegeskedték magukat a vonal másik oldalán. De indiai angolból biztosan verhetetlen leszek pár héten belül. Szóval. Punaam egy nagyon cuki indai (mi más?) csaj, recepciós, annyi idős mint én, és fele akkora mint én (nem is tudtam, hogy ilyen létezik). Vele voltam délelőtt. Csacsogós csajszi, nagyon aranyos volt. Délután Liliannel voltam, ő egy negyvenes fehér (aztaaaaaa!!!!) nő, na ő volt a paprikás...de egyébként velem kedves volt, de látszott, hogy a töke tele van az egész munkával. Valmick is velünk volt, ő a sales-e fiú (indiai :)). Idegesít, mert hiperaktív. Folyton jön-megy mintha be lenne golyózva és jár a keze lába...ah. Hasonló pozíciót ajánlottak fel nekem, amit ő csinál, és ha belejövök a dolgokba biztosan szívesen elvállalom. Nem csak mert jobban fizet, hanem mert érdekesebb is. Itt ugyanis úgy van, hogy ha valaki érdeklődik bérletek beiratkozás után, az nem a recepciós dolga, hanem azonnal küldjük tovább a salesre, és ők keresik meg az embereket. Házalni tehát nem kell, csak a bejövő embereket kell meggyőzni, hogy ezt a konditermet használják.
Aztán ott van még...hogy is hívják, mindig elfelejtem a nevét Yogish (na milyen nemzetiségű??? Iggeeeeeeen! Indiai!), aki itt a helyi Casanova személyi edző. Mindenki oda van érte és rettenet dumája van. Minden konditerembe kell egy ilyen :) Egy csaj személyi edző van, ő nagyon aranyos, és még két másik srác, akik feketék! Azt itt nagyon ritka, ennyi indiai között. De a spinning oktató csaj a legnagyobb. Ő egy őrült. Rózsaszín haja van, legalább 45 éves, és nagyon lökött. Ordibál, énekel, amit csak akartok. Egyik edzőt sem úgy kell egyébként elképzelni mint otthon, jóval puhányabbak, és a karácsonyi ajándék pizzának ők örültek a legjobban. :)
A két takarító Kaka és Amand (származási helyük egyértelmű) imádnivalóak. Nem beszélnek angolul, csak mosolyognak folyton. Kaka annyit tud, hogy GET OUT (Kifelé!), mert záráskor a férfi öltözőből neki kell az embereket kihajtania. :)
Na most akkro egyértelműen látható, hogy kisebbség lettem. Furcsa, de nem olyan nagy gond.
Munka után hatalmas meglepetés várt! Hazaértem, és karácsonyi lapot kaptam Floridából! Louie írt nekem, nagyon nagyon cukorfalat, hogy gondolt rám! Persze én is írtam neki, csak kb. újévre ér majd Amerikába. Jobb eseteben. Az nem volt eszemben, hogy esetleg repülővel küldjem...ki tudja hol hajózik éppen szegény levélke. Anyáék időben megkapták a képeslapot, a többi egyelőre elveszett az éterben. Többen is számíthattok rá! Sorry, ha csak az ünnepek után jön meg, időben feladtam pedig.
Holnap laza napom lesz, nincs munka, meg holnap után sem. Itthon leszek, pókert terveztünk az itteni HMCS-kel (helyi magyar csávók) és persze karácsony lévén Love Actuallyt és Holidayt nézek. Ez elmaradhatatlan. HAPPY CHRISTMAS to everyone!
2011. december 23., péntek
Mindig csak a fénybe nézz!
Ember
Kelj fel
Tudod, hogy várnak Rád
Új dalt
Forralt
Benned, aki mindent lát
Szétfolyt
Ami rég volt
Mostanra senki sem értené
Kezdet
Végzet
Egyik sem rejtély már
Nyersebb
Verset
Már nem dalolhatnál
Nincsen más, csak a hit és a dac
A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz
Mindig a fénybe nézz
Mert szebbet még soha nem láttál
Biztos a fénybe érsz
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál
Még bírnod kell
Nem felejtheted el
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned
Éltet
A lélek
De közben a vágy eléget
A tenger
Egyszer elnyel
De hagyj itt egy szép emléket
Nincs is más, csak egyetlen dal
Amit mindenhová hordasz magaddal
Mindig a fénybe nézz
Mert szebbet még soha nem láttál
Biztos a fénybe érsz
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál
Még bírnod kell
Nem felejtheted el
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned
Kelj fel
Tudod, hogy várnak Rád
Új dalt
Forralt
Benned, aki mindent lát
Szétfolyt
Ami rég volt
Mostanra senki sem értené
Kezdet
Végzet
Egyik sem rejtély már
Nyersebb
Verset
Már nem dalolhatnál
Nincsen más, csak a hit és a dac
A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz
Mindig a fénybe nézz
Mert szebbet még soha nem láttál
Biztos a fénybe érsz
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál
Még bírnod kell
Nem felejtheted el
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned
Éltet
A lélek
De közben a vágy eléget
A tenger
Egyszer elnyel
De hagyj itt egy szép emléket
Nincs is más, csak egyetlen dal
Amit mindenhová hordasz magaddal
Mindig a fénybe nézz
Mert szebbet még soha nem láttál
Biztos a fénybe érsz
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál
Még bírnod kell
Nem felejtheted el
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned
Recepció
Feltehetőleg ma sem tudok sokkal többet írni, mint tegnap, most is eléggé későn állok neki mindennek. Mint ahogy itt ezt általában...nincs már az a megszokott napi rutin, ahogy eddig éltem.
Tegnap nagyon elkeseredtem, mert azonnal bedobtak a mély vízbe, és csak nehezen kezdtem el úszni. De ma már minden sokkal jobb, könnyebben és egyszerűbben ment. Mondjuk nem sokat aludtam az éjjel, körülbelül másfél órát. Nagyon ideges voltam, és csak forgolódtam. Hajnalban pedig kelnem kellett, mert 6-kor kezdtem, de metró akkor még nincs, így buszoztam 2 egész órát. Nagyon durva, nem?
Szerencsésen megérkeztem, és segítettem kinyitna a termet. Reggel nem voltak sokan, így nem volt annyira kétségbeejtő a helyzet, mindenre nyugodtan jutott idő, nem kellett kapkodni. A managerem Rabein, kedves csaj, de első látásra is látszik, hogy tele van gátlásokkal (jó téma lett volna Gergővel a péntek esti beszélgetéseinkre). Mondjuk biztosan nem egyszerű főnöknek lenni. Elmagyarázott mindent, én pedig lelkesen jegyzeteltem. Mondjuk akkor megijedtem, amikor elmondta, hogy akkor a telefont is kezeljem most már én, mert ennyi Mahmad Ahmed Zahmadot a föld nem látott, mint amennyi ide jár a gymbe...az angol kiejtésükről ne is beszéljünk. Mondjuk itt inkább én vagyok furcsább, mint ők, szinte az egyetlen fehér a sok indiai között. És a kollégáimnak is van nevük: Kaka, Aman, és van egy kis csaj, akit Punaamnak hívnak...no comment :)
Ja, első nap elfelejtettem zakót meg megfelelő nadrágot vinni, mert mint kiderült még nem kaptam meg az egyenruhámat. Így ki kellett mennem venni magamnak. Ez nem is volt nehéz, miden négyzetkilómáteren ruha bolt van. Nem akartam megtartani a nadrágot például, amikor van itthon ezer, ezért ma jó magyar módjára fogtam magam, és visszavittem, hogy bizony nem jó. Szó nélkül visszaadták a pénzt.
De visszatérve a munkára: fogadjuk a vendégeket, kezeljük a kártyájukat, intézzük parkolást, esetleges visszamondási, szerződésbontási folyamatokat, mindezt persze hatalmas mosollyal az arcunkon :)
Ma már minden egészen jól ment, bár árulunk is kiegészítőket és még kasszáskodni is kell. És legalább ezerszer elmondtam, hogy 'Good morning/afternoon/evening. How are you?' Tényleg türelmes ember vagyok.
Munka után leszálltam a Holloway Roadon, hogy elmenjek kedven szolimban. Egy pasi tartja fenn, aki néger, szőkített hajjal, és hát fogalmazzunk úgy, hogy nem a nőket részesíti előnyben. Ő az, aki mindig 'Darling'-nak hív. Egyébként a négerek többsége használja sűrűn, ha nekem jönnek. Hát őt sajnálni fogom, ha költözöm. Ami úgy fest, hogy jövő szombaton és vasárnap lesz. Többfordulós, visszavágós meccs. A metró viszont biztosan csak ritkábban jár, úgyhogy arra majd figyelnem kell.
Ok, leragadtak a szemeim, irány aludni! Folyt. köv.
Tegnap nagyon elkeseredtem, mert azonnal bedobtak a mély vízbe, és csak nehezen kezdtem el úszni. De ma már minden sokkal jobb, könnyebben és egyszerűbben ment. Mondjuk nem sokat aludtam az éjjel, körülbelül másfél órát. Nagyon ideges voltam, és csak forgolódtam. Hajnalban pedig kelnem kellett, mert 6-kor kezdtem, de metró akkor még nincs, így buszoztam 2 egész órát. Nagyon durva, nem?
Szerencsésen megérkeztem, és segítettem kinyitna a termet. Reggel nem voltak sokan, így nem volt annyira kétségbeejtő a helyzet, mindenre nyugodtan jutott idő, nem kellett kapkodni. A managerem Rabein, kedves csaj, de első látásra is látszik, hogy tele van gátlásokkal (jó téma lett volna Gergővel a péntek esti beszélgetéseinkre). Mondjuk biztosan nem egyszerű főnöknek lenni. Elmagyarázott mindent, én pedig lelkesen jegyzeteltem. Mondjuk akkor megijedtem, amikor elmondta, hogy akkor a telefont is kezeljem most már én, mert ennyi Mahmad Ahmed Zahmadot a föld nem látott, mint amennyi ide jár a gymbe...az angol kiejtésükről ne is beszéljünk. Mondjuk itt inkább én vagyok furcsább, mint ők, szinte az egyetlen fehér a sok indiai között. És a kollégáimnak is van nevük: Kaka, Aman, és van egy kis csaj, akit Punaamnak hívnak...no comment :)
Ja, első nap elfelejtettem zakót meg megfelelő nadrágot vinni, mert mint kiderült még nem kaptam meg az egyenruhámat. Így ki kellett mennem venni magamnak. Ez nem is volt nehéz, miden négyzetkilómáteren ruha bolt van. Nem akartam megtartani a nadrágot például, amikor van itthon ezer, ezért ma jó magyar módjára fogtam magam, és visszavittem, hogy bizony nem jó. Szó nélkül visszaadták a pénzt.
De visszatérve a munkára: fogadjuk a vendégeket, kezeljük a kártyájukat, intézzük parkolást, esetleges visszamondási, szerződésbontási folyamatokat, mindezt persze hatalmas mosollyal az arcunkon :)
Ma már minden egészen jól ment, bár árulunk is kiegészítőket és még kasszáskodni is kell. És legalább ezerszer elmondtam, hogy 'Good morning/afternoon/evening. How are you?' Tényleg türelmes ember vagyok.
Munka után leszálltam a Holloway Roadon, hogy elmenjek kedven szolimban. Egy pasi tartja fenn, aki néger, szőkített hajjal, és hát fogalmazzunk úgy, hogy nem a nőket részesíti előnyben. Ő az, aki mindig 'Darling'-nak hív. Egyébként a négerek többsége használja sűrűn, ha nekem jönnek. Hát őt sajnálni fogom, ha költözöm. Ami úgy fest, hogy jövő szombaton és vasárnap lesz. Többfordulós, visszavágós meccs. A metró viszont biztosan csak ritkábban jár, úgyhogy arra majd figyelnem kell.
Ok, leragadtak a szemeim, irány aludni! Folyt. köv.
2011. december 22., csütörtök
OMG (Oh my God)
Legszívesebben minden bejegyzésemnek ugyanazt a címet adnám: nehéz napom volt. :) De ez tényleg az volt. Bár csak 11-re kellett mennem, nem sokat szöszöltek, miután elolvastam a körülbelül 100 oldalnyi tudnivalót, szabályt stb, azonnal be is állítottak a pult mögé. Az emberek meg csak jöttek, mentek, problémáztak. Nem is gondoltam volna, hogy egy nap alatt ilyen sokat lehet tanulni. Egy másik lánnyal voltam, aki nem Hounslowban fog dolgozni, ő is indiai. Nagyon sokan vannak. Mindenki kedves volt, de nagyon-nagyon bizi munka, nem sok időm lesz pihenni. Este 7kor szabadultam és holnap reggel 6kor kezdek, úgyhogy ez egy rövid bejegyzés volt csak, holnap vagy karácsonykor pótlom, mert most bizony aludnom kell, korán lesz holnap az a 3 órás kelés, hogy odaérjek 6ra munkába. De ma már eljött az az érzés, amikor azt gondoltam: Bravo Judit, ez kellett neked, hát csináld! Nagyon nehéz...
2011. december 21., szerda
Live for the present
Nem semmi nap van mögöttem. Reggel tiszta ideg voltam az interjú miatt. Időben elindultam, belekalkulálva egy esetleges eltévedést is, itt Londonban sosem lehet tudni. De minden rendben ment, felszálltam a metróra és röpke 1 óra utazás után megérkeztem Hounslowba. Tudni kell róla, hogy a Heathrow Airport közvetlen közelében van, enyhén hangos ahogy elhúznak feletted a repülők úgy másfél percenként.
Még volt negyven percem az interjúig, így felmértem a terepet. Sokkal tisztább és szebb környék mint Wood Green, egészen másfajta emberekkel. Főként fehéreket és Indiaiakat láttam. Az első dolog, amibe belefutottam, egy hirdetőtábla volt, tele kiadó lakásokkal szobákkal. El is kezdtem jegyzetelni őket serényen, remélve, hogy sikerrel járok az interjún.
Aztán eljött a nagy perc és irány a 4 csillagos Continental hotel Fitness részlege...merthogy oda voltam hivatalos. Majd kiugrottam a bőrömből, amikor tegnap megláttam, hogy hova hívtak be:
A részleg vezetője fogadott, nagyon kedves volt, és mindjárt meg is jegyezte, hogy örül, hogy mosolygok, mindig jó ilyen arcokat látni. Egy 40-50 év körüli indiai pasiról van egyébként szó. Nagyon jól elbeszélgettünk, hála istennek egyáltalán nem izgultam. Megkérdezte, hogy miért akarok ott dolgozni, a válasz persze elég egyértelmű volt: recepciós egy fittness teremben nekem maga a paradicsom. Megkérdezett a terveimről a jövőről, de egyelőre csak azt tudtam mondani, hogy akkora lépésen vagyok éppen túl, hogy ezen még nem is gondolkoztam.
Faggatott még kicsit, tapasztalatokról, rólam. Azt mondta, nem hív vissza második interjúra...itt egy kicsit megijedtem, de éreztem, hogy jó fog jönni, mert tényleg nagyon simán ment minden. Azt mondta, nem hív vissza, mert azonnal felvesz! Állítása szerint ilyet még nem csinált, de hát én jó magyar révén azért ezt nem feltétlen veszem be... ajánlott egy magasabb pozíciót is, a sales-en, de azt megmondtam neki őszintén, hogy nem merem még bevállalni. Azt se tudom merre van Észak és Dél, nem ám, hogy üzletelnem kelljen. Aztán megírtuk a papírokat, és holnap már kezdek is betanulni. 11re kell mennem.
Lesz csini kosztümöm, 8 órás a munka, két műszakban, reggel 6-től fél 3-ig, vagy negyed 3tól, negyed 11ig. Kaja sajnos nincs, de remélem korlátlan gym használat van! Ezt - annyira sok minden történt - el is felejtettem megkérdezni.
A legnagyobb gond az, hogy nagyon messze van a munkahely. Osztottam-szoroztam, kutattam a neten, és ha reggeli műszakban vagyok, el kell indulnom innen fél 4kor, hogy 6ra ott legyek, mert az első metró csak 5:10kor megy. Ergo: azonnal szállás után kellett néznem.
Hazajöttem, és irány a gumtree, ahol a munkát is találtam egyébként, és találtam is egy nagyon szép helyet 5 percre a munkahelytől (gyalog!). Azonnal felhívtam a pasit, és 15 perc múlva már ültem is a metrón, hogy megnézzem a helyet. 6-an laknak most ott, külön szobám lenne, rezsivel együtt 79 fontért havonta. Itt 70-et fizetek úgy, hogy 10en vagyunk 1 fürdőre. Ott 3 lánnyal osztoznék 1 fürdőn. Azért nem mindegy. Azt nem mondom, hogy csendes környék, zúgnak a repülők az ember feje felett ezerrel, de sokkal szebb, tisztább és jobb környék. Amikor mondtam, hogy Wood Greenből jövök, csak néztek, hogy mit keresek én ott. He-he...
Szóval tetszett a hely, úgyhogy le is foglalóztam, jövő vasárnap költözöm. Jaaaaaaaaajjjjj már megint cipekedni! De nincs kedvem...és már vettem is egy csomó dolgot, úgyhogy biztos kétszer kell fordulnom, és lehet, hogy dolgozom is aznap. Nem baj, örülök, hogy ilyen gondjaim vannak. VÉGRE!
A jó hírek mellé ma kijutott egy rossz is, amit a metrón olvastam. Drága Fernando, pont most mész, amikor megjöttem???!! :)
 |
| Fernando Torres nem lesz többé londoni? Ajjjjjjmmmááá |
A metrón hazafelé utazva egyébként egy lány ült velem szemben. A kezébe szorongatott egy táskát, amire ez volt írva: 'Cherish the moments spent with your friends. Love your family. Live for the present. 'Hát ez a nap mottója!
2011. december 20., kedd
Interjúk véééégre!
2 interjúm is van holnapra! Egy recepciós és egy adminisztratív irodai munka! Jiiipppiijjjjáájjéééjjó! És ezeket én intéztem, magam! Szorítsatok nagyon!
Here is the thing...
No, álláskeresési fázisomban megtorpantam kissé. Voltam ma egy ügynökségnél, akik nagyon rendesek voltak ugyan, de hozzátették, hogy nagyon butus vagyok, hogy decemberben jöttem, most alig van lehetőség. Ők azt javasolták, hogy egyszerűen menjek be a legközelebbi kávézóba vagy gyorsétterembe és kérdezzem meg, van-e felvétel, mert a szállodaipar most szinte teljesen kihalt februárig. Aztán januárban menjek vissza hozzájuk, akkor már talán tudnak segíteni.
Lelkesen jelentkezgetek közben mindenféle irodai munkára is, vagy amit úgy érzem, hogy csinálni tudnék. Nem nagyon tudom, hogy várjak még, vagy inkább kezdjek el már valamilyen munkát most egy kávézóban vagy szobalányként.
Kávézóban ugye 10-12 órákat kell dolgozni, kaja sincs, viszont mégiscsak jobb munkának számít mint a takarítás. Ha takarítok, akkor viszont már benn vagyok egy hotelben, napi 3-szor ehetek és "csak" 8 órában kell dolgozni. Viszont ott ugye meg ott van a 13 szoba limit, és csak egy ideig dolgozol órabérben, utána teljesítménybérezés van. Mondjuk takarításban nem vagyok rossz, és egy kis idő után, talán elindulhatok felfelé. Hjahj... nagyon nehéz ez.
Ma beszéltem a bankommal, küldenek nekem egyenleget, így legalább a számlanyitás nem lesz gond. A kapcsolattartóm nem szakad meg a munkában, de őt is nyüstölöm, zaklatom folyton, hogy szervezzen interjúkat legalább. Holnap azt hiszem elmegyek a Hotel Care-hez, ott tudnék mindjárt regisztrálni, és a szomszéd szobában lévő csaj, már kezdett is másnap. Gyorsan mennek a dolgok.
Lelkileg is nehéz most, hiányzik az otthon, a barátok, Lucifer... a kényelmes életmód. De szerencsére csak pár percig tart ez, mert tudom, hogy mi a célom, mindig is itt akartam lenni, dolgozni. Ha elindulok, akkor már biztosan minden simán megy majd. Ha már lesz munkám, lesz pénzem, hogy tanuljak, elvégzek itt kinn valami iskolát, hogy magasabb pozíciókat is kinézhessek magamnak. Közben pedig igyekszem sportolni is, mert az is nagyon hiányzik. A múlt héten csak 2szer sikerült futnom és egyszer tornáznom. Az otthoni mennyiséghez képest ez semmi. Fogytam is egy kicsit, bár eszem, azért a nyugtalanság, a feszültség miatt kevesebbet, mint szoktam. Aludni úgy alszom, mint a tej, Louie-val esténként mindig olyan jókat beszélgetünk, hogy utána az alvás is könnyebben megy. Ő lett az én lelki edzőm, a szüleim mellett persze. Mindannyian tuszkolják belém a pozitív hozzáállást, a kitartást, az erőt! Thank you for that! :)
Most gyorsan edzek kicsit, aztán lesz magánórám. Jaj, már most alakul az angol kiejtésem, nagyon sokat változott, kíváncsi vagyok a tanítványok észreveszik-e.
Nem nagyon hallok otthon senkiről, ha van időtök, írjatok nekem, hogy mi van veletek. Zsani, hogy sikerült az interjú? Gábor, mi van a cicusokkal? Brigi, Lizzy, mi újság? :) Puszi mindenkinek!
Lelkesen jelentkezgetek közben mindenféle irodai munkára is, vagy amit úgy érzem, hogy csinálni tudnék. Nem nagyon tudom, hogy várjak még, vagy inkább kezdjek el már valamilyen munkát most egy kávézóban vagy szobalányként.
Kávézóban ugye 10-12 órákat kell dolgozni, kaja sincs, viszont mégiscsak jobb munkának számít mint a takarítás. Ha takarítok, akkor viszont már benn vagyok egy hotelben, napi 3-szor ehetek és "csak" 8 órában kell dolgozni. Viszont ott ugye meg ott van a 13 szoba limit, és csak egy ideig dolgozol órabérben, utána teljesítménybérezés van. Mondjuk takarításban nem vagyok rossz, és egy kis idő után, talán elindulhatok felfelé. Hjahj... nagyon nehéz ez.
Ma beszéltem a bankommal, küldenek nekem egyenleget, így legalább a számlanyitás nem lesz gond. A kapcsolattartóm nem szakad meg a munkában, de őt is nyüstölöm, zaklatom folyton, hogy szervezzen interjúkat legalább. Holnap azt hiszem elmegyek a Hotel Care-hez, ott tudnék mindjárt regisztrálni, és a szomszéd szobában lévő csaj, már kezdett is másnap. Gyorsan mennek a dolgok.
Lelkileg is nehéz most, hiányzik az otthon, a barátok, Lucifer... a kényelmes életmód. De szerencsére csak pár percig tart ez, mert tudom, hogy mi a célom, mindig is itt akartam lenni, dolgozni. Ha elindulok, akkor már biztosan minden simán megy majd. Ha már lesz munkám, lesz pénzem, hogy tanuljak, elvégzek itt kinn valami iskolát, hogy magasabb pozíciókat is kinézhessek magamnak. Közben pedig igyekszem sportolni is, mert az is nagyon hiányzik. A múlt héten csak 2szer sikerült futnom és egyszer tornáznom. Az otthoni mennyiséghez képest ez semmi. Fogytam is egy kicsit, bár eszem, azért a nyugtalanság, a feszültség miatt kevesebbet, mint szoktam. Aludni úgy alszom, mint a tej, Louie-val esténként mindig olyan jókat beszélgetünk, hogy utána az alvás is könnyebben megy. Ő lett az én lelki edzőm, a szüleim mellett persze. Mindannyian tuszkolják belém a pozitív hozzáállást, a kitartást, az erőt! Thank you for that! :)
Most gyorsan edzek kicsit, aztán lesz magánórám. Jaj, már most alakul az angol kiejtésem, nagyon sokat változott, kíváncsi vagyok a tanítványok észreveszik-e.
Nem nagyon hallok otthon senkiről, ha van időtök, írjatok nekem, hogy mi van veletek. Zsani, hogy sikerült az interjú? Gábor, mi van a cicusokkal? Brigi, Lizzy, mi újság? :) Puszi mindenkinek!
2011. december 19., hétfő
Tudtok egy munkát?
Írhatná valaki a blogomat helyettem kicsit. Mindig este 11 körül jár, mire ideérek. Ma egész álló nap mentem, mentem, mentem és mentem...hotelről hotelre. Sok helyen ott tudtam hagyni az önéletrajzomat, vagy tudtam beszélni a HR-essel. A szokás szinte mindenhol ugyanaz, először megnézik a jelentkezésed, aztán pár napon belül behívnak interjúra. Mindenki nagyon kedves volt ma is, bekísérnek, kikísérnek, mosolyognak, és mindenki Darlingnak hív :) Vicces...
Elmentem egy közvetítőhöz is, hátha azon keresztül könnyebben találok munkát. Délután itthonról küldtem még el vagy 100 helyre az önéletrajzomat. Nemrég fejeztem be a keresést, alig látok ki a fejemből. Takarítást már holnap kezdhetnék, de adok magamnak még pár napot, sok helyre beadtam recepciós, concierge, guest service, adminisztrátor és még sok más pozíciókra is a jelentkezést. Kérdeztem, elvileg a karácsony miatt nincs kevesebb felvétel, max az interjúk lesznek kicsit később, de itt nem áll meg az élet az ünnepek alatt sem. Ha jövő hétig sem találok semmit, akkor megyek takarítani először. Ketten a szállásról is azt csinálják, 8 órában, és nem szakadnak meg. Dolgozni kell persze, de azt mondják, közel sem olyan kemény itt, mint otthon a szállodákban. Aztán közben is nézelődhetek majd. De valahonnan el kell indulni.
A nap sztorija ma is meg volt. Hívott a kontakt csajszi, hogy menjünk számlát nyitni 4 óra körül. Hát, én otthon is mindig azt tanítottam a gyerekeknek, hogy a bank 5kor zár, de a csaj csak erősködött- Átmentem negyed 5re, ahova mondta, persze késett, a bank meg 5kor bezárt. Annyira alap az a csaj, komolyan mondom, hogy már fáj... semmit nem csinált eddig még...a barátja meg jön mindig vele mint egy kiskutya, de kettőt sem bír szólni. Könnyebb lenne, ha nem lennének, és nem akadályoznék a dolgomat.
Ma eltévedtem egyébként. Már ideje volt. Keringtem csak jobbra-balra, de sehogy sem tudtam, merre vagyok. A GPS- meg nem tudtam beüzemelni, mert szakadt az eső. Olyan igazi angol idő volt ma.
A metrón már nem is csodálkozom semmin és senkin, kezdek immunis lenni a dolgokra, a látványra, a szagokra. És már nem furcsa, hogy hajnalban a részegek angolul ordibálnak az utcán, énekelve, káromkodva. És már jó irányba nézek körbe a kereszteződésénél, és tudom, hol keressem az embert az autóban. Lassan megszokom itt...
Elmentem egy közvetítőhöz is, hátha azon keresztül könnyebben találok munkát. Délután itthonról küldtem még el vagy 100 helyre az önéletrajzomat. Nemrég fejeztem be a keresést, alig látok ki a fejemből. Takarítást már holnap kezdhetnék, de adok magamnak még pár napot, sok helyre beadtam recepciós, concierge, guest service, adminisztrátor és még sok más pozíciókra is a jelentkezést. Kérdeztem, elvileg a karácsony miatt nincs kevesebb felvétel, max az interjúk lesznek kicsit később, de itt nem áll meg az élet az ünnepek alatt sem. Ha jövő hétig sem találok semmit, akkor megyek takarítani először. Ketten a szállásról is azt csinálják, 8 órában, és nem szakadnak meg. Dolgozni kell persze, de azt mondják, közel sem olyan kemény itt, mint otthon a szállodákban. Aztán közben is nézelődhetek majd. De valahonnan el kell indulni.
A nap sztorija ma is meg volt. Hívott a kontakt csajszi, hogy menjünk számlát nyitni 4 óra körül. Hát, én otthon is mindig azt tanítottam a gyerekeknek, hogy a bank 5kor zár, de a csaj csak erősködött- Átmentem negyed 5re, ahova mondta, persze késett, a bank meg 5kor bezárt. Annyira alap az a csaj, komolyan mondom, hogy már fáj... semmit nem csinált eddig még...a barátja meg jön mindig vele mint egy kiskutya, de kettőt sem bír szólni. Könnyebb lenne, ha nem lennének, és nem akadályoznék a dolgomat.
Ma eltévedtem egyébként. Már ideje volt. Keringtem csak jobbra-balra, de sehogy sem tudtam, merre vagyok. A GPS- meg nem tudtam beüzemelni, mert szakadt az eső. Olyan igazi angol idő volt ma.
A metrón már nem is csodálkozom semmin és senkin, kezdek immunis lenni a dolgokra, a látványra, a szagokra. És már nem furcsa, hogy hajnalban a részegek angolul ordibálnak az utcán, énekelve, káromkodva. És már jó irányba nézek körbe a kereszteződésénél, és tudom, hol keressem az embert az autóban. Lassan megszokom itt...
2011. december 18., vasárnap
Winter Wonderland...
Jajaj, kicsit elúszott velem minden, tegnap este nem is volt már erőm írni. No, most már teljesen tisztán látom, hogy nem segít itt nekem a kutyus sem. Kereshetek magamnak munkát, ha dolgozni akarok. A kontakt csaj segít, próbál, de messze van a jótól. Pláne, ha elalszik ugye.
Szombaton így fogtam magam, és elindultam a legmenőbb hotelek felé. Maximum elhajtanak, gondoltam. A Hyde Park Cornernél egymás után sorakoznak a jobbnál jobb helyek: Metropolitan, Hilton, Intercontinental, Four Seasons stb. Mindenhol meglepően kedvesek voltak velem, a Doormanek különösen. Mindegyikőjüknek volt egy-egy kedves szava hozzám, így a házalás is sokkal könnyebben ment. Persze szombat lévén a HR nem nagyon volt benn, de sok helyen sikerült otthagynom az önéletrajzomat, vagy beregisztrálnom. Interneten is folyamatosan regisztrálok mindenhova, a Hiltonba pl. csak azon keresztül lehet. A Mariott regisztráció is nagyon durva volt, kész felvételi, vagy egy órán keresztül válaszolgattam a kérdéseikre. De most így már legalább egyre több helyen benn van az anyagom. Mindenképpen folytatom személyesen is a keresést, mert egyrészt mindenhol szívesen fogadták, hogy ott dolgoznék, másrészt, értékelik, ha személyesen odamegy az ember.
Ma kicsit lazább napom volt. Reggel elmentem a a közeli parkba futni. Ez nem olyan szép mint a Hyde Park, és bevallom, nagyon elfáradtam, mert csupa dimb-domb volt minden. Alig bírtam némelyikre felfutni. A reggeli futás után csináltam egy kis ebédet, krumplis tésztát, finom lett, de otthon azért jobbra szokott sikerülni. Arról nem is beszélve, hogy kb. kétszer annyi időbe telt, mire elkészült a villanytűzhely és az edények limitált száma miatt ( 1 kés, 1 nagy edény). Délután pihentem kicsit, aztán nyakunkba vettük a várost...vááááá... a Big Ben és a London Eye gyönyörű kivilágítva, és a Hyde Parkban is voltunk a Winter Wonderlandben. Ez kb. olyan vásár, mint amilyen otthon is szokott lenni Veszprémben. Méretre is csak egy kicsit nagyobb, nem vitték túlzásba. Az egy négyzetméterre eső magyarok száma meghaladja az általam elviselhetőt. :) Visszafelé a metró is zsúfolt volt, és komolyan mondom a Jubilee line-i metróban olyan szag van, mint egy istállóban...itt is vannak azért ilyen érdekes dolgok.
Most már csak pihenek, készülök a holnapi napra. Délelőtt újabb szállodák, délután számlanyitás és ami belefér. Mindenkitől kérek sok sok energiát, most nagyon nagy szükségem van rá!
Szombaton így fogtam magam, és elindultam a legmenőbb hotelek felé. Maximum elhajtanak, gondoltam. A Hyde Park Cornernél egymás után sorakoznak a jobbnál jobb helyek: Metropolitan, Hilton, Intercontinental, Four Seasons stb. Mindenhol meglepően kedvesek voltak velem, a Doormanek különösen. Mindegyikőjüknek volt egy-egy kedves szava hozzám, így a házalás is sokkal könnyebben ment. Persze szombat lévén a HR nem nagyon volt benn, de sok helyen sikerült otthagynom az önéletrajzomat, vagy beregisztrálnom. Interneten is folyamatosan regisztrálok mindenhova, a Hiltonba pl. csak azon keresztül lehet. A Mariott regisztráció is nagyon durva volt, kész felvételi, vagy egy órán keresztül válaszolgattam a kérdéseikre. De most így már legalább egyre több helyen benn van az anyagom. Mindenképpen folytatom személyesen is a keresést, mert egyrészt mindenhol szívesen fogadták, hogy ott dolgoznék, másrészt, értékelik, ha személyesen odamegy az ember.
Ma kicsit lazább napom volt. Reggel elmentem a a közeli parkba futni. Ez nem olyan szép mint a Hyde Park, és bevallom, nagyon elfáradtam, mert csupa dimb-domb volt minden. Alig bírtam némelyikre felfutni. A reggeli futás után csináltam egy kis ebédet, krumplis tésztát, finom lett, de otthon azért jobbra szokott sikerülni. Arról nem is beszélve, hogy kb. kétszer annyi időbe telt, mire elkészült a villanytűzhely és az edények limitált száma miatt ( 1 kés, 1 nagy edény). Délután pihentem kicsit, aztán nyakunkba vettük a várost...vááááá... a Big Ben és a London Eye gyönyörű kivilágítva, és a Hyde Parkban is voltunk a Winter Wonderlandben. Ez kb. olyan vásár, mint amilyen otthon is szokott lenni Veszprémben. Méretre is csak egy kicsit nagyobb, nem vitték túlzásba. Az egy négyzetméterre eső magyarok száma meghaladja az általam elviselhetőt. :) Visszafelé a metró is zsúfolt volt, és komolyan mondom a Jubilee line-i metróban olyan szag van, mint egy istállóban...itt is vannak azért ilyen érdekes dolgok.
Most már csak pihenek, készülök a holnapi napra. Délelőtt újabb szállodák, délután számlanyitás és ami belefér. Mindenkitől kérek sok sok energiát, most nagyon nagy szükségem van rá!
 |
| London Eye-nál |
 |
| Westminster |
 |
| Forralt bor a Hyde Parkban |
2011. december 16., péntek
It's been a hard day...
Nehéz napom volt. Naívsági mutatóm ismét lejjebb kúszott. Reggel időben felkeltem, hiszen interjúm volt, de persze a kapcsolattartóm nem hívott, amikor meg kerestem, hogy mi van, csak annyit mondott, bocsi elaludtam. Hát így mennek itt a dolgok. Éreztem, hogy nem lesz ez így jó, mert míg ő végigalussza a napokat, nekem azért ennyi időm nincs. Felkerekedtem hát és elmentem egy szállodalánchoz és beregisztráltam. 16 5 csillagos szállodájuk van itt Londonban, hátha bekerülhetek valamilyen pozícióra. Útközben csináltam bizonyítékot, hogy tényleg itt vagyok, nem csak otthon unaloműzésből írom a fiktív dolgokat. A mosolyom erőltetett sajnos...egyelőre.
Hazajöttem és még kismillió helyre küldtem el a jelentkezésemet. Nem tudom, interneten mennyire fognak válaszolni vagy mennyire sem, meglátjuk.
Holnap felkerekedek és személyesen is elmegyek házalni a citybe egy jó pár szállodába...nagyon nem fűlik hozzá a fogam, de ez van. Anyáék és Kriszti is bátorítottak, mosoly, magabiztosság és kész!
Nem óhajtom gyarapítani a 'kijöttem, de minek, megyek is gyorsan haza' tábort. Egyébként 80% hazamegy... aki előttem lakott itt, ő gyalog indult haza, annyira nem volt már pénze. Ezúton is szeretném megköszönni a magyaroknak, akik magyarokat tesznek ily módon tönkre. Munkát ígérnek, aztán meg semmi. Ha én elveszett lennék - most picit azért annak érzem magam - én is biztos úgy járnék, mint ők. De én itt szeretnék maradni, itt szeretnék élni! Akkor is találok munkát aztamindenit! Szerdáig adtam magamnak időt a recepciós pozikhoz, ha nem lesznek interjúk, hajrá takarítani. Ezt is bevállalom, valahol el kell kezdeni. És takarítani szeretek, tudjátok ti is :)
Még be kellett fektetnem ma is, ugyanis fűtés az nem volt a szálláson, így vettem egy hősugárzót...legalább már nem fázom. Az ember megtanulja értékelni a kis dolgokat is. Ezt is az Argosban vettem és egyúttal oda is beadtam a jelentkezésemet. Lassan már csak az a kérdés, hova nem :)
 |
| Kicsi Jucus nagy Londonban |
Holnap felkerekedek és személyesen is elmegyek házalni a citybe egy jó pár szállodába...nagyon nem fűlik hozzá a fogam, de ez van. Anyáék és Kriszti is bátorítottak, mosoly, magabiztosság és kész!
Nem óhajtom gyarapítani a 'kijöttem, de minek, megyek is gyorsan haza' tábort. Egyébként 80% hazamegy... aki előttem lakott itt, ő gyalog indult haza, annyira nem volt már pénze. Ezúton is szeretném megköszönni a magyaroknak, akik magyarokat tesznek ily módon tönkre. Munkát ígérnek, aztán meg semmi. Ha én elveszett lennék - most picit azért annak érzem magam - én is biztos úgy járnék, mint ők. De én itt szeretnék maradni, itt szeretnék élni! Akkor is találok munkát aztamindenit! Szerdáig adtam magamnak időt a recepciós pozikhoz, ha nem lesznek interjúk, hajrá takarítani. Ezt is bevállalom, valahol el kell kezdeni. És takarítani szeretek, tudjátok ti is :)
Még be kellett fektetnem ma is, ugyanis fűtés az nem volt a szálláson, így vettem egy hősugárzót...legalább már nem fázom. Az ember megtanulja értékelni a kis dolgokat is. Ezt is az Argosban vettem és egyúttal oda is beadtam a jelentkezésemet. Lassan már csak az a kérdés, hova nem :)
2011. december 15., csütörtök
Tegyük rendbe a dolgokat...
Ma azzal a harci feladattal ébredtem, hogy rendet teszek a konyhának nevezett valamiben. Minden ragad, évszázados mocsok. Felvértezve indultam el lefelé, gumi kesztyű, domestos... egyben úgy gondoltam, kipróbálom a telefon fényképezőjét és csinálok előtte-utána felvételeket. Hát nem is kellett, egy fotóra ráfért a valóság. Íme:
2011. december 14., szerda
Wood Green, Hyde Park, Oxford Street, Bounds Green avagy Morrisons, kocogás, Xperia, szállás
Még napfelkelte előtt keltem (ami itt valljuk be, nem nehéz), és úgy döntöttem, megejtem első bevásárlásomat, mivel elfogyott a hazai szendvics :) Van ugyan itt a közelben egy Costcutter és egy Tesco is, de Wood Greenben van egy még olcsóbb, viszont valamivel színvonalasabb hely: a Morrisons. Kicsit megijedtem, mert amikor Wood Greenbe értem, alig páran lézengtek csak az utcán fél 8 körül, és szinte az összes üzlet zárva volt. Reménykedtem, hogy legalább az élelmiszer üzletek nem 9-kor nyitnak. A Morrisons volt közel s távol az egyetlen hely, ahol már világos volt. Direkt eltettem a számlát, végzek egy kis felmérést, mi mennyibe kerül itt kint. Lássuk csak, mi is volt a kosaramban:
1 l étolaj 1.50 átszámítva olyan 550 Ft....sssssszzzzzz... az drága!
2,5 l tej 1.18 430 Ft... ha ilyen kiszerelés lenne, itthon is lenne ennyi...
2l ásványvíz 0.40 146 Ft...itt London győzött
Earl grey tea (50 filter) 1.58 576 Ft... otthon azt hiszem 25 filteresek vannak, de hogy mennyiért, kb egy árban lehetnek
6 db tojás 0.69 251 Ft... otthon is ilyesmi lehet, talán ott kicsit olcsóbb
1 csomag wrigley's rágó 0.38 138 Ft... otthon drágább lehet egy kicsit
fél kiló friss fehér kenyér 0.70 255 Ft...ez itt drágább, de a péksüteményekről ez amúgy is köztudott.
A többit lusta vagyok leírni. :) Levonva a következtetést, az alap dolgok, amiket az ember gyakran vesz kb ugyanazon az áron mozognak, tea, édesség, italok drágábbak itt, de persze azokból is lehet olcsóbb fajtát találni. A fizetéseket viszont nem kezdem el összehasonlítani...
Bevásárlás után gyors reggeli, egy kis corn flakes aztán ablakon kiles...ismét napsütéses reggelünk volt, kicsit szeles, de mivel az csak jó edzőtárs, ezért nem akadályozott meg a nagy tervemben. Fél 10 körül már a Picadilly Line-on ültem A Hyde Park felé tartva. Még átszállnom sem kell...azt hiszem gyakori program lesz ez nekem. Kb. 20 perc metrózás a szállástól és ott vagyok direktben a Hyde Park Cornernél. A lakótársak nagyon bután néztek, hogy képes vagyok 20 percet metrózni, hogy futhassak. Na de HOL, kérem szépen! Nekem ez nem is volt kérdéses, hogy megéri-e!
Annyira dobogott a szívem, annyira izgatott voltam, hogy az első 10 percben egyszerűen képtelen voltam normálisan venni a levegőt, és szúrt az oldalam, mint a fene. De aztán belejöttem, és sikerült összesen 50 percet futnom, körbefutottam 1szer a parkot. Nagyon jól esett, sok más futó és bringás is volt (láttam Treket, Giantet és egy nagyon sötét fiút egy Ghoston- vicces párosítás). A Hyde Parknál is van most hasonló karácsonyi vásár mint Veszprémben, csak van ringlispil meg óriáskerék is hozzá. A futás végén levezettem, lenyújtottam a Hyde Park egy nagyon szép részén, amit úgy hívnak, hogy Rose Garden...tavasszal biztosan brutális lesz ott... annyi rózsát egy helyen! A metróhoz visszfelé bandukolva felfedeztem, hogy bizony lehet biciklit kölcsönözni. Tessék készülni annak, aki jön majd látogatni, hogy azokkal a csotrogányokkal fogjuk körbecangázni a Hyde Parkot...2szer :) El is képzeltem a lelki szemeim előtt ahogy haladunk libasorban. Gábor elöl (persze), Bazsi, Zsani, Gergő, én...jaj de jó lesz! Tessék most erre is fókuszálni, mert a karácsonyi időszakban a kívánságok könnyebben valósággá válhatnak!
Aztán hazametróztam, gyors zuhany, és ebéd. Rántotta, majd irány vissza az Oxford Streetre telót venni. Most már nekem is van Xperiám :) Vezetékes számokat semmi pénzért hívok, ha valakinek esetleg még van, tessék Facebookon megírni és csörgök! Nemzetközi SIM kártyát vettem bele, egy indiai srác volt az eladó, úgyhogy itthon még egyszer el kellett olvasnom neten, mit is írnak róla, mert őt egyáltalán nem értettem. Koncentrálni sem tudtam, mert olyan volt a nyakkendője, mint egy zokni, és folyton nevetnem kellett... Szóval mobilt is 7pennyért hívok percenként. A magyar számom él, megkapom az üziket, azon lehet zargatni nyugodtan. Én azért majd elküldöm nektek az angol számom is, just in case.
Ó igen, ma is tanultam új kifejezést a key cutting után...a metrón ugyanis nem csak azt mondják be, hogy milyen állomás következik, és hogy melyik másik metrókra tudsz átszállni, hanem hogy milyen nevezetességek vannak a közelben. Volt egy olyan, hogy: 'alight to British Museum'. Alight - leszállni. Tök jó szó, nem ismertem, és mivel a British Museum eddig kimaradt, valamikor mindenképpen alightolok arrafelé...
Oxford Streetnél tartottam...azt hittem durvább kivilágítás lesz, de nagyon szolidak arra felé a karácsonyi fények. Csináltam képet még a régi telómmal, mindjárt felteszem...
Aztán haza jöttem, és apu már csörgött is neten. Elújságoltam neki, hogy tegnap jól odavágtam a szekrényhez az egeremet, és nem működött. Nem bíztam a "múkodj" módszerben, ezért szétszedtem és sikerül megcsinálnom! Az ébresztőórát is leejtettem (ügyes vagyok, mi?), és annak meg a másodperc mutatója esett le. De apu távszerelőként is megállja a helyét, csak drága, 2 fontot számolt volna fel...de azt is megoldottuk. Gyors vacsi, aztán ismerkedés az új telefonnal. Van még mit tenni...sokszor azt sem tudom mi vaaaaaan? De majd megszokom.
No, ennyi volt mára, ismét nagyon fáradt vagyok, pedig ma aztán munka téren nem is csináltam semmit. Remélem hamarosan hívnak már...és elindulhatnak az interjúk! I am ready...
1 l étolaj 1.50 átszámítva olyan 550 Ft....sssssszzzzzz... az drága!
2,5 l tej 1.18 430 Ft... ha ilyen kiszerelés lenne, itthon is lenne ennyi...
2l ásványvíz 0.40 146 Ft...itt London győzött
Earl grey tea (50 filter) 1.58 576 Ft... otthon azt hiszem 25 filteresek vannak, de hogy mennyiért, kb egy árban lehetnek
6 db tojás 0.69 251 Ft... otthon is ilyesmi lehet, talán ott kicsit olcsóbb
1 csomag wrigley's rágó 0.38 138 Ft... otthon drágább lehet egy kicsit
fél kiló friss fehér kenyér 0.70 255 Ft...ez itt drágább, de a péksüteményekről ez amúgy is köztudott.
A többit lusta vagyok leírni. :) Levonva a következtetést, az alap dolgok, amiket az ember gyakran vesz kb ugyanazon az áron mozognak, tea, édesség, italok drágábbak itt, de persze azokból is lehet olcsóbb fajtát találni. A fizetéseket viszont nem kezdem el összehasonlítani...
Bevásárlás után gyors reggeli, egy kis corn flakes aztán ablakon kiles...ismét napsütéses reggelünk volt, kicsit szeles, de mivel az csak jó edzőtárs, ezért nem akadályozott meg a nagy tervemben. Fél 10 körül már a Picadilly Line-on ültem A Hyde Park felé tartva. Még átszállnom sem kell...azt hiszem gyakori program lesz ez nekem. Kb. 20 perc metrózás a szállástól és ott vagyok direktben a Hyde Park Cornernél. A lakótársak nagyon bután néztek, hogy képes vagyok 20 percet metrózni, hogy futhassak. Na de HOL, kérem szépen! Nekem ez nem is volt kérdéses, hogy megéri-e!
Annyira dobogott a szívem, annyira izgatott voltam, hogy az első 10 percben egyszerűen képtelen voltam normálisan venni a levegőt, és szúrt az oldalam, mint a fene. De aztán belejöttem, és sikerült összesen 50 percet futnom, körbefutottam 1szer a parkot. Nagyon jól esett, sok más futó és bringás is volt (láttam Treket, Giantet és egy nagyon sötét fiút egy Ghoston- vicces párosítás). A Hyde Parknál is van most hasonló karácsonyi vásár mint Veszprémben, csak van ringlispil meg óriáskerék is hozzá. A futás végén levezettem, lenyújtottam a Hyde Park egy nagyon szép részén, amit úgy hívnak, hogy Rose Garden...tavasszal biztosan brutális lesz ott... annyi rózsát egy helyen! A metróhoz visszfelé bandukolva felfedeztem, hogy bizony lehet biciklit kölcsönözni. Tessék készülni annak, aki jön majd látogatni, hogy azokkal a csotrogányokkal fogjuk körbecangázni a Hyde Parkot...2szer :) El is képzeltem a lelki szemeim előtt ahogy haladunk libasorban. Gábor elöl (persze), Bazsi, Zsani, Gergő, én...jaj de jó lesz! Tessék most erre is fókuszálni, mert a karácsonyi időszakban a kívánságok könnyebben valósággá válhatnak!
Aztán hazametróztam, gyors zuhany, és ebéd. Rántotta, majd irány vissza az Oxford Streetre telót venni. Most már nekem is van Xperiám :) Vezetékes számokat semmi pénzért hívok, ha valakinek esetleg még van, tessék Facebookon megírni és csörgök! Nemzetközi SIM kártyát vettem bele, egy indiai srác volt az eladó, úgyhogy itthon még egyszer el kellett olvasnom neten, mit is írnak róla, mert őt egyáltalán nem értettem. Koncentrálni sem tudtam, mert olyan volt a nyakkendője, mint egy zokni, és folyton nevetnem kellett... Szóval mobilt is 7pennyért hívok percenként. A magyar számom él, megkapom az üziket, azon lehet zargatni nyugodtan. Én azért majd elküldöm nektek az angol számom is, just in case.
Ó igen, ma is tanultam új kifejezést a key cutting után...a metrón ugyanis nem csak azt mondják be, hogy milyen állomás következik, és hogy melyik másik metrókra tudsz átszállni, hanem hogy milyen nevezetességek vannak a közelben. Volt egy olyan, hogy: 'alight to British Museum'. Alight - leszállni. Tök jó szó, nem ismertem, és mivel a British Museum eddig kimaradt, valamikor mindenképpen alightolok arrafelé...
Oxford Streetnél tartottam...azt hittem durvább kivilágítás lesz, de nagyon szolidak arra felé a karácsonyi fények. Csináltam képet még a régi telómmal, mindjárt felteszem...
Aztán haza jöttem, és apu már csörgött is neten. Elújságoltam neki, hogy tegnap jól odavágtam a szekrényhez az egeremet, és nem működött. Nem bíztam a "múkodj" módszerben, ezért szétszedtem és sikerül megcsinálnom! Az ébresztőórát is leejtettem (ügyes vagyok, mi?), és annak meg a másodperc mutatója esett le. De apu távszerelőként is megállja a helyét, csak drága, 2 fontot számolt volna fel...de azt is megoldottuk. Gyors vacsi, aztán ismerkedés az új telefonnal. Van még mit tenni...sokszor azt sem tudom mi vaaaaaan? De majd megszokom.
No, ennyi volt mára, ismét nagyon fáradt vagyok, pedig ma aztán munka téren nem is csináltam semmit. Remélem hamarosan hívnak már...és elindulhatnak az interjúk! I am ready...
2011. december 13., kedd
Alakulóban...avagy a 3. nap
Nem tudom észrevettétek-e az előbbi bejegyzésemről, amit én. Felgyorsultam! Tiszta hektikus...és már a metrón is szaladok lefelé, mint az itteniek. Jó, én nem azért mert munkába sietek, hanem mert lépcsőzni jó, igaz Gábor? :)
Ma van a 3. nap, viszonylag nyugodtan telt. Argosban persze ma is voltam, kell menni, mert az jó hely. Mindig rendeltetek valamit. Ma egy plusz takarót vettem, mert az ágyrugó tényleg kikészít. Nem lehet ezen aludni, annyira szar. Most alattam is, felettem is paplan van. Így már sokkal jobb. Voltam a Wood Green Mallban, mondom beugrom, megnézem mi van arrafelé. Hátttőőő kb akkora mint az Árkád. Eltévedtem.
Találtam egy edzőtermet is végre! Ha csak gyúrsz, 17 font egy hónapra a bérlet, nem alkalomra megy, ha pedig aerobic, spinning vagy egyéb dolgot is akarsz, akkor 34. Szintén korlátlan mennyiségben. Hazaértem, ez a nekem való hely! Vettem egy futócipőt (nem is említem, hogy nevetségesen olcsó áron), holnap - ha nem esik - úgy tervezem, hogy felülök itt a metróra, leszállok a Hyde Park Cornernél és futok egy nagyot a Hyde Parkban! Biztos ott is látok fura szerzetet majd, mesélek!
Délután itthon voltam, elviselhetőbbé tettem a szobát. Egy porszívó és egy kis tisztítószer csodákra képes. Most már egészen otthonos az én részem! Délután beszéltem telefonon Andival, édes volt, mondta hogy várta, hogy hétfőn betoppanjak spinningre, de üres maradt a helyem. Beszéltem Gáborral is, Luci még nehezen viseli az új helyét. Aztán tanítottam, otthoni diákokat, skype-on, és egészen jól sikerültek az órák, szerintem menni fog!
Munka téren is vannak új hírek. NI számomhoz megjött a regisztrációs kód, ezzel már fogadnak interjúkra. Szóval most már csak a telefonra várok, hogy mikor, hova mehetek. Felvettem egy szervezettel is a kapcsolatot, akik külföldi tanároknak segítenek elhelyezkedni...hátha! Nem tétlenkedem...
Hétvégére is van programom. Az itteniekkel kimegyünk a Hyde Parkba, mert állítólag gyönyörűen ki van világítva, és lehet LÁNGOST vagy GULYÁST enni! Ahhjjjj de jó lesz! London, én így szeretlek!
Ma van a 3. nap, viszonylag nyugodtan telt. Argosban persze ma is voltam, kell menni, mert az jó hely. Mindig rendeltetek valamit. Ma egy plusz takarót vettem, mert az ágyrugó tényleg kikészít. Nem lehet ezen aludni, annyira szar. Most alattam is, felettem is paplan van. Így már sokkal jobb. Voltam a Wood Green Mallban, mondom beugrom, megnézem mi van arrafelé. Hátttőőő kb akkora mint az Árkád. Eltévedtem.
Találtam egy edzőtermet is végre! Ha csak gyúrsz, 17 font egy hónapra a bérlet, nem alkalomra megy, ha pedig aerobic, spinning vagy egyéb dolgot is akarsz, akkor 34. Szintén korlátlan mennyiségben. Hazaértem, ez a nekem való hely! Vettem egy futócipőt (nem is említem, hogy nevetségesen olcsó áron), holnap - ha nem esik - úgy tervezem, hogy felülök itt a metróra, leszállok a Hyde Park Cornernél és futok egy nagyot a Hyde Parkban! Biztos ott is látok fura szerzetet majd, mesélek!
Délután itthon voltam, elviselhetőbbé tettem a szobát. Egy porszívó és egy kis tisztítószer csodákra képes. Most már egészen otthonos az én részem! Délután beszéltem telefonon Andival, édes volt, mondta hogy várta, hogy hétfőn betoppanjak spinningre, de üres maradt a helyem. Beszéltem Gáborral is, Luci még nehezen viseli az új helyét. Aztán tanítottam, otthoni diákokat, skype-on, és egészen jól sikerültek az órák, szerintem menni fog!
Munka téren is vannak új hírek. NI számomhoz megjött a regisztrációs kód, ezzel már fogadnak interjúkra. Szóval most már csak a telefonra várok, hogy mikor, hova mehetek. Felvettem egy szervezettel is a kapcsolatot, akik külföldi tanároknak segítenek elhelyezkedni...hátha! Nem tétlenkedem...
Hétvégére is van programom. Az itteniekkel kimegyünk a Hyde Parkba, mert állítólag gyönyörűen ki van világítva, és lehet LÁNGOST vagy GULYÁST enni! Ahhjjjj de jó lesz! London, én így szeretlek!
Új nap várt rám...
A második nap reggelén végre ismét éreztem azt, amiért ide jöttem...meg az eszméletlenül kényelmetlen ágyrugót is a vesémben. 7:10 körül kelt fel a nap, értem már miért járnak itt 9-re dolgozni. :) Amíg a többiek aludtak, interneten böngésztem és el is küldtem az önéletrajzomat jó pár helyre. Aztán irány a város. Sütött a nap, szinte melegítette az arcomat úton az állomás felé. Wood Greenben megvettem mindent amire még szükségem volt: vasaló, szárító, polc, evőeszköz, ágynemű...minden nevetségesen olcsón persze. Van itt egy nagyon jó hely, Argos, na attól teljesen beájultam...majdnem annyira mint az itteni emberektől. Szóval: bemész a boltba, van egy csomó érintőképernyős monitor és katalógus kinn. Kiválasztod mit szeretnél, és le is ellenőrizheted akár, hogy ott van-e éppen készleten. Hogy mi? Minden amit el tudsz képzelni: fogastól kezdve az iPadig minden! Kifizeted és kapsz egy sorszámot mint a hivatalokban. Lecsücsülsz majd szólítanak a cuccért. Mindezt 5-6 perc leforgása alatt. Nagyon durva logisztika lehet a színfalak mögött. Rettenet modern itt minden. Csak ámulok. A fontos cuccok közé soroltam természetesen a sporteszközök beszerzését is. Egy kilós kézi súlyokból már csak babarózsaszín volt, vettem hozzá ugyanolyan babarózsaszín polifoamot, és este már nyomtam is az Andi féle alakformálást! Ahogy megemeltem a súlyokat éreztem, hogy valami nincs rendben. IZOMLÁZAM volt! hamar leesett, hogy mitől. Végül is csak kb 70 kilót vonszoltam magam után vasárnap úgy másfél órán keresztül. Az egész karom beállt meg a fenekem :) Ez utóbbi érdekes...
Este először végre meleget is ettem, spagettit csinált a szobatársam, és megvendégelt. De finom volt! A szálláson 13-an vagyunk, van 3 suhanc 20 éves srác, még nem is találkoztam velük vagy dolgoznak, vagy buliznak, vagy alszanak. Van egy rendes pár, 30 körüliek, egy negyvenes és egy ötvenes hölgy, egy kis család (apa, anya, gyerkőc) - őket se láttam még - és a két szobatársam ugye. Meg hát én, SUPERWOMAN!!! Este izzottak a vonalak, skpye skype hátán, egymásnak adták a kilincset. Jó érzés, hogy ennyien gondoltok rám! Tök jó nekem, hogy ennyi barátom van! Fél 1 kor úgy estem be az ágyba szinte...anyuékat megnyugtattam, hogy most már rendeben vagyok az első iszonyat nap után, Patti megnyugtatott, hogy én vagyok a legjobb, Gergővel átbeszéltük barátságunk múltját, jelenét, jövőjét, Louieval, hogy mit nézünk jövő karácsonykor majd együtt otthon Magyarországon, Nórival a szerelmet...mert képzeljétek szerelmes vagyok! Londonba! Plussz, a metró nemcsak tiszta, gyors, pontos, hanem kis idézetek is vannak a falon. A tegnapi pedig pont a szerelemmel kapcsolatos: "Being in love is totally different from having a relaionship". Ezt biztos az angyalok küldték nekem...
Az emberek: A LEGNAGYOBBAK! Egytől egyig önmegvalósító extrém világfi! Vagy magyar... de ezt most nem keverem ide. Megyek az utcán és olyan emberek jönnek szembe velem, hogy csak nézek. Laza köldök poló (mint a Flashdance-ben anno), kificcenő hurkák alóla. Hát felhúzom a szemöldököm, de akkor dobom csak el az agyam, amikor felnézek, és látom, hogy pasi az illető! Vagány sérók, énekelnek az utcán, és 5-ből 4 ember megáll beszélgetni a koldussal, ha az leszólítja őket.
ESZMÉLETLEN ez a világ itt! Tudooooooooom, naív vagyok :)
Este először végre meleget is ettem, spagettit csinált a szobatársam, és megvendégelt. De finom volt! A szálláson 13-an vagyunk, van 3 suhanc 20 éves srác, még nem is találkoztam velük vagy dolgoznak, vagy buliznak, vagy alszanak. Van egy rendes pár, 30 körüliek, egy negyvenes és egy ötvenes hölgy, egy kis család (apa, anya, gyerkőc) - őket se láttam még - és a két szobatársam ugye. Meg hát én, SUPERWOMAN!!! Este izzottak a vonalak, skpye skype hátán, egymásnak adták a kilincset. Jó érzés, hogy ennyien gondoltok rám! Tök jó nekem, hogy ennyi barátom van! Fél 1 kor úgy estem be az ágyba szinte...anyuékat megnyugtattam, hogy most már rendeben vagyok az első iszonyat nap után, Patti megnyugtatott, hogy én vagyok a legjobb, Gergővel átbeszéltük barátságunk múltját, jelenét, jövőjét, Louieval, hogy mit nézünk jövő karácsonykor majd együtt otthon Magyarországon, Nórival a szerelmet...mert képzeljétek szerelmes vagyok! Londonba! Plussz, a metró nemcsak tiszta, gyors, pontos, hanem kis idézetek is vannak a falon. A tegnapi pedig pont a szerelemmel kapcsolatos: "Being in love is totally different from having a relaionship". Ezt biztos az angyalok küldték nekem...
Az emberek: A LEGNAGYOBBAK! Egytől egyig önmegvalósító extrém világfi! Vagy magyar... de ezt most nem keverem ide. Megyek az utcán és olyan emberek jönnek szembe velem, hogy csak nézek. Laza köldök poló (mint a Flashdance-ben anno), kificcenő hurkák alóla. Hát felhúzom a szemöldököm, de akkor dobom csak el az agyam, amikor felnézek, és látom, hogy pasi az illető! Vagány sérók, énekelnek az utcán, és 5-ből 4 ember megáll beszélgetni a koldussal, ha az leszólítja őket.
ESZMÉLETLEN ez a világ itt! Tudooooooooom, naív vagyok :)
2011. december 11., vasárnap
Sose feledd, hogy szabadnak születtél...
3/4 3: Nóri megérkezik, ő pontos, Jucus késik. Irány Budapest!
5 óra: "De jó lesz Jucus!" (Nóri)
fél 6: övet, ékszert, csizmát (?!?) le! gépre fel
fél 8: Welcome to London
8: Broken tesco suitcase.
8:20. "- You are only allowed to take 1 suitcase with you on Greenline, not 2. Where the hell did you get these HUGE ones?
- Are you kidding me? There's my whole life in them.
- Oh... small they are, then! Ok, you can go."
9:30 Már itt kellene lennie.
9:40: Ok, 5 perc múlva felhívom.
10:10: A jó k...va életbe, megyek busszal!
10: 30: "You are really kind to help me with my luggage. My telephone number? I haven't got any... :)"
11:00: Knock Knock....KNOCK KNOCK! Sh@t, hol a francban van mindenki?
Kis pötyörgés után végre megjelenik valaki az ajtóban. Győzelem, itt vagyok! No de hol is pontosan? 13 ember? 1 fürdőszoba? Ez itt a szoba? És ők fiúk? Szuper...itt mindig ennyi fok van? Jó, akkor most én áttörlök mindent és felporszívózom ezt az éves koszt...
12:30: Irány Wood Green. Oyster card nekem. London TUBE! Jesszus, itt a bringás cipő tényleg csak 30 font? Jessssszzz! Ágynemű, Wc papír. SIM kártya. Ezek a legfontosabbak és Joci mindenben segít. Irány haza.
Helyzetjelentés az otthoniaknak:anyuék, Zsaniék, Patti, Louie! Sms Andinak, Tatónak, aki megmondta, hogy ne legyek naiv! És milyen igaza volt!
2011. április 3., vasárnap
This is LIFE
Életre vágytam, hát megkaptam...
Van két energikus életvidám kolléganőm, öröm hallgatni csacsogásukat, kacagásukat...
Van két barátnőm, akik benne vannak minden buliban, filmezésben, szórakozásban, kirándulásban...
Van két edzőm és egyben barátom, akik vezetnek utamon...
Van egy végre-végre teljes otthonom...
Van egy hipemegagigaédes macsekom...
Csupa mosoly, öröm, vidámság az élet, megjött a tavasz, minden újraéled, s újra éledek vele együtt én is...ide nekem a világot, hadd legyek igazi játékosa én is!
Van két energikus életvidám kolléganőm, öröm hallgatni csacsogásukat, kacagásukat...
Van két barátnőm, akik benne vannak minden buliban, filmezésben, szórakozásban, kirándulásban...
Van két edzőm és egyben barátom, akik vezetnek utamon...
Van egy végre-végre teljes otthonom...
Van egy hipemegagigaédes macsekom...
Csupa mosoly, öröm, vidámság az élet, megjött a tavasz, minden újraéled, s újra éledek vele együtt én is...ide nekem a világot, hadd legyek igazi játékosa én is!
2011. március 11., péntek
Longing for... LIFE
Everything is dark
It's more than I can take
But I hope to catch a glimpse of sunlight
Shining down on my face...
2011. március 4., péntek
I love to hate you
Az utóbbi időben felgyorsult az életem és bekerültem egyfajta mókuskerékbe. Tetszik a pörgés, a változás, de valahogy a nyugodt lelki világom is odalett vele...legalábbis az, amelyikkel más emberek felé voltam. Az egyik legjobb állapot, amit emberi léted során - szerintem - elérhetsz az, amikor minden embert, akivel dolgod van, el tudsz fogadni olyannak, amilyen. Amikor nem húzod fel magad a dolgaikon, amikor szinte külső szemlélőként szimplán tudomásul veszed, ez az ő véleménye, az ő élete és azt tesz amit csak akar, és úgy, ahogyan csak akar. Az egy nagyon jó érzés, mert akkor olyan tisztán és szeretettel tudsz fordulni a többiek felé, ami leírhatatlan...azt vettem észre, hogy ezt a nyugalmat ismét felváltotta bennem az "embergyűlölet", az érzés, hogy jaj, csak emberek közé ne kelljen mennem és különben is mit bámul ez, édes istenem nem akarok vele versenyezni, azt hiszi nagy szám, pedig cösz, mit dumál bele, mit okoskodik, amikor frankón ő sem úgy csinálja és azt sem tudja miről beszél...
Aztán megálltam egy pillanatra, és eszembe jutott, hogy egy hónapja még abszolút nem viszonyultam így senkihez. Vajon mi történt? Vajon mitől lettem földhöz ragadt és totálisan egyszerű? Az emberek miatt, akik körülvesznek? Sokan panaszkodnak, szitkozódnak...ez ragadt rám is át? Miért érzi magát többnek az ember attól, hogy valakit szapul vagy fújjol rá? Nekünk nőknek ezért is szükségünk van rá, hogy szebbnek, jobbnak, többnek érezzük magunkat...pedig pont így leszünk nullák, pont így veszik el a ragyogás és a fény...
Ma letettem ezt a terhet. Így döntöttem, és kész. Senkivel nincs bajom, senkit nem szidok, kibékültem a világgal (igazából gondolom magammal inkább), és ez így sokkal de sokkal jobb érzés...és ma már mindenki visszamosolygott rám :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)